7.36 eljött az én időm. Szinte elsőként érkezek a kórházba, mármint az ambulanciára, hiszen fent a szobákban, már javában rágcsálják a kiosztott reggeliket a jobb sorsra érdemesek, de az a minimum, hogy már láttak egy két nővérkét, esetleg orvost is!

Szóval odaállok az ablakhoz, sor rém lassan megy, de higgadt vagyok. Tudom, hogy itt még nincs izgalom. Így a pulzus sem megy 40/perc fölé. Hát igen, nem hibába. Sportszív ez a javából. Csupa erő, csupa izom, minden reggel tejet iszom... MOndták gyermekkoromban, amit meg is fogadtam, hiszen életemben több hektoliter tejszerű fehér italt ittam, amire az volt írva, hogy tej 1,5%, bár ki tudja, hogy valójában mi volt benne.

Szóval sorban álldigálok, majd 5 perc és sorra kerülök.

"Keziccsókolom! Van beutalóm, de nincs időpontomdeadiszpécseraszonta, hogymindenrenbenleszbecsszóra, tesssékbeengednidoktorbácsihozkéremalássanugyanmálegyenszíves, hogy élek, meg miegymás"

Ez hatott. A Néni a kezemben volt. Kontrolláltam az eseményeket.

Hurrá! Ez kell ide!

Ő is elnézést kért, hogy még él, aztán felvett a listára. A LISTÁRA! Arra a listára, ahová nem kaptam időpontot, de ugye mondták, hogy jöjjek, oszt lesz majd valahogy. Ugye ez volt az egyetlen pulzuszámnövelő itt reggel, hogy időpont nélkül jönni ide.

Az BEVÁLLALÓS! a javából!

Na szóval:

"TEssék leülni, de azért figyeljen rá, hogy listáról szólítják az embereket, és Ön nincs a listán, csak a gépben (!?"+!"!+"), így mindenképpen szóljon az asszisztensnek".

REMEK! Tudtam, hogy itt is szükség lesz a kemény, határozott fellépésemre :-))

"Keziccsókoloménkérekelnézést! Mikortól van rendelés? "

"Hát dokibácsi néha már 9kor leér az osztályról"

Zsír. Pedig már tudnom kellett volna. De nem gond én ráérek. Ezt a napot a szent helynek szenteltem.

Nademiiccsinájjunk addig?