Pont én vagyok az az egy az egymillióból-PVNS

Igen.

H. András, született aneszteziológus orvosom igazi humorzsák :-) A műtét alatt/előtt egész sokat beszélgettem vele, szimpatikus volt, mivel hasonló korúak vagyunk és valahogy van benne egy olyan kellemes szarkasztikus, kicsit pejoratív humor, amit én nagyon csípek.

Tegnapi beszélgetésünk, mikor a beteg bátorítást vár az orvostól:

"Azért itt látszólag csak 'komoly' betegek vannak..." - mondom én

"Jah, jah" - kaján félmosoly az arcán

"Rémisztő itt látni a levágott lábakat az orrom előtt..."

Még nagyobb kaján vigyor az arcon

"Hát kérem, aki nem bírja, az ne egy oktató kórházba jöjjön betegnek, ahova a legsúlyosabb betegeket gyűjtik, hanem menjen magánklinikára!".

Kösz bazmeg  :-)

Minden esetre én továbbra is úgy érzem, hogy tévedésből vagyok itt. UFO vagyok a többi beteg között :-))

Már egyáltalán nem újdonság számomra, így kifejezetten szoktam várni a szombati viziteket. Azért, mert ilyenkor nem a státuszról, a hierarchiról, képmutatásról, hanem a betegről szól a vizit.

Két orvos és egy nővér volt. (Átlagosan 1 prf, 2-3 doki, 2 nővér, 2 gyógytornász).

Mindenkitől megkérdezték hogy van, figyeltek a válaszra, gondolkodtak a megoldáson, mindenki kapott  pár bátorító szót, nem siettek, nem kapkodtak, nem rohantak PEDIG épp valami konferenciára rohantak...

Nagyon jól indult így a napunk. Mindannyiunknak...

Szerintem már többször írtam, de itt aztán átértékelődik az élet. Reggel  a levágott lábú srác nagyon boldogan ébredt. Kérdezem, mia'?

"Olyan jót aludtam....Most először." És teli arccal mosolyog......

Én is nagyon boldog voltam. Megtanuljuk értékelni az életet.

Reggel a gyógytornásznéni csúnyán nézett rám. Ugyanis mutatott olyan gyakorlatot tegnap, amit nem gyakoroltom utána. Őszintén szólva rohadtul elfelejtettem.

Szóval rámpirított :-)

Ezek után keményen megnyúzott, de azért volt eredménye.

A hajlítógépben a -1/74 fokos tartományban mozogtam ez a 0/66-hoz képes 9 fokos javulás. És biztos vagyok benne, hogy holnap még egy 10-est rá tudok tenni, pedig eleinte látványos a fejlődés, aztán folyamatosan lassul.

Továbbá ma egész nap edzettem, így nap végén már stabilan nyomtam a járókeret nélküli NAGGYON óvatos csoszogást. Szóval itt még sétáról szó sincs, de óvatosan már tudok vele csoszogni és lényegében rá tudom tenni úgy ahogy a súlyomat a lábamra.

A rossz hír, hogy ez addig tart, amíg "meleg" a térdem, tehát miután bejárattam. Ha fekszem/ülök, akkor utána beáll az egész. FEl kell állni és várni 10-30 másodpercet mÍg elúlik a fájdalom, meg feltelik vérrel a láb... Hmmm. nem annyira fincsi.

De utána jó...

Hát ennyi.

A mai napot 4-esre értékelem. Dolgozgattam, sokat mozogtam, fejlődtem, de semmi extra. Nincs miért 5-t adni, ez egy átlagos nap volt. DE ennek most nagyon örülök. Még sok ilyet kérek :-)

Jóccakát!

:-))))

A mai MENÜ:

Éjjel, miután nem kértem altatót, így nem is aludtam :-) Volt időm gondolkozni. Rájöttem, hogy attól félek, hogy nekem is lecsapják a lábam, mint a szembeszomszédnak. Aztán persze rájöttem, hogy nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni (ahogy ezt biztos mindenki tanácsolná), de valljuk meg, hogy nehéz nem erre gondolni, amikor az első szobatársamnak a bordáit verték ki rák miatt, a mostani szobatársak közül egynek a lábát csapták tőből rákkal, a másik bácsit 9. alkalommal hasítják rák miatt és még legutóbbi emlékként nagyon él bennem annak a cigánylánynak a képe, akinek még itt se vállalták, hogy levágják a karját... MInden nap itt sétált és arra várt, hogy valaki levegye a kezét.....

Szóval ebben a kórházban nagyon nem igaz az az állítás, hogy "Velem ez nem történhet meg!". Ezt a lecsapott lábú srác is mondta.... Pedig Ő nagyon összeszedett, de hirtelen megtanult néhány nagy alapigazságot...

Rájöttem, hogy nem biztos, hogy nekem itt kellene rehabilitálódnom :-) Pedig eddig épp azt mondtam, hgoy milyen jó. Csak egy újabb példa:

Szmeágolt ma vitték el műteni. Az ágyáról áttették a műtőágyra. Hát.... Szmeágol csípőprtoézisre várt, mert kiugrott a helyéről a csípője. Konkrétan annyi látszott, mint a rajzfilmekben: Az egyik lábon a lábfej előre néz ÉS  a bal lábon a lábfej HÁTRAFELÉ néz. Ilyet se láttam még.... nem teljesen 180fokban volt elforgatva csak kb. 135-145 fokban. B****g nem hittem el.

Na a lényeg:

A zsibbadásra kapok kétszer 1 frontine-t :_) illetve cymbalta-t. hmmmm... ez alapvetően a problémáimat nem oldja meg, de nem fogom érezni a zsibbadást :-) csak jobb lesz.

Nah, csak hogy tudjátok. A látogatók

50% - Firefoxot

23% - Chrome-ot

16% - Internet Explorert

9% - Operát

2 % - egyéb (Lynx :-)?)

böngészőt használ.

Képernyőfelbontásban 3% aki 1024*768-ban nézeget, ez nem túl sok. És ami dícséretes, hogy lényegében ez alatt nincs, hanem a maradék 97% -e felett nézeget. A részletekhez ez feltétlenül szükséges :-))

2 pont

Köszönhetően a 6 órás RTL Klub-os híreknek....

Reggeli: 5 pont - mivel olyan vicces volt. Nem azért, mert annyira okés volt.

Gyógytorna: 4 pont - új gyógytornászt kaptam, miután az előzővel végre dűlőre jutottam :-) És nagyon megnyúzott. Ez biztos jó a felépülés szempontjából (5 pont), de mivel új és nem akartam, illetve mert fájdalmat okozott ez a része 3 pont.

Napi munkamennyiség: 5 pont - tök jó, ma megint tudtam dolgozni néhány órát. Egyszerűen jól esik. Preverz dolog, de legalább telik az idő.

Látogatók és telefonálók: 5*** pont - az egész kaszárnya IT osztály kivonult meglátogatni ami hihetetlenül jól esett :-) Köszönöm mindenkinek! Illetve itt volt J. is, É. is, A. is, gyerekek is. Beszéltem Julcsibával, Kozmival, K.-val, Cs.-vel :-)) Szóval naggyon durván el vagyok kényeztetve :-) Tök jó! Olyan szinten forgalmas volt a napom, hogy azt elmondani nem lehet. Tényleg nagyon durva volt ez a traffic jam :-))) Köszönöm!

Ebéd: 5 - konkrétan fogalmam sincs, hogy mit ebédeltem :-) Annyira máshol járt az eszem, épp míting előtt voltunk, hogy foggalmam nincs, mit lapátoltam be. Azt se tudom kanállal, vagy villával ettem. Biztos jó volt :-) Szinte hihetetlen. HÁH! kb. 15 másodperc alatt ugrott be. Ez gáz... Hal volt rízzsel. Jó volt!

Esti hírek: -4 pont - Ezt már kiveséztem....

Szóval mindenképpen jó napom volt, egészen délután 4 óráig, amíg nem vettem észre, hogy zsibbadok, és nem múlik, majd rá két órára nem derült ki, hogy szar van a pálácsinkiben :-)

Jó, nem sajnáltatom tovább magam. Tényleg élek és tényleg jól vagyok. Csak a veszteségleírás lassan megy...Nem is akarok erre több szót vesztegetni.

Egy igaz mondás. Rám is igaz.

Azaz igaz lett...

A háború áldozatokkal jár, hol kisebb, hol nagyobb vérveszteségekkel. De mindig a célt kell szem előtt tartani, és ameddig van miből veszíteni és a cél még mindig él, és tényleg annyira fontos, akkor addig űzni, hajtani kell a sereget. Hadd menjenek! Harcoljanak!

.

.

.

Este 6kor erre járt Kiss doktor úr (senkit ne tévesszen meg, hogy a post 17.11-es, ez maradjon az én titkom, hogy csináltam :-)), így tudtam neki szólni, hogy gáz van. Két órája levettem a kötést a lábamról és még mindig rohadtul zsibbad térdtől lefelé.Konkrétan nem érzem a vádlim, ha megfogom. Csak azt, hogy olyan, mintha a hűtőbe tároltam volna. Nem azért, mert olyan hideg, hanem olyan érzéketlen.

Sajnos újabb orvosi fogalmakat tanultam. Hasonlít a korábbiakhoz. De rájöttem, hogy ez volt az utolsó, amit hajlandó voltam megtanulni! És ezt nagyon nem is akartam.

Post traumás akut jelenség, amivel most szembenállunk.

Ezt még magyarra is tudom fordítani :-). Mechanikus behatás eredményeként fellépő sérülés utáni súlyos/rövid távon fennálló jelenség. Nagyon érdekes, mert normál esetben az akut szó azt jelenti, hogy súlyos, legalábbis számomra, de a neten keresve kiderült, hogy az orvosok, mint egy "rövid ideig tartó" dolgot is (!) érthetik alatta.

Ez akár még nem is hangzik annyira drámaian (!?).

Akkor mi is a megoldás a zsibbadásra, amit nagyon nem akartam hallani?

A lábamban futnak mindenféle idegek. Alapvetően függőleges irányban, ilyen például a lábat mozgató fő ideg is. Aztán ha jól értem vannak mellette "egyéb" idegek mindenfelé, amelyek akár futhatnak keresztbe kasul is. (mindig hiányoztam anatómia óráról, így nemtom:).

Ezek a kisebb, inkább úgy fogalmazok, vékonyabb keresztbe kasul húzódó idegek, hát hmmmm. urambocsá' sajnos egy ilyen "Nagy" műtét során bizony áldozatul eshetnek. Ahogy doktor úr fogalmazott...

"Sajnos a főideg védelme érdekében ezekre az idegekre nem is nagyon lehet vigyázni, továbbá ezek olyan vékonyak, hogy a műtét során szinte a legkisebb mozgatásra is elpattanhatnak!"

Khmmm... Értettem én, csak nem akartam hallani... Meg hát úgy érzetem, hogy így utólag aztán bárki, bármit mondhat.

"Az agy most dolgozik" - folytatta. "A műtét után keresi az ingereket, de nem találja, emiatt érződik a zsibbadás. A megmaradt idegek részben át fogják venni a szerepet. "

"Tamás! Ezek a tünetek jó eséllyel fél év alatt elmúlnak, de utána a vádlival nem fog érezni. Így arra majd vigyázni kell, hogy ne dőljön neki a radiátornak a lábával...."

Bruhahahaha...

 Már értem a rövid táv (akut) fogalmát is - 6 hónap. Vagy ő a súlyosra gondolt ? segíccsen má' valaki..

Összeomlottam.... Kiment dokibá, oszt magamba borultam.

Pedig nem a világvégét jelentették be. Nem azt mondta, hogy halálos beteg vagyok, nem azt mondták, mint a srácnak, akinek múlt héten még a helyén láttam a lábát, hogy kampec, nyessük tőből. Csak annyit, hogy fél évig zsibbad (-gat?) és utána nem fogok vele érezni.Csak hát ez úgy váratlanul ért....

Azt meg, hogy ez mit jelent? ... Arra térjünk vissza fél év múlva.

Szóval egy pici csatát elbuktam, de mi ez a háború méreteihez képest.

Mindenesetre úgy látszik maximalista vagyok :-) Nem akarok vérveszteségeket. B***eg. 6 hónapig zsibbad a lábad! Tudod mi az? Oszt marad egy fadarab a végén (bár mozog!!).

Túltettem magam rajta. 3 órába és sok törődésre volt hozzá szükségem.... Köszönöm.

Menni fog, nem a vonat ment el, de azért pár órát muszáj volt szomorkodni. Ismét...

Holnaptól új nap lesz.... Egyenlőre nem rákos beteg vagyok, csak hát a fejemben mindig motoszkál, hogy mindig elő, elő jönnek újabb és újabb "apróságok"....

Ez a bizonytalanság, ez az ami annyira nem okés... 

Most akkor megdöglök a végén, vagy mi? :-) Nem ezt tervezem!

A mai reggelihez:

@Julcsibá: érdekel a szakmai véleményed :-)

Még az jutott eszembe, hogy lassan már úgy érzem itt magam, mint egy nagy családban. A reggeli vizitelő nagy csapatból már kedvesen, előzékenyen mosolyog vissza rám több orvos is, a gyógytornászom, NagyonkedvesFőnővér, a megszokott Nővérkék.

"Hát mi egy nágy cálád vagyunk!"

Tök jól indult a napom.

Beviharzott a nagy csapat Kiss doktor úr vezette a vizitet. Megnézett mindenkit, megkérdezett mindenkit, azért ilyenkor sokkal több értelmét látom a vizitnek, mint amikor itt van a prof.

Aztán volt egy érdekes intermezzo. Miután megnézett a doki és tisztáztuk a lábzsibbadás témát, hogy mi legyen, hátat fordított nekem és a csapat felé fordult. Ránézett NagyonkedvesFőnővérre és halkan valamit nagyon magyarázott neki. Csak foszlányok jutottak el hozzám.

"Ágyak.... Ilyet nem lehet... Miért.... Mozgás.... Na ezt majd megbeszéljük utána...."

Közben meg Sz. doktor úr Kiss doktor úr háta mögül rám vigyorgott. Olyan "Na most figyelj kisöcsém" típusút.

Szóval a dolog lényege, hogy Kiss doki lebaszta az én szeretett NagyonkedvesFőnővéremet, hogy ugyanmá' miért hurcolásszák immáron harmadszor az Ő betegét :-) Úgy látszik bal lábbal kelt fel az öreg :-) De nagyon örültem a törődés ilyen fokának. Pedig már elnézését kértek Tőlem :-))) Hah, ez azért jó, hogy még ha nem is úgy történnek a dolgok, ahogy kellene, legalább az igény megvan rá. Mondtam én, hogy az apróbb hibák ellenére ez egy kiváló kórház, csupa jó emberrel! Komolyan! 

Szép jó reggelit!

Este betéptem :-) Bevettem az alvást elősegítő Inovane+Frontine+Donalgin koktélt... Kb. 15 -20 (?) perc után leginkább azt éreztem, hogy úgy a fejem kőröz, vagy valami hasonló. Aztán letettem a párnára, és úgy látszik hatott a cucc, mert utána egy hosszú időszakra nem emlékszem.

DE! Béla bácsi néhai (kedvenc) szomszédja akcióba lépett. Mint tudjuk Szmeágol éjszakai lény, így aggódtam is, hogy este mit fog csinálni...

Hát el akarta venni a kicsi Frodótól a gyűrűt! Egész éjjel azt kereste....

Vazz' úgy higyjétek el, hogy a fenti koktél hatása alatt is felébredtem kb. fél kettő felé, fel is ültem, körbenéztem (ezt a szomszédom is megjegyezte csodálkozva), mert éktelen csattogást hallottam (ki tudja mióta).

Szmeágol mindenáron meg akarta szerezni azt, ami az övé és perceken át rángatta a vasszekrényének az ajtaját :-))) 

Aztán rájött,hogy ha nem megy húzásra, akkor csapkodásra biztos nyílik...

Nem nyílt...

De Ő ütött....

Tényleg dilis, ahogy Béla bá' mondta. Élmény ez a fickó, csak röhögök rajta :-)

"Én a mai napra egy 4-est adok!"

Menü: 4 - csak azért, mert nem retket kaptam vacsira :-)

Közérzet: 3/4 - mert voltak megingások, de a korábbi napokohoz képest rengeteg időt tudtam fejfájás nélkül tölteni. Ez jó.

Hogylétem felől érdeklődők száma, kedvessége: 4/5 - Évi töretlenül jön, ez adja az alapot. Ehhez pedig ma rengeteg hívásom volt. Olyan jól esik, abba ne hagyjátok :-) Köszönöm! Azért nem 5-s, mert nem tudtam ma a fiúkkal beszélni.

Lábam: 3/4 - jah, hogy elvileg ez lenne az első? Mivel rendben van, ezért nem ez az első, ami eszembe jut. Nos azért 3/4, mert van vele egy kis gond. A zsibbadás. Konkrétan q***a zsibbad. Este megint levettem a kötést róla, de ez így nem lesz okés. Most fáj is, pedig már belőttem magam :-) Szóval holnap konzíliumba megyek a dokival :-) De délelőtt sokat, nagyon sokat javult, erről már volt szó.

Költözés: 5 - meglepő, de jót tett, hogy nem egyedül vagyok. Majd azért kérdezzetek meg holnap, hogy az esti horty-horty, szussz, szörcsök után mit mondok. (De mondjuk van egy titkos ellenszerem. hahahaaaa... Kértem a kedves nővérkét, hogy keverjen nekem valami különleges koktélt, amitől végre tudok aludni. Azt mondta, hogy az Imovane+Frontin párosítás neki mindig bejön. Az kiüti a beteget. :-) Szóval előfizettem egy ilyen kombóra, már itt van mellettem :-) (most dörzsölöm a kezem)

Szmeágol - 5 - üde színfoltja (még!) az életemnek. Vazz, az öreg minden beszélgetésbe belepofázik, és mindent jobban tud. Akkorákat röhögök a bunkóságán, hogy most még nagyon jó :-) És őt tényleg nem zavarja :-)

Nővérkék - 5 - nagyon rendben volt a mai csapat. komolyan nagyon jó fejek, kedvesek.

Ha összességében megnézem, akkor legalább 4/5-re kéne osztályozni a napot, de óvatos duhaj vagyok, majd holnap is lesz egy nap :-) 

Szép álmokat mindenkinek. Szeretek mindenkit :-)

Nah, az is megvolt. Tényleg jó volt az uzsonna. :)))

Anyád :D

Ok, megígérem, hogy többet nem írok róla (ilyen részletességgel). Elég lesz majd csak összefoglalni az élményeket :)

Képzeljétek el, hogy most kitalálta a fickó, hogy nekiáll enni. Délután 3 órakor !! (jó, oké ez szar poén volt).

Nem ez a lényeg, hanem betolta az arcába, amit kellett, és most így örül. Ez abban merül ki, hogy a fickó elkezdett cettegni. Sajnos hangot nem tudok csatolni ide, de tudjátok, amikor a fogai közül az öregebb emberek elkezdik így "kiszivogatni" az ételmaradékot (:DD olvassatok csak) és egy hangos csettenés, cettenés az eredménye.

Mintha ezzel próbálnál felhívni magára a figyelmet, hgoy "Hé, emberek! Én most jóllaktam! Én, ssssszmeeágol! SSSzz... Jóllaktam... "

Újabb cett.

Anyád! :)

Az az érdekes, hogy folyamatosan röhögök rajta. Nagoyn durván, hát ez annyira komikus helyzet, nem tudom ezt leírni. Nagyon mókás, ahogy 5 perce itt cetteg ez a vén FASZ! :DDDD

Kimegyek, kiröhögöm magam, nem akarok én senkit sem megsérteni :-) Bár valszleg holnap már bent maradok :-))))

Cett és cett.

Most kettő volt meg, szinte egymás után. Jó, könnyítek rajta, megkérdezem, hgoy ízlett a kaja. Csak abbahagyja már valahogy vazze'.....

CSETT ez már nem cett volt, hanem több. Méghozzá egy egész CSETT. De most jött még három, gyors egymásutánban. Belehúzott. Úgy látszik nem kap elég visszajelzést tőlünk...

Bazmeg, bazmeg... Hova kerültem.....

:-)))

Jobb, mint a Verebes féle Vígszínház, az tuti :-)

Béla bácsi már mesélt róla. Annak ellenére, hogy régóta nem írtam róla, régi lakótársam Béla bácsi naponta kétszer meglátogatott és kellemesen elbeszélgettünk. Tényleg jó spanok lettünk. Szinte könnyes szemekkel búcsúzott ma el tőlem.

Miután engem kidobtak a 101-ből, új lakótársat kapott, akiről sokat mesélt. "Félrebeszél, kiborítja a kacsát, időnként énekel magában, nem teljesen 100-as" és a többi. Szóval osztotta rendesen. Mindig jókat kacagtam rajta, és tudva, hogy a 101-es szoba pontosan a folyosó másik végén van (biztonságos távolságban), igazán örültem az akkori  helyzetemnek.

CSAKHOGY fordult a kocka :-) Béla bácsit ma hazaengedték, a több kórteremben heverő férfit pedig a rengeteg női beteg érkezése miatt zippeléték a 117-ben, így az az izgalmas szitu állt elő, hogy lakótársul kaptam ezt az úriembert :-))

Béla bácsi kedvencét :-) Ha ez tudná.....

Na hurrá, itt hever velem szemben, kb. 3-4 méterre. Tök jó. Remek a kilátás rá!

A délután folyamán a következőhöz hasonló (stilisztikailag javítottam rajta) üzenetet küldtem a kollégáimnak vele kapcsolatban: 

"Asszem a  velem szemben fekvő öregnek a szájába mingyá' bedobok egy almát, hogy elcsöndesedjen. Simán belefér.
Vazze' úgy alszik, mint ahogy a monty pythonban szoktak. Konkrétan kifeszített szájjal, hátravetett fejjel,  háton és közben röff-röff, horty-horty, krák-krák... B****g, ezt tényleg nem hiszem el, hogy van ilyen, azt hittem ez kamu és csak a vicc kedvéért túlozzák el a moziban.... De nem....

Lelátok egész a gyomra aljáig. Kukucs!!!!

De most tényleg. Nem zavarja, hogy bármi bepottyanhat a pofájába?

Horty-horty már megint. Még mindig? Rohadt idegesítő....

Úgy néz ki, mint Szmeágol innen alulnézetből (mert ugye mind a ketten fekszünk, egymással szemben, azért alulnézet).
Mingyá' megütöm :-) "

Persze ez nagyon súlyosan hangzik, hogy én ilyen gonosz gondolatokat táplálok az irányába, de ez a fickó tényleg az a nagyon utálatos fajta. Hangoskodik, nincs tekintettel senkire, mindent jobban tud.

Az az igazi nagggyon-naggyon szimpatikus figura, akivel mindenképpen szeretnél egy szobában lakni napokig. MOst komolyan :-))))

Juhééj :-) Lesz itt még konfliktus :-))) Jóccakát!

Nah, csupa izgalom volt a délelőtt, de azt kell mondjam pozitív az egész. Persze alapvetően azért, mert valahogy a reggeli rosszullétet követően napközben sem a fejfájás, sem az émelygés nem volt jellemző. Így hirtelen megint minden nagyon vidám és jó :-)

Reggel,  miután szóltak, hogy költözöm még volt nálam a gyógytornász néni. Végre megtört a jég, és hajlandó volt beszélgetni. Kifejezetten irritált, hogy mint egy személytelen tárgyat kezel és csak

"Emeljük a lábat, kitartjuk a lábat, leengedjük a lábat"

"Na még egyszer, emeljük a lábat, kitartjuk a lábat, leengedjük a lábat"

és így tovább 20 percen keresztül.

Nah, de most beszédes kedvében volt, így kiderítettem, hogy fitness edző volt 10 évig a Momban (mióta áll a mom? ), csak már ráunt, és hogy amúgy egy egész normális nőci.

Ezt követően szépen összerámoltam és intézkedtem a költözésről. Jött a tepsis srác és segített átcuccolni, tök jó fej volt.

Aztán elmentem fürdeni!!! Igen. Persze ez csak olyan "cicamosdás" volt, de hát felemelő érzés egy kicsit megtisztulni önállóan (eddig Évi segített a kérdésben). Nos annyira felbátorodtam és örömködtem a tornától, költözéstől, fürdéstől, hogy a fürdőből kifelé jövet bent felejtettem a járókeretet a mosdóban :-))) Azaz "kisétáltam" keret nélkül.

Szóval a térdem remekül van. A tegnapi 45fok helyett már 60 fokban hajlig a gépben, továbbá ha akarom rá is tudok állni. De mondták, hgoy ne tegyem. Nem eröltetem. A szabály az szabály, így is szépen fejlődik.

HAB a TORTÁN:

Hogy egy tíz perce itt járt nálam NagyonkedvesFőnővér és határozottan idelépett és ELNÉZÉST kért (!) az újabb költöztetés miatt. Majd elmesélte a körülényeket, én megértettem és megbocsájtottam neki :DDDD Szóval kedélyesen elbeszélgettünk a nehéz kórházi helyzetről és ez jól esett.

Viszont ami nem esik jól, hogy a nagy örömködés közepette hirtelen megint elkezdett fájni a fejem. Csak remélni merem, hogy ez nem csap át a szokásosba :(((

Azaz ismét költözök. A 101 és a 115/a (president's room) után a következő állomás a 117-es szoba. Aszonták jó lesz. 6-an vannak bent, köztük egy frissen amputált lábú 40-es srác (mellékesen a srác felesége kollégám volt pár éve).

Juhéj :-))) Egyre jobban szeretek itt lenni a kórházban. Szerencsére Évi pont 5 perccel a hír érkezése előtt ment el, így legalább nem kell fárasztanom őt a pakolással, meg a cipekedéssel. Majd a kedves nővérek besegítenek :DDDD

Pedig ma úgy döntöttem, hogy aludni fogok, hogy kipihenjem ezt a rohadt post spinális nemtommit. :-) Na majd most meglátjuk. De a társaság biztos jót fog tenni :-))

Megértettem a nagymamámat! Eddig is értettem, de nem úgy... Most már igazán értem. A Mama kb. 20-30 éve beteg. Mindig van valami baja. Gyomor, külsérelmi nyomok, fekélyek, istentuggya mi minden. És annak ellenére, hogy egy rém tündéri embernek tartom állandóan szívózik mindenkivel. Elsősorban azzal, aki közel van hozzá, tehát pont azokkal, akik szeretik, türelmesek vele, foglalkoznak vele. Mert ők vannak kéznél.

Most értettem meg igazán, hogy ezt miért csinálja, pedig nálam csak 5 napja (!) tartanak a tünetek.

Estére most a fejfájás jött elő, egész nap az émelygéssel, hányingerrel küzdöttem (meg a nővérrel :-)), tegnap kicsit jobb volt, de előző nap totális mélyponton voltam (sokadszor). Fájt is, rosszul is voltam, egyedül is voltam, minden együtt. Most épp amikor már szétrobban a fejem, akkor jött megint a hátfájás is. Elemi erővel, közben mindezt úgy, hogy kértem, hogy vegyék le a fáslit a jobb lábamról, mert már nem érzem a lábam. Megtették. 20 perc intenzív nem érzek semmit/zsibbadás érzés, majd megkönnyebbülés, hogy van lábam. Aztán mostanra már csak a fájdalmat érzem. Az, hgoy nem tartaja más csak a géz, meg a ragasztó a lábamat így konkrétan kibaszottul fáj, de nagyon. Szóval most három helyről csöpög a fájdalom: fej, hát, láb, enyhe émelygéssel fűszerezve. Broaf.

Szóval amikor valaki SOHA nem érzi magát komfortosan, vagy csak szűk, lopott percekre tisztul ki a kép, akkor egyszerűen még a szépet is rondának látja, és a jót is rossznak. Pedig tudja, hogy nem az, de egyszerűen fáj neki belül és ezért valahogy ki kell kiabálnia a világba. Ezt érzem most én is :) Mindent és mindekit tudok és tudnék utálni.

Ilyenkor az ember a maslowi piramis legalján van. Valahol az evés/ivás/alvás környékén :-) 

Nagyon furcsa érzés, mert kérdés, hogy lehet-e ellene tenni ? Ha lehet, akkor segíteni kell abban, hogy ez az állapot változzon, ha nem, akkor nehéz hibáztatni érte a szenvedő alanyt, aki ezt átéli (hahahaaa :) jól csinálom, mi? Simán kimagyarázom....

:( ördögi kör :( Nehéz ilyenkor mit tenni.

Na szóval, az elmúlt és az elkövetkezendő napokban amit teszek, amit mondok, az nem ér :-) Mármint mindenkitől előre elnézést kérek, de fájdalom általi befolyásoltságom által olyat teszek/tehetek, mondok, amit igazán nem gondolok komolyan, csak egyszerűen ki kell kiabálnom a világba azt a k****tt fájdalmamat :-) Mert most (??) ilyen nyafogós vagyok.

Köszi a megértést! Én is szeretek mindenkit! És köszönöm a sok látogatást, bátorítást, mindent! Tényleg ! Hüpp-Hüpp-Hüpp :DDDD

Love, písz, forevör!!!

Hát jah. Természetesen ki másnál fordulna elő, mint a fiatalabb betegeknél, akiket spinálisan érzéstelenítenek.

Tünetei: fejfájás, émelygés, szédülés, rosszullét.

Kezelése: sok pihenés, sok folyadék

Átfutási ideje: 3-10 nap

Nos miután ma egész nap nyúzott az az átok nővér, hogy ugráljak, mert azért szédülök, mert sokat feküdtem, este 7-kor találkoztam doktor úrral, akinek elmondtam, hogy érzem magam, erre mondta, hogy egy "Enyhe post spinális tüneteket mutat". És erre pont, hogy nem az ugrálás a legjobb megoldás, hanem a sok pihenés :-)))

Sebaj, sokkal, sokkal jobban érzem magam, hogy valami hozzáértő elmondta, hogy mi a franc bajom lehet. Figyelembe véve, hogy meddig döfködtek ezt el is hiszem neki. Aszonta, hogy ez valami olyan, hogy a gerincemnél a luk nem záródott be rendesesn, ezért némi liquid ki tud jönni, csak pár csepp és ahogy felülök, akkor a gerincem ott összenyomódik és fejfájást eredményez. Nah, hát akkor még néhány nap pihi az ágyikóban :-)))

Térd:

Ma elkezdődött a gyógytorna. A passzív mozgatóban a térdem 45-os szögig volt hajlandó hajlani. Ez jó. kicsi séta járókerettel már megy. 5-15 totyogós lépés. Gyógytorna gyakorlatok jól mennek, van még kraft a lábamban.

Nem mintha számítana, de nyáron a műtét utáni 5. napon hazameneteljre alkalmasnak nyilvánítottak,miután kétszer körbesétáltam a kórházat a saját lábamon. Most az a helyzet, hogy a 4. napon már rá tudok tenni 20-30% terhelést a jobb lábamra :-) Jéé. Ez tényleg kicsit lassabb processz, mint  a legutóbbi volt :-) Nem hazudtak.

Közérzet: 

Sajnos elég rossz, mert szédülök. Folyamatosan. Reggel a dokik le se szarták ezt a kérdést, mert sajnos ma viziten nagy kutya volt velük, azt meg nem érdekli a beteg, hanem csak a státusz. Ő nem ér rá holmi betegeket meghallgatni, hiszen ő már évekkel ezelőtt hallgatott meg betegeket... Khmmmm... Szóval szédülök.

Úgy volt, hogy infúzióra tesznek, ezt adták utasításba profék. DE, aztán itt van rémkedves (legutálatosabb) nővérkém, aki bejött 9 felé, megkérdezte, hogy ez minek nekem (mármint infúzió). Mondom szédülök, ezt adták utasításba, bár szerintem iszok eleget (tényleg 3l biztos lecsúszik).

Döntés? 

"Akkor ez nem kell!" és fogta az infúziót és kivitte. Hmmm.. Örültem is meg nem is :-) 

De hát ugyan ez a nővérke az, aki (egyedül Ő), aki jobban tudja, hogy nekem mi kell vénásan, mert egyedül ő nem adja be az 5ml mosófolyadékot, csak a 20ml mérget (antibiotikumot). Szóltam neki, de megmagyarázta, hogy az nem kell. Pff.. menny anyádba.  Mi a faszt kezdjek ezzel a p***val, amikor mozogni nem tudok? 

Szóval a szédelgés még áll, de próbálok többet fent lenni, meg kólázni.

Vérnyomásom 101/70, tehát béka segge alatt. De hát nekem általában ilyen.

Hmm.. Egyszerűen jó a koszt. Már éppen kezdtem rohadtul megunni az ízetlen zöldséglevest, amikor váltottak a brokkolira! Kijezetten jó volt. És hozzá a  vadas (magyarosan) szintén nagyon jó ízű volt! Pompás volt az ebéd....

Ezt pedig Erikáéknak küldöm :-))) Köszönöm!!

no comment :-) Mellé tettem a telefonomat, hogy érzékelhetőek legyenek a méretarányok :-))

Nos. A műtét óta pontosan 3 nap és kb. 8 óra telt el. Nagy örömömre szolgál, hogy  a legutóbbi 10-12 órában látványos fejlődésen mentem át, ami jelentősen pozitívba billentette a mai nap mérlegét.

Reggel még eléggé a tegnapi iszonytató érzések emlékeivel ébredtem (azt nem kívánom senkinek, mint amit tegnap átéltem), de elmúlt és már hajnalban jött az első örömmorzsa. Ugyanis aludtam legalább 5-6 órát az altatóval ami pihentetett, továbbá azt vettem észre, hogy oldalra tudtam fordulni és ez valami mennyei érzés volt. Nem fájt a lábam, rá tudtam tenni oldalazva a másikra. Hát az valami leírhatatlan, hogy milyen klassz dolog 72 óra (!) kötelező háton fekvés után egy kicsit oldalra fordulni.

Aztán elindult a nap, jött Évi, megetetett, megfürdetett, szóval igazán jól el voltam látva.

A viziten dokibácsi bejelentette, hogy ma már kísérletezhetek a felállással, és délután kiveszi a csövet a lábamból.

Délelőtt sikerült egyedül eljutnom (ugyan jelentős fájdalmak árán) a mosdóba. Ez több szempontból is sikerélmény volt :-))))

Délben remek tökfőzeléket sikerült ennem.

Délelőtt, délután végre sikerült valami elfogadható elfoglaltságot találni. Kiolvastam a rengeteg újságot, amit Évitől kaptam, meg találtam egy játékota, amivel le tudom kötni magam.

Délután kis alvás, aztán evés, ivás.

Utána jött egy kis álldigálás, már jobban ment, mint előtte.

Aztán valamikor 4-5 óra magasságában lekerült a nagy kötés, felkerült egy sokkal kényelmesebb kötés, kivették a csövet és megláttuk, hogy valójában milyen szép a seb, és hogy egyenlőre semmilyen gyulladás nem látható, ami több, mint remek!

Utána ismét próbálkoztam a felállással és egyre egyre jobban ment (most este 10-kor már odáig jutottam, hogy járókerettel gond nélkül ki tudtam menni a mosdóba fogat mosni és már rá is tudtam lépni a jobb lábamra, legalább 60-70%-os terheléssel).

Este pedig közös vacsi Évivel és itt voltak a fiúk is, amit nagyon köszönök és nagyon örültem neki :-)

Szóval ez egy igazán remek nap volt. A lábam rengeteget fejlődött, de hát ezt várja el a szakszervezet. Tényleg gőzerővel gyógyul. Nagyon jó hír!

Jó napom volt :-)))