Üdv Mindenkinek!
Sosem gondoltam volna, hogy valaha is olvasni fogja még ezt a blogot valaki, de aztán kiderült, hogy sajnos nem csak én küzdök ezzel a betegséggel :) Minő meglepetés :) Mégsem vagyok annyira különleges.... :))
Hah, mit nem adnánk ha ettől a különlegességtől megszabadulhatnánk :) Na de nézzük csak, mi is történt eddig. Egy kis visszaemlékezés:
2011. március - beáll a jobb térdem, nő rá egy szép nagy cipó :) lepungálják
2011. május - kiderül, hogy PVNS-em van... Hurrá :)))
2011. június - első artrorscope-os műtét elölről
2011. október - második "nagy" műtét, szétbontják a térdem hátulról, ami után 3 hónap kell ahhoz, hogy egyáltalán érdemben lábra álljak és 20-30m-nél többet meg tudjak tenni gyalog :)
2011. december - első izotópos beavatkozás - egész nagy sikerrel
2012. december - második izotópos beavatkozás kísérlete - sikertelen, mert nem elég gyulladt a térdem, nem tudják beadni... hoppácska, de akkor ez jó?!
2013. február - második izotópos kezelés sikerrel
2013. augusztus - az első olyan MRI vizsgálati eredmény, ahol azt mondják, hogy ha nem is javult, de NEM romlott az állapota a térdemnek, tehát megfordult a trend!!!
2014. január - a térdem újra begyullad.. Nem is gyengén...
Nos.. Ez az utolsó bejegyzés belerondít a történetbe, de hozzá kell tennem, hogy bő két évvel ezelőtt még halálos betegnek hittem magam, a kiváló orvosok munkájának köszönhetően pedig a mostani decembert már úgy töltöttem, hogy korcsolyázni jártam (!) , tavaly már pár napot síeltem és a gyulladás köszönhető annak, hogy lényegében annyira elkanászodtam, hogy szinte semmilyen orvosi utasítást nem tartottam már be és szobakerékpár ezerrel és társai is belefért (a kori nyírta ki amúgy a térdem...).
Szóval nem csoda, hogy begyulladt. Azt tudtam, hogy még van benne cucc bőven, az is lehet, hogy elkezdett visszanőni, de hát ezzel együtt kell élni.
Mert megmondták... Ez innen nem nagyon fog soha eltűnni, de ha akarom, injekciókkal 20 évig is szépen kordában tudják tartani :)) Hát igen... Ezt nehéz elfogadni, hiszen zavaró, hogy nem tudok kosarazni, nem tudok focizni, futni, mert azt valóban nem bírja a térdem. DE tudok síelni, egy kicsit korizni, stabilan bringázni. Szóval korlátozott vagyok, de nem teljesen!!!!
Igen, itt jön be a pszichológia.... Azért nagoyn hosszú ez a 2-3 év. Fejben én is elfáradtam. Már nyűg orvosokhoz járni, már nyűg állandóan ezzel együtt élni, pedig nagyon sok napi szar nincs vele, egyedül annyi, hogy időnként fáj, időnként begyullad és ha tetszik, ha nem időnként be kell injekciózni :( Sajnos másnak az az életforma, hogy saját döntése alapján lemond dolgokról, esetleg sanyargatja magát (pl.: vega :)) Hogy lehet valaki vega? _Nem is értem :)))), mi meg kínlódunk és lemondunk dolgokról..
De ez van...
Szóval itt tartok fizikailag és érzelmileg. Lehet vele élni, fárasztó, de ennyi.
