Bevetésen
Ügynök neve: v1.7
Bevetési terület: 117-es kórterem
Időpontja: hajnali 00:17
Bevetés célja: ismeretlen
Sikerfaktor: bármi
Ügynökünk v1.7 az éjszaka leple alatt próbálta titkosügynöki tevékenységeit kifejteni. Először kezdte egy kis eltereléssel...
(szituáció: kórteremben mindenki csenben alszik, v1.7 mellett Én, aki a tramadol+imovane+frontine hármas hatása alatt repkedek valahol)
"HÉ!HŐ, HA, HÓ!!" - kiáltja el magát az éjszakában v1.7. Semmi válasz. Még egyszer..
"HŐ, HÉ, HA, HÓ!!" - pattanok megint ki az ágyból, mint legutóbb Szmeágol gyűrűkeresése során. Ugyan még kicsit kábán a szerek hatása alatt, de érzékelem a külvilágot.
"MIÉRT VAN NYITVA AZ AJTÓ?!" - ordítja az éjszakába v1.7. Hmmmm....
Agyalok egy kicsit. A nővérek mindig nyitva tartják. Eddig ez így jó volt nekünk.Mi változott?
"Miért, zavarja v1.7? CSUKJAM BE?" - ordítottam két okból is. Egyrészt, hogy hallja, hisz nagyot hall, másrészt, hogy más is örömét lelje az éjszakai beszélgetésben ne csak a közvetlen szomszéd (azaz én).
Kis gondolkozási idő a túloldalról.
"HÁT TE MEG MICSINÁSZ?!" - förmed rám. Izé.... Kicsit confused vagyok.
"Tessék?" - kérdeztem vissza.
"MIÉRT VAN NYITVA AZ AJTÓ?" - ordítja ismét
"CSUKJAM BE?" - feltettem az előző lemezt, végülis menni fog ez, csak inkább aludnék.
"HÁT ÉN EZT NEM ÉRTEM, MIÉRT VAN NYITVA!" - mondja és mondja és mondja
Kezdtem megijedni, hogy ezt a helyzetet nem fogom tudni megoldani.
"Izé... Akkor mi legyen?"
"MICSINÁSZ, MIT UGRÁSZ!!?" - kérdezte Tőlem.
B**-*g, Én? Ugrálok? Anyád!
Haggyámá' aludni végre... Most már inkább féltem, mint sem. Hát mi jöhet még? Elkezd valamit előszedni, vagy hívja Szarumánt, oszt még bezárat egy toronyba, pedig csak megint az a hülye szar jóindulatom mondatta velem, hogy keveredjek bele az ügybe, hátha segíthetek neki. Az az áldott jó szívem...
Na jó. Vannak erre szakemberek. Nyúltam a lábamhoz (nővérhívó kapcsoló), aztán rájöttem, hogy az ide kevés lesz. Fogtam a porschémat és felcsatlakoztam rá. Nagy sebességgel irány kifelé. Még az ajtóban:
"TE MIT MÁSZKÁLSZ?" - süvöltött utánam v1.7.
Hátra se nézve rohantam a felmentő seregért! Odaértem az ajtajukhoz.
"Nővérkék, 117-ből jövök, tudnának adni valamit, amitől v1.7 bekábul? Valami erőset adjanak neki! Elég nagy a mozgás odabenn."
Hittek nekem. (mondjuk ilyen előzmények után bármit mondhattam volna, elhiszik). Így kis tanakodás után a beteg előzetes vizsgálata nélkül az ANDAXIN mellett döntenek. Rohannak mind a ketten (öreg rókák, tudják, hogy ide csak biztosítással szabad indulni), én az üres nővérszálláson maradok, elindulok vissza. Tolom neki, de ez a porsche, csak 1 sebességes.
Mire visszaérek, már vallatófény v1.7 arcában. (Hahahahaa, gondoltam. Jól elkapták az öreget, most megkapja! De hát tudta mit vállal... Titkosügynök. pfff)
(A vallatófény amúgy az az ágyak felett található százas égő/lámpa fénye, ami lényegében csak úgy állítható be, hogy szembe világítson, olvasni mellette nehézkes, ezért nem is olvasunk :-))
Ketten állnak fölötte és vallatják. Mint egy igazi filmben. Körben minden sötét, ketten magasodnak a mozgásképtelenné vált ügynök fölött és nyomják be a vallatószérumot.
"Most már minden rendben lesz!" - mondták a szakik és én hittem, mert ismét hinni akartam. Andaxin a helyén....
Kimentek.
"TAMÁSKÁM, minden rendben?" - kérdezi az öreg....
Tőlem????
"Süti a buli, aludnék még egy kicsit... " - kb 6 órát gondoltam magamban. - "Semmi gond!"
"Persze, persze, de ugye nem bántottalak meg?" - ?????
"Nem, miért? Csak aludjunk már!" - válaszolom
"Akkor jó. Úgy megfordulnék..." - mondja
"Ugye, most már alhatok?!" - válaszolom elhaló hangon.
Nem telik el 20-30 másodperc:
"NEM IS ÉRTEM EZT AZ AJTÓT!" - mondja ismét (számára) normális (?) hangerőre tekerve a potmétert.
Brühühüüüüü.... Nem akarooooommm.......
