Semmi újdonság nem történt, azért nem írtam.
Status quo van.
Szmeágol, kis Deák Bill, V1.7 és én négyesben szépen éldegéltünk ma is. Annyira szépen, hogy nagyon elegem van már ebből az idilli négyesből (a levágott lábú srác két napra kimenőt kapott, a fiatal srác pedig hazament tegnap).
Szóval unom és undorodom már ezektől az emberektől. (kivétel kis Deák Bill). Lábamat próbáltam sokat pihentetni, több kevesebb sikerrel. Lábraállásnál lényegében irtózat a fájdalom elég sokáig, aztán nagyon lassan múlik. Csoszogni is tudok valamennyire.
Edzegettem szépen ebéd előtt. Elértem a betegség előtti fekvőtámasz és hasizomgyakorlat mennyiség szintet, ami jó. De rájöttem, hgoy valahogy most másképp hatnak rám ezek az edzések. Meg hiányzik a két otthoni súlyzóm :(
A lábamat is csak edzegettem finoman.
Lábgépben ma nem ment a 100 fok. 90 fölé nem tudtam tekerni. Fájt :( De nem akarom eröltetni, mert nincs értelme. Ha nem megy, akkor nem megy. Nem akarom szétszakítani az egész cuccot. Ennyit bír.Hiába siettetem. Igyekszem a legtöbbet kihozni, de leginkább a sok kicsi mozgatás és rengeteg alvás a legjobb neki. Ez ismét kiderült.
Itt tartunk. Maradnék a kórházban, de ebből a kórteremből elég volt. Mivel költözni sincs már kedvem házon belül, így inkább megyek haza. Remélem holnap elenged a doki este. Volt erre egy halvány ígéret, most már elkezdtem beleélni magam. Ezt tudom otthon is csinálni, amit itt.
RÁADÁSUL a wc sokkal közelebb van és nem kell annyit kínozni magam, mint itt.
Ennyi. Semmi izgalom. Bár voltak Anitáék is, Évi is, Jancsi is, Sanyi is, szóval nagyon jó érzés, és nagoyn köszönöm mindenkinek a törődést!
Csók!
