Pont én vagyok az az egy az egymillióból-PVNS

Ne nézz ide, ha nem bírod a vért (bár nem is véres) :-)

Mint látható nem látható :-) Azaz nagyon-nagyon  szépen gyógyul. Ugye?

Profi mészárosmunka!!!

Huurá!  :-) Pontosan két héttel a bevonulást követően, 12 nappal a műtét után végre újra itthon vagyok. Jó érzés....

Jó tanács mindenkinek! Ha műtik valamidet, akkor ne nagyon felejtsd el folyamatosan jegelni a sebet :-) Én ma 15.15kor végeztem, és két órát még vártam (ülve, félig  a padon fekve, mert kiüldöztek az ágyamról) É-re, és mire hazaértünk volt már este 7 óra körül. Ez a cca. 4 óra rendesen kinyírta a lábam. Szépen (?) feldagadt....

Szóval jegelni, jegelni, jegelni a kulcsszó....

Bruhahaha :-) Most már röhögök, de egy órával ezelőtt nem annyira .-))

Délután 14-kor szólt a nővérke, hogy üljek be varratszedésre a kötöző szobácska elé. Végülis kb. 15 felé be is keveredtem. Doki bácsi szokás szerint full rohanásban. Lefektet, oldalra "lök", hogy haladjunk. Nem durva, csak megjött a prof. és ilyenkor világégés van. Mert akkor azonnal nagyvizit, meg konzílium, meg konzultáció, meg az isten se tudja mi minden még.

Szóval oldalra fordulok, letépi a korábbi ragacsokat a sebről és ismét megállapítjuk, hogy hihetetlenül rendben mennek a dolgok, merthogy ez a seb a műtét után is és most is csodaszép. Annyira, hogy se egy gyulladás, se egy dagadás, se egy vérömleny nem látszik!!! Semmi. Teljesen el van csodálkozva. Tehát vagy nem vér folyik az ereimben, vagy ez télleg nagyon fasza lett.:-)

Akkor essünk is neki a varratoknak.

Meglepődve tapasztaltam, hogy a korábbiaktól eltérően ez a varratszedés márpedig FÁJ. Ez meglepett, mert legutóbb szinte semmi fájdalom nem volt. De most mire végighaladt centriől centire, ez úgy nem volt jó.

Elért a comb tetejére. Addigra már elkezdtem izzadni a fájdalomtól, (konkrétan folyt végig a lábamon a víz. érdekes) majd jött az utolsó varrat.

Mint tudjuk, mindig az utolsóval van baj. Itt is volt :-)

Meghúzta.

Fájdalom.

Nem jött.

Megtépte.

Fájdalom a négyzeten.

Nem jött.

Ráncigálta.

Fájdalom a köbön.

Nem jött.

Vazz'

"Doktor úr pihenhetnénk?" - kérdeztem.

Rántás, fájdalom a köbön..... Nem akart kijönni az istennek sem.

"Jó Tamás, most akkor egy kicsit pihenünk!" - mondta alattomosan, majd egy k***a nagyot rántott rajta.

ORDÍTOTTAM :-) De tényleg. Presze nem kéne eldramatizálni, de rá kell jönnöm, hogy a varrat kiráncigálása nem egyenlő a varrat kiszedésével :-) Fájt.

Nah, aztán még két-három ráncigálás és hallom, hogy mérgesen morog a doki, mint egy bolondos prof, aki épp egy új bombát talált fel és csodálkozik, "Mé' nem robban már fel?!"

Aztán hosszas rángatás, ordibálás, mérgelődés után kijött. Vagy legalábbis ezt mondta. Fellélegeztem, aztán talált még lejjebb valamit és még egyet húzott rajta :-)

Halkan megjegyeztem, hogy "Ebbe mindannyian beleizzadtunk...", de Ő nem izzadt...

Végeztünk .Doki rohant tovább, mert hát a Prof....

Kiszaladt, nővérke is otthagyott. Egyedül maradtam. Felöltöztem, aztán kijöttem.

A kötöző melletti padon ült egy idősebb hölgy. Falfehér volt és csak bámult rám... Nézett és csak nézett. Elkezdtem bicegni a 117 felé. Megszólalt a néni: 

"Nagyon ránk ijesztett!"

"?!" - ugyanmá...

"Én is varratszedésre jöttem...." - mondta halkan a néni.

Majdnem elröhögtem magam :-)))) Szegény néni... Mint kiderült az ordításom nem volt annyira hétköznapi és annyira halk. Valszleg a folyosó végén is hallották :-) Büszke voltam magamra. AZ OROSZLÁN elüvöltötte magát.... Nah, de próbáltam menteni a menthetőt.

"Ne aggódjon, nekem nagy volt a seb, sok varrás volt rajta, csak az utolsó fájt!"

:-) Vajon ez megnyugtatta?

A helyzet változatlan. Fekszem és várok a soromra. Új kolléga időnként bejön, benéz, hogy mizu. De látja, hogy én stabilan itt fekszem :-)

Én ráérek :-)

Reggeli vizit. 9 fő. Kiss doki vezeti.

"Doktor úr én ma nagyon haza szeretnék menni!" - mondom a bűvös szavakat.

"Ok! 8.30-kor jöjjön varratszedésre" - nagy vigyor részemről :-)

8.30-kor próbálok a kötözőig eljutni. Nem sikerül.... Hosszú hétvége volt, jöttek az új betegek. Kb. 1241 jut eszembe, ahol ott se jártam. Konkrétan 200.000 ember a folyosón. Béna lábammal nem tudok elvergődni a kötözőig.

A fejemre feltettem a katonai (éjszaka is) látó rendszert. Személyi computerbe beütöttem: "Search Doctor Kiss!" ... "Searching..." majd a "Not found..." üzenet a géptől.

Próbálkoztam analóg módon is emberektől kérdezősködve, de nagy semmi. Visszatértem a kórterembe.

Kicsit később hallom a hangját. Rohanok (hahaha) ki. Elkapom.

"Mikor legyen a varratszedés doktor úr? Délelőtt, délután?" - Rutinos vagyok, ismerem én már a 8.30-akat (ekkor kb. 10 óra volt) látom, hogy izzad. Rengeteg beteg és a nagy része arra vár, hogy vele beszéljen. Rémisztő ez a pörgés.... De jó, hogy nem ma műt :-))

"Délután. Nem, nem 11ig meglesz, majd keresem" - sejtettem, hogy ebből nem lesz semmi. Egyáltalán nem haragszom, hiszen látom, mennyi dolga van.

11.30. Bejön egy 50-es pasi a 117-be. Nagy pakkal. Én az ágyamon fekszem. Tudom miért jött....

"Jó napot kívánok! Úgy tudom Ön ma hazamegy..."  - mondta nekem kedvesen :-) Témánál vagyunk. Óvatosan a kezem lecsúsztattam az ágy szélére és erőből megmarkoltam...

"Igen, és? " - kérdeztem hetykén.

"Én semmit nem akarok... De izé, hát itt fogok feküdni"

"Az üres szekrénybe ki tetszik tudni pakolni!" - mondtam válaszul... Hogyne... Az én ágyamba. MI?! MAJD Barátocskám! MAJD! :-)

Bepakolt és kiment udvarisan. Én meg maradtam az ágyikómon.

Hmm... Farkastörvények. :-)

Éjjel semmi újat nem tapasztaltam. kis Deák Bill kezdte a szonátájával indított, majd ezen felbuzdulva Szmeágol valami olyan nótát kezdett el fújni, amitől mindenki kiszaladt volna a viágból.

Bevettem (szokás szerint) a gyógyszereimet. 20 perc várakozás, beszédülés és alvás.

Minden menetrend szerint alakult. Nem sokkal éjfél után elmúlt a gyógyszerek hatása. És kitisztult a világ. V1.7 jobbra balra ficereg, röff-röff, töff-töff és a többi. Szmeágol horkol, de ilyet még nem hallott senki.

Legnagyobb meglepetésemre kis Deák Bill ébren volt. Kérdezem

"Mizu?"

"Nem tudok aludni!" jött a válasz

"Miért?"

Mutogat tőle jobbra Szmeágolra, aki allegroból most kapcsolt allegrissimóba. Azaz közel megduplázta az ütemét a horholás frekvenciájának illetve hangerejének.

Már rutinosan csomagoltam is  a motyómat. Kispárna, takaró, nagypárna, saját takaró. kis Deák Bill vágyakozva nézett rám!

"Megint mész?" - kérdezte sóvárogva.

"Én biz' igen!"

"De  jó neked, én nem tudok" - mondta, hiszen a csipőjéből 8cm-t korrigáltak, azzal pár nap után még nem olyan fürge. Persze örültem, hogy nem követ, mert ő is rettenetesen horkol.

Elindultam kifelé.

Volna...

De a nővérke jött...

Rám nézett...

És tudtam, hogy mázlim van.

Az egyik idősebb, nagyon rendes nővérke volt..

"Át szeretnék menni másik kórterembe, nem bírom az öregeket!" - mondtam

Elmosolyodott és együttérzően annyi mondott, hogy szabad a 114 és vannak még helyek a 112-ben.

Juhéj! Naná, hogy az üres kórtermet váalsztottam :-)

Aludtam ameddig lehetett, aztán reggel a nővrékék kedvesen felébresztettek és szépen elcsevegtünk az öregekről, majd  lassan visszacsoszogtam.

Addigra már v1.7 mindenkit felvert, ahogy ezt tette tegnap is. Mert ugye tegnap reggel tisztáztuk,hogy ha reggel ha még valaki alszik, akkor olyan jó,hogy Ő nem áll neki pancsolni, meg rohangászni, hogy a többiek tudjanak pihenni.

Nos ezt a kicsi agyával ő úgy értelmezte, hogy tegnap ÉN szóltam (személy szerint csak én), tehát ha ÉN nem vagyok a kórteremben, akkor ez a szabály nem él, mert alapvetően ez az ÉN egyedi igényem és nem a köz érdeke. Így felverte Szmeágolt, meg kis Deák Billt.

Bejövök és Szmeágol már osztotta: 

"Hát Te meg minek kóricálsz itt? "

"Nem kóricálok he', csak hát tuod' ez a cicamozsdás' féle vót"  - v1.7

"Na de hát ezt most minek csináltad?"

"Há' me' Tamás nem vót itt, nem láttam, akkó' mé' ne?"

"EEhhhh, nem lehet igaz...." - mondta Szmeágol.

Még két-három nap és a két öregből csak egy marad :-)

Mind1. Én ma haza akarok menni. Meglátjuk....

Ez most a Való Világ 6??  Mocskosul gyűlölöm azokat a műsorokat, főleg akkor ha az itteni történések kb. azt az életszínvonalat tükrözik. Pfuj... De tulajdonképpen kár,hogy nem hoztak kamerákat. Mert ezt akkor is végig kellett volna élni, de legalább kapok érte pénzt :-)

Semmi újdonság nem történt, azért nem írtam.

Status quo van.

Szmeágol, kis Deák Bill, V1.7 és én négyesben szépen éldegéltünk ma is. Annyira szépen, hogy nagyon elegem van már ebből az idilli négyesből (a levágott lábú srác két napra kimenőt kapott, a fiatal srác pedig hazament tegnap).

Szóval unom és undorodom már ezektől az emberektől. (kivétel kis Deák Bill). Lábamat próbáltam sokat pihentetni, több kevesebb sikerrel. Lábraállásnál lényegében irtózat a fájdalom elég sokáig, aztán nagyon lassan múlik. Csoszogni is tudok valamennyire.

Edzegettem szépen ebéd előtt. Elértem a betegség előtti fekvőtámasz és hasizomgyakorlat mennyiség szintet, ami jó. De rájöttem, hgoy valahogy most másképp hatnak rám ezek az edzések. Meg hiányzik a két otthoni súlyzóm :(

A lábamat is csak edzegettem finoman.

Lábgépben ma nem ment a 100 fok. 90 fölé nem tudtam tekerni. Fájt :( De nem akarom eröltetni, mert nincs értelme. Ha nem megy, akkor nem megy. Nem akarom szétszakítani az egész cuccot. Ennyit bír.Hiába siettetem. Igyekszem a legtöbbet kihozni, de leginkább a sok kicsi mozgatás és rengeteg alvás a legjobb neki. Ez ismét kiderült.

Itt tartunk. Maradnék a kórházban, de ebből a kórteremből elég volt. Mivel költözni sincs már kedvem házon belül, így inkább megyek haza. Remélem holnap elenged a doki este. Volt erre egy halvány ígéret, most már elkezdtem beleélni magam. Ezt tudom otthon is csinálni, amit itt.

RÁADÁSUL a wc sokkal közelebb van és nem kell annyit kínozni magam, mint itt.

Ennyi. Semmi izgalom. Bár voltak Anitáék is, Évi is, Jancsi is, Sanyi is, szóval nagyon jó érzés, és nagoyn köszönöm mindenkinek a törődést!

Csók!

Jó reggelt!

Nagynéném jutott eszembe, aki vasutas volt és nyaranta a balaton mellett mindig bakterházban aludtak ingyen. Kérdeztem, ezt hogy bírják, hiszen ott állandóan megy a vonat! "Minden csak szokás kérdése!" válaszolta a nagy alapigazságot....

MA éjjel jól aludtam. Jól, pedig szmeágol megint felkelt hajnalban és püfölte a vasszerkrényét. Én komolyan nem tudom mit csinál ilyenkor, mert nappal ezek a zajok nincsenek, de este üti, veri a vasszekrényt?! Ketyós ez, de hamar visszaaludtam. "Minden csak szokás kérdése"

De sajnos reggel a varacskosdisznó ébresztett. Kivételesen a nővérek nem siettek és 6 (!) óra magasságában még nem kezdték tolni a zakatolós kocsit a folyosón, így nem ébredtem rá. De a varacskosdisznó annyira örült, hogy tegnap már lábra állították, hogy hajnalban nekilátott sétálni. Mert mikor máskor? Fel alá téblábolt 5től, pakolászott és csapkodta a fémszekrénye ajtaját. És pesrze szuszogott, fújtatott, hiszen egy ekkora testet megmozgatni (biztos több, mint 110, ahogy tegnap írtam, de képtelen vagyok megítélni, lehet vagy 130 kg is van). Szívesen pofán basztam volna.

Így kedvesen megkérdeztem, hogy "Ugyanmá' mi a faszt csinál hajnalban?"

"Hát csak sétálok, meg hogy meg tudtam borotválkozni (idebenn:(), meg ilyenek, és akkor ez most jó. ".

"Akkor mit szólna hozzá, ha holnap ezt nem reggel tenné, mert én még aludnék ilyenkor!??"

"Jó van, jó van persze, hisz én ráérek egész nap!" - jött a válasz.

Idézem "HISZ ÉN RÁÉREK EGÉSZ NAP!". K****a anyád! De komolyan..... De végülis ha ezt megnézem, akkor mégis mit vártam? 

:-)

egyből ezt dobta fel a bookline....

http://bookline.hu/product/product/home!execute.action?_v=Deak_Bill_Gyula_40_ev_blues&id=11374&type=62

Pont az ő mérete :-)))

Az első három, a feladványt leggyorsabban megfejtő között egy kiló banánt sorsolok ki.  :-)

A kérdés: 

Vajon ezt ki (t)ehette? 

 Megfejtéseket küldjétek ide commentbe.

(szitu: fekszem az ágyban, mellettem v1.7 felül és pont felém fordul)

"Há' melyik a hashajtó?"

"Az alma, vagy a banán?" - kérdé' a disznyó épp az elébb...

Közben megpucul egy banánt, oszt' elkezdi rágni ....

.

.

Ráhagytam, nem válaszoltam. Oly jó ízűen zabálta. Hadd egyen, ha éhes. Ráfér, hisz még tud mozogni, még ha nehezen is....

.

.

Legalább ez beléragad, ha a szó nem is.... Egy problémával kevesebb....:-)

Így már csak felülre (a szófosására)  kell valami okosságot kitalálni...

Próbálok lenyugodni. Zenét hallgatok.

Ennek ellenére este disznóvágást rendezek... Akit érdekel....

És én a húsból nem fogok kérni. Vagy viszi valaki, vagy elégetem, ha senkinek nem kell...

De mielőtt valaki halálos fenyegetés miatt feljelentene kérem olvassa el az első blogbejegyzést: http://pvnsforever.blog.hu/2011/06/23/day_1_okok_a_pvns#more3009392

De azért akkor is mindennek van határa!!!!

Elfogyott a türelmem. Egy méterrel mellettem pöffeszkedik egy kb. 100-110 kilós 175 cm magas, nem csak súlyra, hanem fejformára is a varacskosdisznóhoz hasonlító embernek hívott lény. Nézése néha annyira üres, hogy megrémülök. Azon az ominózus hajnalon is ez aggasztott a legjobban... .Láttam már disznóöléskor, hogy egy disznónak mennyi agya van. Konkrétan semmi. Ez az ember pont úgy tud rád nézni, mint az az állat. Rémisztő az üresség és félelmetes. Ez bármit megtesz, mert nincsenek normái.

Sajnos nem csak külsőségekben, hanem belső motívumaiban is fellelhető felmenő rokonainak minden génmorzsája. Így természetes neki, hogy oda szarik, ahol eszik, abba böfög, amit iszik, ezek itt nem számítanak. Hisz minden egy helyre megy.

Ma bejött a két kisebbik varacskosdisznó. Ennek a fajtának a 2. és 3. generációja is. (Hurrá, itt a papa kicsi fiacskája, meg a drága 18 év forma unoka)

Épp ebédeltünk. Volna....

Se nem zavarta őket, hogy bélgázaikat, mint egy alföldi földgázmező berobbantása során szokás, a levegőbe pumpálják, se az nem zavarta őket, hogy evés közben (hátha nem tudok másra figyelni), éppen a drain csövek rejtelmeiről beszéljenek. Mármint nem tudták mi az, de azt tudták, hogy valami cső, amiből folyik a vér és melyik rokonnak hol és milyen testrészét vágták át.

Hát a mocskos q***a annyát ennek a retkes alföldi paraszt bandának. Ezeket még a budakesziben található vadasparkba se zárnám be, hogy a látogatók botokkal bökdöshessék őket, meg fenyőtobozok dobálásával serkentsék őket mozgásra, mert még az is túl jó bánásmód lenne nekik.

Hogy lehet, hogy a föld ennyi állatot hord a hátán, miközben ezek is látszólag ugyan ahhoz a fajhoz tartoznak, amihez mi?

És hogy lehet ettől függetleníteni magamat, amikor pontosan 1 m és 10 cm-re fekszem a disznóóltól? 

Rég láttam ekkora tenyeres talpas falusi vadparasztot! Jól kifogtam! De már csak két nap.....

Mivel róla képet nem tehetek fel, így próbáltam egy hasonló fejet keresni. Ez kicsit soványabb, de a szemét érdemes figyelni, tuti rokonok!!!!

Nyáron már bemutattam, de Zsüliéknek ismétlésként :-)

A gép így néz ki: 

Ez annyit csinál, hogy hajlítgatja a lábam. Kiegyenesít, behajlít. Kiegyenesít, behajlít.

Azt, hogy mennyire egyenesít ki azt az  extenzió jelenti, míg a behajlít részt a flexió.

A fokokat mármint, hogy hány fokban hajlik meg több helyen lehet látni, de analóg módon itt (van persze digit kijelző is - khmmm.. ez itt high tech hospital): 

Így amikor azt írom, hogy 0/66 az azt jelenti, hogy 0 fokig egyenesíti ki a lábam a gép, míg 66 fokban hajlítja be. Tehát ez kb azt jelenti, hogy ha állok, akkor többé kevésbé egyenes helyzetből kb. a vízszintes alá be tudnám húzni kb. 20-23 fokkal.

Nah. A mai eredmény pedig a -5/100 fok volt. Azaz mára odáig jutottunk, hogy a gépben óvatosan megy az egyenesnél egy kicsit kíjjebb hajlítás (mert ezt tudja amúgy a Te térded is, nézd meg!), illetve a behajlítás pedig 100 fokig ment, azaz már a vízszintes fölé tudnám (képzeletben) húzni a térdem.

De ez még nem azt jelenti, hogy ezt gép nélkül tudom csinálni, hanem azt jelenti, hogy az izület eddig engedné a  természetes hajlítást feszülés nélkül. Tehát folyamatosan tágul a mozgástér. A gyakorlatban most kb ott tartok, hogy ha lábraállok, akkor már úgy ahogy egyenes a lábam, tehát kb. 3-5 fok körül van, míg behajlításánál közel vízszintesbe képes vagyok felhúzni.

Ez végülis nem rossz. Továbbá reggel közölte a doki, hogy továbbra se aggódjak a nagyon erős fájdalom miatt, amikor felállok, vagy állva vagyok, mert hogy hematómiás tüneteim (is) vannak.(Szerintem én egy kész kincsesbánya vagyok egy orvosi fogalmakkal foglalkozó Grétsy tanár úrnak...)

Ez nekem nem sokat mondott, valami vér a hematológia. De innen már nincs messze a VÉRÖMLENY fogalma. Szóval megnyugtattak, hogy a lábamban belül, függetlenül a 4 napos drain csövezéstől biztos maradt még elég vér, ami ott fájni fog, amíg el nem oszlik.

NE KAPKOGGYÉK a Beteg, az majd jó lesz eccercsak!

Megyek, nyomok pár fekvőtámaszt, mert kis Deák Bill megint valami új nótát kezdett el hörögni (azaz alszik), no meg v1.7 is röfög mellettem (amúgy nem csak hangra, hanem formára is nagy a hasonlóság :(). Az ágyával van baja. Kemény neki. De neki már akkor kemény volt, amikro ránézett és még bele sem feküdt. Mondtam, hogy a puha is kikezdené a farpofáját, ha ennyit heverne rajta, de ő naponta 12* jelzi nekünk, hogy márpedig ő másik ágyat kér. Kezdenek az idegeim kikészülni ez a fasz tényleg idegesít!

JAJJ de jó. Kellett nekem írni róla, megint befosott....Hatalmas rotyogás. Gondolom még gyorsan benyomta az ágyba, mielőtt ideér a gyógytornász. Talán azt gondolta, hogy ezzel jelöli meg az ő felségterületét? Hogy itt Ő a BIKA? Most röhögök kínomban, de sírni akarok!!!

É.!!

Estére lécci ne krumplipürét, hanem egy baltát hozzál. Hosszú nyeles, min. 5 kilósat. Élezés nem gond, ha máshogy nem megy, majd ütök a tompa végével....

Vagy ezt mondtam már? 

Az esti alvás megint elmaradt. :(

Évi javaslatára kitaláltuk azt, hogy éjjel mivel mindig felébresztenek próbáljam meg azt, hogy alszom addig szabadon (gyógyszermentesen), amíg fel nem vernek és hogy vissza tudjak aludni, csak akkor tolom be az altató kombót.Remek ötletnek tűnt.

Így is tettem.

Kb. 9.30 felé eldőltem.

Aztán 10kor felébresztettek :-) Ez nem jött be. :(

Betoltam a két gyógyszert. Így bekábultam.

Két teljes órán át aludtam...

Aztán v1.7 és kis Deák Bill ébresztett. kis Deák Billről még nem meséltem. Énekelni ugyan úgy nem tud, mint az igazi, és legalább annyira nem lehet érteni, hogy mit mond. De egy érdekes, rekedtes,  rockos hang. Ő amúgy a druszám és kedvelem, vele szoktunk röhögni Szmeágol parasztságain, de ma este sajnos kért altatót az alváshoz, ennek hatására versenyt horkantottak Szmeágollal.

D-dúr szimfónia! Kürtökkel, harsonákkal, trombitákkal. Karmester nélkül.

Nos füldugó ide vagy oda, hát ezt sajnos nem bírtam.

v1.7 pedig csak a szokásosat hozta. Izeg, mozog, állandóan fel akar álni, motyog, morog, jajong, vagy épp ami jól esik neki.

Szóval nem aludtam semmit, gyógyszer is elfogyott.Na most mi legyen?

Felültem az ágyban. Fogtam a porschét (járókeret) és szépen, nagyon halkan kikanalaztam vele magamat a szobából.

Körbenéz.Jobbra (nővérszoba), balra (néhány célszoba).

Sehol senki a folyosón, néma csend.

Elindultam hátra a 115/a (néhai vip szobám) felé, mivel azt hallottam, hogy az öreglányokat kidobták onnan hétvégére.

Odaértem.

Benyitottam.

....

Nem nyílik...

Zárva volt. Pöffff :( Ez gáz. Fordulok hátra és mit látok? Nyári lakom a 114 (5 fős szoba), ami pár napja még tele volt nőkkel látszólag üres, ajtaja tárva nyitva. Az ágyak ugyan nincsenek felhúzva, de nő egy szál se sehol. Lehet, hogy másokat meglep, de ez utóbbi ténynek én most nagyon örültem :-)

Visszaosontam a 117-be szépen összehajtottam a takarómat, párnámat és hónom alá csaptam a kispárnámat. Irány vissza a 114. Szép óvatosan.

A folyosón még mindig sehol senki. Odaérek a 114-be. Nagy öröm, hogy két ágyon is van lepedő, így csak a "feltétre" van szükség. Feldobtam magam egy kényelmes ágyra, kispárna, takaró behelyez és elszundítottam :-))))

CSAK AZ ENYÉM volt az egész kórterem :-) (EINSTAND! Mondták volna az Áts fiúk a PUF-ban)

Így a reggeli ébresztőig jót aludtam :-) Este újra kísérletet teszek...

Csendes vasárnap volt a mai. Adjunk rá egy 4-est.

Rántotthús: ***5 - s. Ma este az Én Drágám hozott be nekem rántotthusit krumplipürével. A kedvencemet. Nem tudtam vele betelni. Mármint a hús ízével és az Ő látványával. Ez volt a nap csúcspontja :-) Ismét :-) ~~!

Láb: 4-es. Ma kétszer lábgépeztem. Egyszer -1/84-ről mentem fel -1/92-re, majd délben már alapból toltam neki a -1/92 fokot. Lassan, lassan, de alakul. Fájdalom minden indulásnál brutális, de hazudnék, ha letagadnám, hogy a tegnapi állapotokhoz képest nem jobb. Szóval jobb, de hát ez még mindig 20 másodperc és rohadtul fáj... Ez van :( Edzettem is egy kicsit, sőt már néhány fekvőtámasz is becsúszott. Ez komoly javulás. De hát fáj, főleg, hogy a mostani legnagyobb gond, hogy egyáltalán nem hajlandó egyenesbe kinyúlni. Ezt sürgősen orvosolni kell, mert ha ez így marad, ebből kiszállni nehéz lesz. Ezt a dokinéni is megmondta.

Alvás: 5-ös. Annak ellenére, hogy éjszaka csak 3,5 órát tudtam nyugton aludni és utána már nem bírtam visszaaludni nagyon jó érzés, hogy délelőtt és délután is szunyókáltam 1-1 órát. Ez azt jelenti, hogy valami változik és szerintem pozitív irányba. A szervezet elkezdett gyógyulni. Jó jelnek veszem!

Mai mozgás: 4-es. Konkrétan nem történt semmi. Olyan igazi vasárnap feeling volt. De ez kell most nekem. Még legalább 3-4 ilyen nap. Na meg egy gyógytornász nagyon kéne, de ilyenkor ünnepek alatt nincs :(

Ezen kívül semmi nem történt. Szmeágol egyszer, kétszer szembebüfögött, meg v1.7 is néha riadozott itt mellettem, de igyekszem immunis lenni rá. Nem annyira zavaró.

Avagy hogyan védjük vállalati értékeinket? 

1, Kötözd ki a vaságyhoz az HP lock kábelt. Lehetőleg ahhoz az ágyhoz, amelyiken alszol ( a képen szürke kábel, kis fekete bigyóval rajta): 

2, Rögzítsd az HP lock másik felét az eszközhöz, zárd le rendesen és ellenőrizd, hogy minden okés..

 3, Lockold le a billentyűzetet

4, Rejtsd el a kulcsot egy biztonságos helyen, ahol más nem fér hozzá....

:-)))

Bevetésen

Ügynök neve: v1.7

Bevetési terület: 117-es kórterem

Időpontja: hajnali 00:17

Bevetés célja: ismeretlen

Sikerfaktor: bármi

 Ügynökünk v1.7 az éjszaka leple alatt próbálta titkosügynöki tevékenységeit kifejteni. Először kezdte egy kis eltereléssel...

(szituáció: kórteremben mindenki csenben alszik, v1.7 mellett Én, aki a tramadol+imovane+frontine hármas hatása alatt repkedek valahol)

"HÉ!HŐ, HA, HÓ!!" - kiáltja el magát az éjszakában v1.7. Semmi válasz. Még egyszer..

"HŐ, HÉ, HA, HÓ!!" - pattanok megint ki az ágyból, mint legutóbb Szmeágol gyűrűkeresése során. Ugyan még kicsit kábán a szerek hatása alatt, de érzékelem a külvilágot.

"MIÉRT VAN NYITVA AZ AJTÓ?!"  - ordítja az éjszakába v1.7. Hmmmm....

Agyalok egy kicsit. A nővérek mindig nyitva tartják. Eddig ez így jó volt nekünk.Mi változott?

"Miért, zavarja v1.7? CSUKJAM BE?" - ordítottam két okból is. Egyrészt, hogy hallja, hisz nagyot hall, másrészt, hogy más is örömét lelje az éjszakai beszélgetésben ne csak a közvetlen szomszéd (azaz én).

Kis gondolkozási idő a túloldalról.

"HÁT TE MEG MICSINÁSZ?!" - förmed rám. Izé.... Kicsit confused vagyok.

"Tessék?" - kérdeztem vissza.

"MIÉRT VAN NYITVA AZ AJTÓ?"  - ordítja ismét

"CSUKJAM BE?" - feltettem az előző lemezt, végülis menni fog ez, csak inkább aludnék.

"HÁT ÉN EZT NEM ÉRTEM, MIÉRT VAN NYITVA!" - mondja és mondja és mondja

Kezdtem megijedni, hogy ezt a helyzetet nem fogom tudni megoldani.

"Izé... Akkor mi legyen?"

"MICSINÁSZ, MIT UGRÁSZ!!?" - kérdezte Tőlem.

B**-*g, Én? Ugrálok? Anyád!

Haggyámá' aludni végre... Most már inkább féltem, mint sem. Hát mi jöhet még? Elkezd valamit előszedni, vagy hívja Szarumánt, oszt még bezárat egy toronyba, pedig csak megint az a hülye szar jóindulatom mondatta velem, hogy keveredjek bele az ügybe, hátha segíthetek neki. Az az áldott jó szívem...

Na jó. Vannak erre szakemberek. Nyúltam a lábamhoz (nővérhívó kapcsoló), aztán rájöttem, hogy az ide kevés lesz. Fogtam a porschémat és felcsatlakoztam rá. Nagy sebességgel irány kifelé. Még az ajtóban: 

"TE MIT MÁSZKÁLSZ?" - süvöltött utánam v1.7.

Hátra se nézve rohantam a felmentő seregért! Odaértem az ajtajukhoz.

"Nővérkék, 117-ből jövök, tudnának adni valamit, amitől v1.7 bekábul? Valami erőset adjanak neki! Elég nagy a mozgás odabenn."

Hittek nekem. (mondjuk ilyen előzmények után bármit mondhattam volna, elhiszik). Így kis tanakodás után a beteg előzetes vizsgálata nélkül az ANDAXIN mellett döntenek. Rohannak mind a ketten (öreg rókák, tudják, hogy ide csak biztosítással szabad indulni), én az üres nővérszálláson maradok, elindulok vissza. Tolom neki, de ez a porsche, csak 1 sebességes.

Mire visszaérek, már vallatófény v1.7 arcában. (Hahahahaa, gondoltam. Jól elkapták az öreget, most megkapja! De hát tudta mit vállal... Titkosügynök. pfff)

(A vallatófény amúgy az az ágyak felett található százas égő/lámpa fénye, ami lényegében csak úgy állítható be, hogy szembe világítson, olvasni mellette nehézkes, ezért nem is olvasunk :-))

Ketten állnak fölötte és vallatják. Mint egy igazi filmben. Körben minden sötét, ketten magasodnak a mozgásképtelenné vált ügynök fölött és nyomják be a vallatószérumot.

"Most már minden rendben lesz!" - mondták a szakik és én hittem, mert ismét hinni akartam. Andaxin a helyén....

Kimentek.

"TAMÁSKÁM, minden rendben?" - kérdezi az öreg....

Tőlem????

"Süti a buli, aludnék még egy kicsit... " - kb 6 órát gondoltam magamban. - "Semmi gond!"

"Persze, persze, de ugye nem bántottalak meg?" - ?????

"Nem, miért? Csak aludjunk már!" - válaszolom

"Akkor jó. Úgy megfordulnék..." - mondja

"Ugye, most már alhatok?!" - válaszolom elhaló hangon.

Nem telik el 20-30 másodperc: 

"NEM IS ÉRTEM EZT AZ AJTÓT!"  - mondja ismét (számára) normális (?) hangerőre tekerve a potmétert.

Brühühüüüüü.... Nem akarooooommm.......

Sokat fejlődtem ma is.

A gépet reggel a tegnapi 74 foknál nagyobbra nem tudtuk állítani. Ez meglepett... De aztán pár mozgás után, felhúztam -1/84-re és ment (délben még rá is dupláztam).

Szóval a behajlítással nincs gond. De eddig is inkább a nyújtással volt gond. FEkvés után, amikor felállok RETTENETESEN fáj a lábam. Elindul lefelé a vér, beömlik és totál merev a láb, a lábam hátsó felén végighúzód ín/izomrostok hasító fájdalommal tudatják, hogy ez itt még nem okés. 10-40 mp-es egyhelyben álldigálás után szűnik a fájdalom, el lehet vele indulni. 5-10 csoszogás után már súly is mehet a lábra, sőt lassan el lehet kezdeni "feszegetni" a hátsó izmokat, hgoy nyúljanak. Mert azok bizony nem akarnak nyúlni.. :(

Hát ez van. De nagy siker, hogy az első 1 perc után eldobhatom már a járókeretet és egész magabiztosan tudok 10-15 métereket csoszogni.

Alakul.

Lassan, de alakul.

Nagy örömömre szolgált, hogy két napig a bal oldalamon egy délegyházi (!) szobatárs volt. Intelligens, értelmes, ráadásul nagy scifi és csillagászat rajongó. Nagyon jókat beszélgettem vele. De hamar végzett, elment.

Megkaptam helyette egy új Béla bácsit.

Ő Béla bácsi v2.0, bár a műtéttel szerintem downgradelték.

Szóval hívjuk Béla bácsi v1.7-nek. (kora kb. 72 év)

v1.7 nem olyan, mint az eredeti volt. Ez állandóan nyíg. Tegnap műtötték, egy napig volt őrzőben (hál istennek!!), aztán kikerült.

Előtte egy napig volt már nálunk egy másik ágyon, utána került mellém, miután az őrzőből visszahozták, hiszen ott volt üresedés.

Már az elején gyanakodnom kellett volna. Egy-két napja próbálom csökkenteni a közvetlen kontaktust az emberekkel, mert kicsit elég volt. Ezzel a bácsival lényegében nem is beszéltem műtét előtt.

DE valami miatt v1.7 kiszúrt magának. MEGBÍZÁST kaptam tegnap reggel.

"Ja wohl!" - mondtam, hiszen én szeretek segíteni a sorstársaimnak....

Azt kérte, hogy "Ugyanmá'", ha a lánya hívja, akkor mindenképpen konzultáljak vele, mert a család nem tud itt lenni a műtét alatt. Ofkorsz, ez a minimum.

Nah ezt le is egyeztettük. Ez annyiból állt, hogy műtét előtt kb. 10 percenként kérdezte, hogy hogyan és milyen formában adja át nekem a telefont. Hmmm. végülis ideges volt, ismerem az érzést, toleráltam. Bár gyanús volt, hogy kb. 6* rákérdezett a dologra.

"Kici' bulldogka...' - de tényleg nem zavart. (Még. És akkor.)

Aztán rendben le is ment a telefonálás este.

Csakhogy a lány valszleg hasonlít apára, mert ezt követően az alatt a kb. 8 ébrentöltött óra alatt legalább 6 hívást kaptam tőle... Én rendre konzultáltam vele.

Még ez is érthető.

Aztán ma megkaptuk v1.7-et, közvetlenül mellém.

Ez volt reggel 10 óra. Azóta végülis sok baj nem volt vele: 

- itt fáj, ott fáj, amott fáj  (ismerős az érzés, valakinek csak el kellett mondani)

- telefonok a lányától, egy kib***tt idegesítő hangos csengőhang kíséretében (kb. 8 alkalom, ez már kicsit sok volt)

- lábamat nem tudom emelni - mondja  (Nem v1.7, mert el van érzéstelenítve!)

- jaj, de fáj (közvetlen intravénásan a sebbe kapja egy adagolóval a fájdalomcsillapítót, de ha azt mondja fáj, tuti, hogy fáj)

- én le akarom venni a lábam a tartóról (ez egy szivacs, amibe fekszik ilyenkor a lábunk, hogy fixen legyen) - "Béla bá' azér' kapta, mert abban kell lennie a lábának"

- el akarok fordulni (nem lehet béla bá)

- melegem van (ok, kinyitjuk az ablakot)

- telefon ismét

- fordulok balra (nem lehet)

- fordulok jobbra (nem lehet)

- nem folyik az infúzió (nővérke behív - "Béla bácsi ne tessék annyit mozogatni a kezét, mert azért nem folyik!", "Nővérke! Mozog ez magától, nem kell ezt mozgatni")

- eltelik 2 perc. "Én kiveszem ezt a katétert!" , "Mit akar Béla bá'?" "Én ezt kiveszem, zavar!" - már nyomtam ismét a nővérkehívót, hogy tisztázzák.

- eltelik 5 perc - "Nyom a térdemnél ez a szivacs, kiveszem", "Béla bá ne tegye, mert azt azért tették oda, hogy ott legyen!", "De T., én ezt akkor is kivesezm, mit szólsz hozzá?", "Semmit nem szólok hozzá, nem értek hozzá. Az azért van ott, hogy ott legyen", "De én kiveszem T.!"," Nyomja meg a csengőt és beszélje meg a Nővérrel, TÉNYLEG nem értek hozzá!", eltelik 15 mp. "Akkor én ezt kiveszem!" - megnyomtam ismét  a csengőt

- 2 perc - csörög a telefon, na vajon ki az? 

- közben elkezd pittyegni az adagológép mellettem. Ordít a telefonba és pittyeg az adagoló. - nem kérdeztem, nyomtam a nővérkehívót

- "melegem van, cseréljünk helyet" - bruhhahaaa. bazmeg ezt nem bírom.

- "Te, T.! Nem folyik az adagoló." - hátat fordítok és úgy csinálok, mintha nem hallanám - "Te! Ez nem folyik megint" - lenyúlok a lábam mellé. Na mi van ott? .... A nővérhívó. "Béla bácsi, ezt a branült ki kell venni, mert ez ELHAJLOTT!" - nővérke fogja és az infűzió maradékát átfejti egy fecskendőbe, leszorítja a branűlt és a fecskendővel be akarja nyomni a betegnek a maradék fájdalomcsillapítót - "Béla bácsi ne mozogjon, éppen most nyomom befelé a gyógyszert" - merthogy nem sikerült lefogni v1.7 kezét és ő hadonászott az elhajlított branüllel meg benne a fecskendővel. Vazz', hova kerültem?!

- újabb 2 perc elteltével - "Nem igaz!" - mondja v1.7. "Szerintem se" - mondom magamban. ELEGEM VAN! :-)) 

Keresem a megoldást, keresem, de nemtom mi lesz így.... Komoly probléma eszkalálódik éppen....

Napközben Szmeágol is kiakadt rá amúgy. "TE OLYAN VAGY, MINT AZOK A VÉNASSZONYOK AZ ŐRZŐBEN, ÁLLANDÓAN CSAK PANASZKODSZ, MEG NYAFOGSZ! HAGYD MÁR ABBA!" - ezt csípem Szmeágolban, ami a szívén, az a száján.

Látszólag nyugalmi a pozíció. Rádió a fülben. Kéz a fejen, folyamatosan dobol a fejen. De mintha alvás közben tenné ezt.

Aztán egy mélyről jövő, leginkább az a recsegős hangvételű: 

Böff.

De ez ugye nem böff, hanem bröffccssccsccssreccs.

Felszakadt belőlem ismét a röfögés, akarom mondani röhögés :)

Nem bírom én ezt.:-)) Fel kéne venni, hgoy otthon vissza tudjam hallgatni...

Nos, reggel dokibácsi elégedett volt a látottakkal. A tegnapi masszív gyógytorna és az, hogy nem álltam elő újabb problémákkal azt mondatta vele, hogy Day 12-n, vagy Day 13-n kienged a kórházból, jó eséllyel akkor ki is veszi a varratot.

Nos ez azt jelenti, hogy ettől még járni nem fogok tudni, de úgy látja, hogy nem várhatók komplikációk a felépülésben :-) Nagyon jó hír.

Továbbá megnyugtattak, hogy ne aggódjak azon, hogy amikor fekvésből felállok, akkor olyan, mintha kiszakítanák a lábam hátulját kb. 10-30 másodpercig, merthogy

"Ez a műtét mélyen a lágy részek között (is) történt, így ez teljesen természetes. Az elkövetkezendő 4-6 hétben ez egy normális reakció"

?!?!!? 4-6 hétben... Már meg sem lepett. Nem kamuzott, hogy ebből 2-3 hónap alatt állok lábra :( De szép lassan mindenhez hozzászokik az ember. Így már nem zavar annyira.

Ugyan ezt csinálom a munkámban is. Alapszabály, hogy ha valami céges szintű FÁJDALMAS változtatást be akarsz vezetni, akkor azt kezdd el év elején hirdetni, hogy év végén majd lesz ez, meg az. Mire odaérsz, hogy megcsinálod, addigra már a kutyát sem érdekli és egyszerűen vagy elfogadják, vagy beletörődnek, vagy leszarják, szóval komoly ellenállásba már nem fogsz ütközni :-)))

Mi itt így nyomjuk....

 A téteket az esti vizit után nálam lehet megtenni (1000-es címlet a legkisebb) :-)

6 hónapos kortól bátran fogyasztható...

Köszi Csabi! :-)