Reggeli vizit. 9 fő. Kiss doki vezeti.
"Doktor úr én ma nagyon haza szeretnék menni!" - mondom a bűvös szavakat.
"Ok! 8.30-kor jöjjön varratszedésre" - nagy vigyor részemről :-)
8.30-kor próbálok a kötözőig eljutni. Nem sikerül.... Hosszú hétvége volt, jöttek az új betegek. Kb. 1241 jut eszembe, ahol ott se jártam. Konkrétan 200.000 ember a folyosón. Béna lábammal nem tudok elvergődni a kötözőig.
A fejemre feltettem a katonai (éjszaka is) látó rendszert. Személyi computerbe beütöttem: "Search Doctor Kiss!" ... "Searching..." majd a "Not found..." üzenet a géptől.
Próbálkoztam analóg módon is emberektől kérdezősködve, de nagy semmi. Visszatértem a kórterembe.
Kicsit később hallom a hangját. Rohanok (hahaha) ki. Elkapom.
"Mikor legyen a varratszedés doktor úr? Délelőtt, délután?" - Rutinos vagyok, ismerem én már a 8.30-akat (ekkor kb. 10 óra volt) látom, hogy izzad. Rengeteg beteg és a nagy része arra vár, hogy vele beszéljen. Rémisztő ez a pörgés.... De jó, hogy nem ma műt :-))
"Délután. Nem, nem 11ig meglesz, majd keresem" - sejtettem, hogy ebből nem lesz semmi. Egyáltalán nem haragszom, hiszen látom, mennyi dolga van.
11.30. Bejön egy 50-es pasi a 117-be. Nagy pakkal. Én az ágyamon fekszem. Tudom miért jött....
"Jó napot kívánok! Úgy tudom Ön ma hazamegy..." - mondta nekem kedvesen :-) Témánál vagyunk. Óvatosan a kezem lecsúsztattam az ágy szélére és erőből megmarkoltam...
"Igen, és? " - kérdeztem hetykén.
"Én semmit nem akarok... De izé, hát itt fogok feküdni"
"Az üres szekrénybe ki tetszik tudni pakolni!" - mondtam válaszul... Hogyne... Az én ágyamba. MI?! MAJD Barátocskám! MAJD! :-)
Bepakolt és kiment udvarisan. Én meg maradtam az ágyikómon.
Hmm... Farkastörvények. :-)
