Itt járt Kiss doki. Mondta ismét, hogy holnap műtét, hamarosan hozzák a beleegyező nyilatkozatot.
"Majd kérem írja alá!"
"Boldogan doktor úr" :-) - replikáztam azonnal. Majd kiugrok a bőrömből, pedig fájdalmat fog okozni :-))
A tervek szerint dél tájékában szeretne megűteni, korgó gyomorral. Szóval várhatóan, ha nincs sok csúszás, akkor 13-13.30 felé bent leszek a műtőben és a "szokásos" időben 3 és 4 óra között már túl is vagyok a nehezén :-) Milyen remek hétvégém lesz :-)))
Hát sajnos nem javít a közérzetemen a jelenléte.
82 éves, rákos beteg. Elvileg meggyógyították, kivágtak belőle mindent, várja a biopszia (?) eredményét.
De sajnos nagyon emlékeztet viselkedésben és tünetekben is a nagypapámra :(
82 évesen teljesen fitt, agya tiszta, ugyan olyan hallókészüléket használ, mint a papa, ugyan úgy szokott fütyülni a hallókészülék, mint a papáé. És ugyan úgy nem érti, hogy mi történik vele és ugyan úgy semmi étvágya, mint ahogy a papának sem volt egy idő után :(
Hát ezt nem túl jó látni :( Most nem vagyok olyan szerencsés, mint legutóbb :(
Na mind1. Elmegyek sétálni tíz percet, aztán ebéd, pihi, majd edzek egy nagyot :-)
Kb. a reggeli intermezzo után egy órával találkoztam Kiss dokival. Mondta, hogy sajnos nem jön össze ma a műtét. DE! Holnapra van műtős!
Most először éreztem, hogy biztosra mond valamit. Megnyugodtam. Holnap tényleg műtenek :-)
Örülök!
Tegnap este 6-kor még úgy váltunk el a dokitól, hogy amennyiben péntekre tud műtős személyzetet szerezni a csütörtöki meeetingen, akkor pénteken megcsinál. Különben ki tudja....
Reggel beviharzott és mondta, hogy"Jó, akkor ma megbeszéli a meetingen, hogy akkor ma megcsinál"
"Ne egyen, ne igyon és meglátjuk".
"Viszlát..."
Huh... Ez jó hír. Persze gatya továbbra is tele, mert ez a hátam közepére nem hiányzik, de akkor essünk túl rajta minél előbb. Ne húzzuk. Szóval még akár ma is megeshet a dolog :)
Állandó fordulatokkal teli a világ. Bár ezt egy műtét előtt megmondom őszintén nem szeretem. VAlahogy a kiszámíthatóbb, megtervezett események ebben az esetben nagyobb örömmel töltenének el :)
De ne legyek telhetetlen. Csak a cél a fontos, nem az eszköz!!!
Ma este beszéltem a törpördögökkel. Árbóc még nem érti annyira, hogy mi a szitu, de Máté amint meghallotta a telefonban a hangomat rögtön kérdezte:
"Apa, mi a baj? Olyan furcsa a hangod! Nem ilyen szokott lenni!"
"Tudod Babám egy kicsi szomorú vagyok, mert nem olyan jó itt a kórházban..."
"Akkor Apa ugye Te tudsz fogadni a postástól bármit? Mert akkor küldök neked valami olyat, aminek majd örülsz. Nem olyan lesz, mintha mi lennénk ott, de majdnem olyan!"
"ÉS majd szombaton viszek be valamit, ami majd jó lesz!"
Arany pofám, nagyon édes volt :-)
mit mondjak?
két fős szobában vagyok, ami elit körülmény is lehetne. A szobatársam is jó fej.
DE: a bácsi egy nagyon észnél levő, ámde 82 éves, rákos daganattal operált bácsi. Jah... Fitalaos, lendületes, de akkor is. KEdves, meg figyelmes, de azért este 19.25kor közölte, hogy oltsam le a lámpát (!??), és mikor látta, hogy számítógépezni szeretnék jelezte (nagyon udvarisan), hogy akkor holnaptól úgy kellene nekem intézni a dolgaimat a számítógépen, hogy akkor nappal, mert hát este ugyebár alszunk..... 19.30. hangsúlyozom....
hát ez nem jött jól.... így most kiültem a folyosói részre, mert most még tudok ülni és innen nyomom :D Öröm az ürömben.
És persze azér tszurkolok, hogy Béla bá'-t hazaengedjék, hiszen már nagyon menne haza....
aztat persze nem lehet tudni, csak akkor ha már megvolt.
Ugyanis Kiss doki mondta, hogy hát akkor én péntekre voltam tervezve, de hát ő meg is műt, de hát felháborító, hogy nincs a 4. műtőbe személyzet és hogy akkor most holnap fog ez kiderülni és fel fog szólalni, hogy ez így nem mehet, mert akkor be kell hívni a műtősöket szabadságról, merthogy műteni azt kell, és különben is ő így tervezte...
Hujuj, de örülök. A motivált,szabiról berángatott műtős segéddel a háta mögött Kiss doki megműt pénteken :-) De persze ez csak röhejes, hogy ezt nekem miért kell tudnom, és miért ilyen bizonytalan ez az egész... Állandó bizonytalanság. Pfuj...
Szóval majd lesz valami....
Rákérdeztem erre is. Khmmm.. Ez már kicsit zűrösebb.
Azt az infót kaptam, hogy nem kell aggódni, mert hogy januárban már tudok menni dolgozni. HEE???EEE???
Ez volt ugyanis az első kérdésem. Gondoltam ezt könnyen megértem...
Na mondom menjünk csak bele a részletekbe?!
Ugyan még nem értem kristálytisztán, de a következő várható:
- péntek 2011.10.21 műtét
- hétfő 2011.10.24. kiveszik a csöveket és lábra állítanak (kerettel)
- kedd 2011.10.25. megsétáltatnak járókeret nélkül
- szerda-péntek 2011.10.26-28. hazaengednek
- innentől számított egy hónapon át otthon rehabilitálódok. Óvatos bot nélküli séta mehet a lakásban
- míg ezen időszak alatt bottal tudok a külvilágban közlekdedni
- aztán innentől ködös, mert Kiss doki szerint kb. 6 hét minimum, mire helyreállok. Ha ezt a műtéttől számolom, akkor november végénél vagyunk. Viszont ő határozottan többször is kijelentette, hogy karácsonyra rendben leszek ne aggódjak és januárban mehetek dolgozni. Addig csak óvatosba nyomjam...
- az nem volt tiszta, hogy mikortól vagyok alkalmas bot nélküli rövid sétára, de ha jól értettem, akkor erre van esélyem az első hónap végén.
I'm happy. De akkor még mindig nem értem a karácsonyt...
Na mind1. Ha tényleg karácsony, akkro van miért élni, hiszen összejöhet egy márciusi síelés, ami igen komoly lökést adna a közérzetemnek. Persze nem szabad elfelejteni, hogy ha valóban két hónapig táppénzen lógok, akkor nem fizikai, hanem egyszerű anyagi korlátai lesznek egy igen olcsó (haha) síelésnek...
Meglátjuk. Valahogy majd csak lesz. De hát ezeket a hónapokat nagyon fogom utálni, az már biztos... :(
Miről is fog szólni a második felvonás?
Előkészítést követően a beteget a hasára fordítjuk.
A műtéti eszközzel a térd felett lényegében egy széthajtott U alakban (jobb oldali szár lefelé hajtva) felvágjuk a műtéti területet. Ez jelenti a bőr, hámréteg és még valaminek az átvágását.
Ezt követően láthatóvá válnak az idegek, erek, izmok, amelyeket kedves kis gumigyűrűákkel, fogokkal el lehet hajtani az oldalsó irányokba.
Izmot nem vágunk, ami nagy öröm!
Az elhajtás után már ott járunk az izületi toknál, ami egy kellemes fehér hártya szerű valamit jelent. Ezt a hártyát egy határozott mozdulattal elvágjuk.
És ott is vagyunk. A feltárt izületi tokból el lehet kezdeni kivágni, kaparni, szedni a nem odaillő synovitist.
Az egész kapargatás befejeztével jöhet a tok összevarrása, majd a gumik, fogók eltávolítása. (Megegyeztünk, hogy bent semmi nem marad!)
Majd ezt követően a bőr és hámréteg fércelése néhány okos kis öltéssel.
ENNYI! Ez nem tétel...
17h, kimegyek diskurálni egyik kedves kollégámmal. Filmeket hoz, meg híreket a külvilágból. Felvidít. Lent vagyok 20 percet.
Felérek, Béla bá' már süvölti!
"KERESTEK!"
hööööööö.. mia'? Miaz, hogy kerestek? 5 óra van.
"Vizit VOLT!" - tessék vazz?
Nah, rohanok az illetékes után, és tényleg .... Élethű nagyságban ott áll Kiss doki. Elérhető közelségben. Hát ilyen csak minden második fényévben van.... LECSAPNI RÁ! Jött a parancs az irányító központból...
Traptarapp tarapptarapp...
Nővérke (nem a FN, hanem a sima N), aki szintén nagyon kedves és már tegeződünk, mert hogy megismert, hogy én visszajáró vendég vagyok (annak meg ugye törzsasztal (ágy?) jár), szóval megismert és látszólag nagyon segítőkész volt, így mondta, hogy bátran, bátran, jöjjek csak a doktor úr közelébe (merthogy háttal állt és két másik dokival konzíliumban volt .... hahaha. érzitek... konzíliumban volt. Itt ezt így mondják) :DDD
Szóval jattolás, meg minden és mondta, hogy 5 perc.
Nem haragszom érte, de végülis 30 perc után az ajtaja elé álltam, amikor már a 4. beteget processzálta az én 5 percemben és így sorra kerültem. ÉS akkor kifaggattam....
sikerült bejutni főnővérkéhez, sőt régi ismerősként üdvözölt. Nagyon kedves volt. Szereti az izmos (?!), fiatal (?!) pasikat :-) Na jó, ő sztem egy tizessel több, mint én, így neki igazi csemege lennék :-))))
Szóval kedvel és ez jó, mert így segít. Szóval nem akadt ki, hgoy nem hoztam ekg-t, meg nem volt röntgenem, hanem kedvesen azt mondta, hogy ezeket is szeretné tudni műtét előtt, így beutal (!) ezekre a vizsgálatokra.
Kedvesen mindent kiírt nekem, aztán elbocsájtó szép üzenettel utamra indított a 3. illetve FSZ-i emeletek irányába.
A vizsgálatokat nem részletezem lényeg, hogy rendben megtörténtek, közben egy régi nagyon kedves barátommal is sikerült összetalálkozni, akinek segíthettem a 11 hónapos kislányát öltöztetni :) Olyan kis édes volt :-) Közben vagy egy fél órát beszélgettünk, ami jót tett a közérzetemnek (mint kiderült, csak addig)
Szóval a lényeg, hgoy 12.30-ra végeztem mindennel és ÁGYAT FOGTAM!
Ez ugye itt azt jelenti, hgoy már fél lábbal a műtőben vagyok. Ha ez a jobb lábam lenne, akár hátra is dőlhetnék nyugodtan, de itt az a szokás, hogy egyben viszik be az embert a műtőben.
És ugye itt jön a dolog lényege, mert NagyonkedvesFőnővérünkkel arról is tudtam értekezni, hogy Doktor úrnak umgeférkvázi 7 betege van műtétre előjegyezve csütörtök-péntek távlatba (én péntekre voltam tervbe véve). Ami valljuk be nem tűnik kevésnek. Figyelembe véve, hogy a befekvős műtétek alapból 1,5-2 óránál kezdődnek és azért néha wc-re is kell menni két műtét között.... Kérdeztem, hogy "Hogyan má'?". Hisz úgy jöttem, hogy ezen a héten aztán lesz idő, hiszen nincs a PROFESSZOR ÚR, és mivel Ő nincs így lesz műtő, meg lesz id, meg holdállás, meg minden.
NagyonkedvesFőnővér közölte velem, hogy hátjazazigasság, hogy prof úr betegeit át kellett (!) venni a dokiknak, amíg ő nincs. Ez volt az utasítás.... Mindezt tegnap tudták meg a dokik. KHmmm.... Teccik, teccik.
"Ugye ne kérdezzem a prioritást a betegek között?" - mondtam én
"" - mosolygás a válasz
"Szóval akkor mindenki professzor úr betegei után jön? " - mondtam ki a kimondhatatlant.
"" - ismét ártatlan mosolygással tudatta velem a kinemmondhatót....
Jó, hát ez benne van. Ez a világ rendje. Erősebb kutya baszik. Egész magyarosan fogalmazva. Csakhát zavar, hogy pont előttem teszi mindezt :-)))
De sebaj, akkor várunk.
Újra itt vagyok, hosszú út vezetett (ismét) idáig. Szeptember 26 helyett október 19....
9től betegfelvétel. Rutinosan tudva, hogy itt nem kapkodnak 9.03-ra értünk ide. Kb 6-an vannak előttem. Várunk.
Jó sokáig várunk. Eddig egy óra telt el, legalább 3 beteget már felvettem osztályra. Ebben a tempóban van esélyem arra, hogy ebéd előtt ágyat fogok J Na nem mintha ez itt bármit is számítana. Nem tök mindegy hol várok?
Türelem és ismét csak türelem. Itt ezt tanítják meg az emberrel. A felpörgetett rohanó világunkban, ha valamit, hát ezt felejtjük el. Leülni és megállni .Néha csak pillanatokra is. Visszatérő téma itt a kórházban. Kérdés képes leszek-e megtanulni, alkalmazni? Állandóan jár az ember keze, lába, agya, mindene. Egy állandó alapfeszültség ide-oda cikázás, mozgás. Mindig van valami. Takarítani, rendet rakni, dolgozni, fusizni, házat felújítani, gyereket neveleni, gyereket terelni, autót javíttatni, lejárt okmányokat cserélni, fogorvoshoz bejelentkezni, hajat levágatni, új ruhát venni, régit lecserélni, szemetet az utcára kihúzni, barátokkal találkozni, rokonokat felhívni, nyaralást szervezni, karácsonyi ajándékokat beszerezni, mások gondolatait, kívánságait kitalálni, mások problémáit megismerni, meghallgatni, sportolni, új kihívásokat keresni, régieket elhagyni, vagy megtartani. Soroljam? J Ez a mai világ. Nem unalmas, de sok(k). Állandó változások közepette, rohangászva, nagy feszültség közepette élünk. Ha nincs, akkor hiányzik, ha van, akkor azt mondjuk, hogy ELÉG! ki akarok belőle lépni. De azért jó, ha szép és rendes a ház, azért jó, ha van az embernek munkája, jó ha tud nyaralni, öröm, ha ott a gyerek a háznál és akár rombol, akár nem, de ott van, jó ha vannak barátok, jó örömet szerezni a karácsonyi ajándékokkal. Minden jó, nagyon jó!
Nagyon szeretek élni J
Már leírva is félelmetes, hogy ezt miért kell most hangsúlyozni? J Naná, hogy azért, mert tele a gatya J Rendesen tele. Nem kicsit, hanem nagyon L Sehol az a nagy bátorság L Volt időm rá, hogy felteljek a bizonytalanság érzésével. Hiszen eleve nem akartam szeptember végéig várni, most meg összejött az október közepe is. Hmmm. Ez az elmúlt 3 hét nagyon nem hiányzott. Fejben nem tett jót. Sokat agyaltam teljesen feleslegesen és nem volt igazi megnyugvásom. Oda a karácsonyi síelés, ami a fő motivátor volt, hogy még idén meggyógyuljak. Új célt kell kitűzni és az most így nehezen megy. Egyre többet gondolok szétvágott testrészekre, elvágott izmokra, inakra, vérre... Nem folytatom L Rossz irányba mentek el a gondolataim. Mindezt miért? A türelmetlenség miatt .) Valahogy összeszedem majd magam, felállok ismét és megyek előre, hiszen így szoktam, de most úgy nagyon leültem, nagyon lelombozódtam. Kell néhány nap (?), vagy a műtét, vagy nemtom mi, hogy sínre kerüljek ismét és menjek előre. Kicsit talajt vesztettem egy rövid időre. De fogom én még azt mondani, hogy nem adom fel J Azt azért most sem, de most jó egy kicsit „leülni”.
Mindig lemaradok valamiről. Legalábbis ez a világ ezt sugározza. Semmi nem elég, semmi nem elég jó, mindenből több kell. Élményből, szeretetből, örömből, bánatból, materiális javakból, mindenből. Nehogy lemaradj valamiről!!! Sugározza a TV és olyan könnyű rákattanni. Hiszen minden nap új reklámok vanank, amik elől nem menekülsz. Nem vagy trendi, ha nem tudod mit reklámoznak, hiszen jó, ha te ajánlod először a legújabb csodaszert a torokfájásra, amit a reklámban láttál és TE MÁR PRÓBÁLTAD! Te már tudod, hogy mások miről maradnak le. TARTS VELÜNK! Sugározzák az agyadba.
Én rohadtul le akarom ezt szarni. Az egész idióta kapitalista baromkodás a GDP meg a NÖVEKEDÉS. Pfuj. Elanyagiasodnak az emberi kapcsolatok. Nem vagyok egy nagy buddha fan, de azért tény, hogy a keleti kultúrákban megvan (nyomokban?) még az a tisztaság, ami a „nyugati” kultúrából hiányzik. Talán azt hiszem, nem tudom, hogy ők még nem akarnak mindenen és mindenkin áttaposni. Nem arról szólnak az emberi kapcsolatok, hogy vagy velem vagy, vagy ellenem.
Ezzel kapcsolatosan volt nem olyan régen egy érdekes tapasztalatom. A baráti ismerősi körben kettő olyan emberrel állok kapcsolatban, akik nem jól, hanem kiválóan kezelik a mai emberi kapcsolatok, értik és érzik, hogy kinek milyen hasfájása van, vagy lehet és képesek (szinte) bárkit maguk mellé állítani egyrészt a pozitív gondolkozásukkal, de leginkább azzal, hogy képesek egy-egy helyzet, szituáció méregfogát megtalálni és ki is húzni!
Nos ez a legutóbbi történet is erről szólt. A részletekbe nem akarok belemenni, de a lényeg, hogy van egy csapat, aki szeretne valamit megoldani, és van egy másik csapat, akin múlik az ő sikerük is, mert a segítségük nélkül ez nem megy. A „B” csapat, akinek a segítsége kell egy végtelenül destruktív vezetővel megáldott csapat. Leülsz, tárgyalsz velük és rájössz, hogy itt nincs pályád. Ha akarod, ha nem ezek az emberek NEM fognak neked segíteni, mert nem ismered őket, így NEM mondják el mi bajuk van, csak szerepet játszanak és ellenségesek, mindenáron mások bukását akarják látni csak azért, hogy ezzel igazolják valamilyen állításukat (amit persze te nem ismersz). Nos én első körben azt mondtam, hogy jó, ilyen bandával nem állunk le dolgozni, mert nem éri meg a befektetést. De nem úgy csapatunk vezetője, aki hihetetlen érzékeivel nem csak átlátta a problémát, hanem meg is akarta oldani, nem adta fel csak azért, mert brutális falakba ütközött. Egy számomra teljesen lehetetlen helyzetben képes volt tőlünk megkérdezni, hogy „Megcsináljuk?”. És nem lehetett rá nemet mondani J Szóval most ott tartunk, hogy elkezdtük kihúzni a méregfogat. Megpróbáljuk feltérképezni, hogy a B csapat vezetőjének mi a baja, és megodljuk a problémáját, amit ő nem tudott. Ebben az a szép, hgoy ezt az embert nem ismerjük és nem az lenne a feladatunk, hogy az ő nehézségeivel bajlódjunk. De ha mi sikeresek szeretnénk lenni, akkor ennek ez a kulcsa. MÁR nagoyn sokat tanultam az esetből. Csodás érzés.
De a fenti eset is csak csodásan jelezte a mai magyar helyzetet. Duzzogunk, betartunk, ellenségeskedünk csak azért, mert buták, hülyék, alkalmatlanok, vagy egyszerűen csak sértettek, fáradtak vagyunk. Szomorú, hogy ilyenek az emberek. Lehetnénk boldogabbak is némi odafigyeléssel, törődéssel. Vajon miért egyszerűbb az embereknek állandóan csak nyígniuk meg magukat sajnáltatniuk és még csak esélyt sem adni arra maguknak, hogy a problémáikat megoldják? Mindent meg lehet oldani, kérdés mennyi idő, energia és mi árán. Persze magamon, jelenlegi példámon is látom, hogy sokszor nehéz erőt venni magunkon, de nem is az kell, hgoy mindig mindenki toppon legyen, mert az nem megy, de az, hogy rengeteg ember folyamatosan le van ülve és nem hajlandó semmit se tenni, hogy ez az állapot változzon... Hmm....
Besértődnek, duzzognak, értetlenkednek, majd kiakadnak, nyígnak csak hát itt meg is állnak ....
Nah. Örömmel olvasom vissza soraimat, mert kezdek egy kicsit észhez térni J Nem akarok leülni, bepunnyadni, szóval máris sokkal jobban érzem magam J Megyek letámadom a Főnővért J
A papírokkal....
Eltelt újabb két hét. MI történt? Ismét igzalmasan telt az időszak...
Szóval itthon ragadtam két hétre. A tömör lényeg:
- vírusos megbetegedés, hőemelkedés, fejfájás, minden jóság
- szerdára az egyik fogam kettétört, irány a szájsebészet
- konkrétan kiverték a fejemből a fogat. Nem akartam elhinni, de legalább nettó 5 percig kalapálták a fejem, de lehet, hogy több is volt. Irreálisan hosszú idő volt. A végén már sajgott az egész agyam, azt hittem agyrázkódást kaptam.
- ennek hatására (?) 4 napig 39 fokos láz
- aztán valahogy javulni kezdett a helyzet, de két hét táppénz lett belőle.
Majd konzultáció a dokival és kiderül, hogy nem tud műteni 2011.10.19. előtt. Ez persze felháborító, hiszen hét elején mondta, hogy bármikor megműt..
Nem is részletezem, sokat kínlódtam emiatt. A lényeg, hogy rettentesen sok időt vagyok táppénzen betegen és még csak nem is azért, hogy a térdem gyógyuljon. Legyen már vége ennek a rodhat évnek bazz....
Na jah. A kórházi élményekről és a recovery fázisról sokat nem tudok írni, mert az bizony nincs! Itthon kínlódok a 38-39 fokos lázzal :( Ez nagyon elkeserít.
Érdekes, mert most érzem mekkora különbség van a júniusi műtét és egy "egyszerű" influenza között. A LÁZ, ami mindent lever. Brutális, hogy mennyire közérzet romboló a folyamatos láz. A nyomás a fejben, az állandó izzadás, és hideglelés váltakozása, az állandó orrdugulás alvás közben, de talán az a rohadt torokkaparás egy héten keresztül folyamatosan, na az ami felteszi az i-re a pontot... A bizonytalanság, hogy ezt bizony külső hatás le nem győzi. Küzd a test belül valami ellen, dolgozik, izzad...
A levertség érzése... A kiszolgáltatottság érzése... Nem tudsz mozdulni, nem tudod mikor lesz vége, csak kínlódsz és türelmetlenül vársz. Nincs kedved olvasni, nincs kedved fent lenni, nincs kedved feküdni, aludni nem bírsz, fent lenni nem bírsz, valahogy sehogy sem jó, semmi és senki sem jó...
A fiziki fájdalom már nem is zavar, hogy a sok szer (szir-szar? :-), amit bevettem a betegségre szájon át már teljesen szétszedte a szájpadlásomat. Egy merő duzzanat az egész szám belülről a rendgeteg strepsils, torokfertőtlenítő, listeryne, meg istentuggya mi miatt. De gyanítom az eddigi kb. 25-30 liter kamilla tea sem egészséges (igen, igen 1,5 hét alatt letudtam kb 2 kiló mézet és napi átlag 3-4 liter alovo vera+kamilla tea kombót).
Nem szoktam lázas lenni, ez a nyafogásból jól látható :-) Elég sokat kellett rá várnom, hogy massszívan lázas legyek. Utoljára azt hiszem egy jó 12-13 éve lehettem így lázas, így már olyan rég volt, hogy el is felejtettem milyen is az :-) Khmmm... egy férfinak igazi kínszenvedés :-)
Hát itt tartunk. Ma sikerült ismét a fél orvosi konzíliummal tárgyalnom. Tárt karokkal várnak a kórházban, ha meggyógyultam és ugyan így tárt karokkal várnak a háziorvosnál, amennyiben holnapra sem megy le érdemben a lázam :-) Hah. Engem mindnhol szeretnek :-)))))
DE, hogy valami jót is írjak, saját magam (és persze mások) felvidítására itt az aktuális kedvencem:
Rhianna - Man Down
https://www.youtube.com/watch?v=sEhy-RXkNo0
Ahhoz képest, hogy tavaly úgy gondoltam nem fogja tudni túlszárnyalni az Only Girl (https://www.youtube.com/watch?v=pa14VNsdSYM&NR=1) számot, amit szintén állandóan hallgattam, hát itt van :-) Az az igazi sötét feka szám. Mind a hangulata, mind a hangzásvilága Lauryn Hill-re emlékeztet. Mindenhol azok a "húde" négerek, az egész bent játszódik valahol afrikában, minden olyan sötét, olyan sejtelmes, olyan gettós. Vakolatlan falak, szakadt cuccok, mindenhol ezer ember egymás hegyén hátán, rendetlenség, rendezetlenség... Huaaaa....
Utoljára a Fugees - "OOh la la la" (https://www.youtube.com/watch?v=Vm8yQOHOkaQ) nál éreztem ezt. (Vazz, de odabasz ez a szám is mind a mai napig :-)))
Tényleg sok a hasonlóság a két számban, pedig nem azonos a műfaj, meg van köztük pár év, de akkor is. Mindegyik igazi feka szám a szó pozitív értelmében :-) Imádom őket!!
Nem tudom kihagyni. Akinek sok ideje van, nézegesse. Több, mint 20 perc. A végén kiderül, hogy ez egy remek hely :-))
http://atv.hu/videotar/20110906_delegyhazi_tavak_menten
Licitálunk, licitálunk. Várjuk ugyebár, hogy jövő héten megműcccsenek...
Dehát most este már 38,8 fokos lázam volt :-) Hmmm.. Ez még mindig nem a tervek szerint alakul ....
Mi lesz itt?
Hmmm.. Ez vicces. Sajnos úgy alakult ugye, hogy hétvégén lebetegedtem, azóta eltelt legalább 5-6 nap.
Az állapotom pedig:
felment a lázam 38 fölé ... :-)
Ez vicces. Ez a "most mitévő legyek" esete. Hmmmm... Nem így terveztem, de hát még van pontosan 5 napom, amíg befekszem :-))
Hajrá, hajrá...
:-) Mond ez még valakinek valamit?
A helyzet az, hogy holnapi napra van időpontom. Azaz BEVONULOK! Ismét... Azaz, lehet, hogy mégsem. Nézzük csak az elmúlt nap eseményeit?
- két hete fájt a fejem
- begyulladtak a fogaim
- szombatra virradólag totálisan levert az influenza. CCa .2*45 percig zsinórban tüsszögtem, elfogyott kb. 30-40 zsebkendő, az orrom nem csöpög, hanem lényegében olyan, mintha valaki benn ülne a fejemben és egy kancsóból csorgatna valamit. Broaf...
- szombat, vasárnap ágyban heverés
- hétfőre doki, mert ugye épp most bukom el a műtétet.
- és akkor jött a szokásos IGAZI kálvária
- bemegyek a dokihoz. húzok sorszámot, várok, mint a jó gyerek.
- Nem fogja senki elhinni, de ÁRAMSZÜNET, mégpedig fél napos. Elmű által bejelentett, csak éppen a rendelő nem tudott róla. Innentől se sorszám húzás, se recept kiadás (!) se semmi.
- végre sorra kerülök. Doktornénit persze az áramszünet sokkal jobban foglalkoztatja, mint én. Megkérdezi mizu? Mondom baj van. Hőemelkedés, orrfolyás, orrdugulás, fejfájás és engem holnap műteni kell.
"Hajaj. Az baj. "
"Hát jah" - , mondom az baj. Esetleg valami ötlet???
"Akkor antibiotikumot ne, ugye? "
"Hát az ne doktortnő!" - mondom rutinosan, ahogy ezt egy beteg normális esetben javasolja az orvosának a közös diagnózis felállítás és kezelési metodika eldöntése során.
"Akkor nem is tudom..." - orvos
"Hát én se..." - beteg.
"De hát ez az áramszünet... Képzelje el... Nem szóltak.... Hát ilyet.."
"Igen doktornő, én értem, de esetleg, akkor mi lesz a megoldás? ..." - beteg
"Akkor... hmmm..." - orvos
Közben azon gondolkoztam, hogy azért felajánlom neki, hogy esetleg megnézhetné a torkom, meg talán az sem lenne rossz, hogy 5 perc hümmögés után legalább fonendoszkópoljon meg, hogy legalább csináljunk úgy, mintha....
Erre!
"Azért a torkát megnézném!" - orvos
Múködik, gondoltam magamban. Van telepátia!!!!! :-)
Megnézett, bár a halló, hallózás elmaradt, aztán felírt kézzel nem vényköteles csodaszereket, majd útnak eresztett. MOndván, hogy Gizike az asszisztens majd a papírokat jól kitölti, meg a táppénzes papírt is megírja.
HAHAHA! Gizike bazz....
Nah kérem, ahogy szokta. Minden a régi. Kimegyek hozzá. Már megy a mutogatás, csak tegyem le a papírt, most "nem ér rá", várjak! Hát várok pár percet az ajtóban, aztán ráunok és kiülök a váróba. Kijön. Kihoz egy pappert a gyógyszerről. Persze qrvára nincs kitöltve. Ránézek a papperra, aztán Gizikére. "Ez mi bazz?+!"+!" . Ő merev, rutinos tekintettel néz bele a szemembe, de úgy, hogy a fókusz valahol a fejem mögött van 1-1,5 méterrel. (Hogy csinálják??? Sok évig kell ezt gyakorolni..).
"Gizike, táppénzes papírt is kérem írja meg" - beteg
"Az előbb egyeztünk meg, hogy nem kell megírni'!" - Gizike
"De most mást beszéltünk meg a doktornővel" - beteg
"Jöjjön vissza legközelebb" - Gizike
"Csókolom, szétbontják a lábam, nem fog menni" - beteg
"Úgyis jön még vissza..." - Gizike
"De értse meg, hogy NEM!" - beteg
aztán felkerült az első lemez
"NEm ezt beszéltük meg az elején a doktornővel" - Gizike
"De nem akarok visszajönni! Írja meg kérem!" - beteg
"JÖjjön vissza"
Q****a anyád! Feladtam... Nem hiszem el. Lerázott a rohadék. Ténlyeg rohadék. Utálom ezt a nőt. KOnkrétan érte vannak a betegek és nem fordítva. De nemtok mit tenni vele. Portás. A portások pedig külön állatfajták. Ezt tudjuk.
De ismét megtanultam a leckét. A mai világban csak egy esetben érvényesülsz.
Agresszíó, határozottság, nem hagyom magam lerázni, nem vagyok kedves, udvarias, hanem nyomulós rohadék és bármit kérdeznek a szem fókusztávolásága 1,5m-el a fej mögé pozícionálva. EZ a tuti.....
Elhagytam csalódottan az orvosi rendelőt.
A folytatásban pedig.....
Lerohadt ismét az autó :-) Röhej, de nem tudom egyszerűen megszokni. Pedig annyit edződtem az elmúlt két évben a szaros Francia mocsokkal, de most átváltottam németre és ez is átver, otthagy, megáll... Nem hiszem el. Csak pár napot kellett volna kibírnia....
Szóval remek volt ez a nap. Látszólag holnap nincs műtét, se működő autó, se táppénzes papír. Ezek a jó hírek. És egyéb???
Hát azért holnap bepróbálkozom a kórházban.... Sose lehet tudni .-) Azért bízni mindig kell abban, hgoy csak összejön előbb, vagy utóbb a dolog :-)))
reggel elkezdtem "processzálni" a kapott infókat. Azaz berögzítettem a naptáramba az ominózus szeptember 26-i szerdai napot, értesítettem a főnököm.
AZAZ csak rögzítettem volna szept. 26-t. UGYANIS szept 26 HÉTFŐRE esik, ellenben október 26 PONTOSAN egy szerdai nap.....
Pumpa kora reggel fent az égben. Ugyen nem b***k el és írtak be okt. 26-ra....
Gyors telefonálgatás, végre sikerül a diszpécsert is elérni, de az eremény semmi. Természetesen senki nem veszi fel sehol a telefont...
Ettől féltem :( ....
Igen, ma van a nagy nap. Pontosan hat hete műtöttek. Hol is tartok?
Nos eredetileg 2-3 hét rehabilitációs időről volt szó. Lássuk a tényeket:
Pozitívum:
- remekül megy a biciklizés. Ugyan csak sík terepen és megszakításokkal, de szombaton 65 km-t tekertünk, ami jónak tűnik.
- behajlik már teljesen a térdem (egyedül a végállásban feszegetést nem szereti)
- térd formája van
- kiváló a közérzetem
Negatívum:
- a térdemen még nem tudok térdelni
- effektíve max 20 lépést tudok sétálni, majd elkezd fájni
- ha nem sántikálok járás közben, akkor időnként olyan, mintha egy kést vágnának bele, ergo nagyokat ugrálok, szisszenek járás közben.
- nem tudom terhelni a térdemet. Lépcsőzés felejtős, guggolás felejtős.
- ülés után még mindig feldagad a térdem és bicegéssel tudok indulni
Hurrá!
És bejutottam. Ez villámgyors volt. 1 óra blogolás, 1 óra feszült várakoás után már bent is vagyok.
Bemegyek.
Hopp! Doki megvan, ez jó hír.
Nővérke van (ebből kettő is). Ez is jó hír.
ÉS! Még ott csücsül 3 kadét. Ezek mindenhol ott vannak :-)
Indiai forma lány, arab csákó, európai kissé öreg (nem is értem) szőke nő.
És megy a liszening tu dáctör. Orvosom nekem háttal ülve épp magyaráz transsylvaniáról, meg románokról, magyarokról és a "Trianon peace"-ről :-) Hmmm... Ahogy látom most épp történelemórára csöppentem. Csak bíztam benne, hogy hamarosan áttérünk az anatómiára meg a synovectomiára is....
2 perc és már felém is fordult. Épp akartam kérdezni, hogy menjek-e ki :-)
Kedvesen fogadott, megkérdezte hogy vagyok, mizu, mizu, mizu... Szeretem ezt az orvost, odafigyel mindenre és mindenkire és még kedves a betegekkel is. Nem alázza a betegeket. Ritka!!!!!
Aztán ismét várakozás, bejön egy doki, egy lelettel. Közben kap egy hívást a főnökétől. Beszélnek valami esetről. Közben fél szemével nézi a monitort, hogy a másik doki MR eredményeit konzíliumozzák. Vissza hozzám. Feküdjön fel az ágyra.
Nah, most jött a kísérleti bábu feeling. Megtapogatott, megforgatott, magyarázott a PVNS-ről a kadétoknak, oszt mondta neki, hogy ők is megtapogathatnak....
Hát amilyen szerencsém van erre csak az arab vállalkozott. A csákó :( Hát ez jutott :-)
Nem bántam, hamarabb végeztünk.
Közben dokinak újabb telefon, közben elkezdi az ambuláns vizsgálati eredményeket diktálni.
Visszaöltözhetek.
Jön megint egy doki. Most éppen röntgenképeket mutogat a dokinak. Megnézik azt is, kadétoknak megint megy a magyarázat.
Lassan már 20-25 perce vagyok bent, és legalább tudtam 6-7 mondtato váltani a dokival. Ez jó. Ő közben ahogy számolom a 4.-5. esetből/ba/be/ról/ről mesél, beszél, dönt.
Hát vazze' azt hittem, hogy stresszes a munkám....
Na és az eredmény:
- jól vagyok (doki szerint)
- de szerintem is :-)
- biciklizzek, ússzak, séta csak annyi, amennyi kell
- következő műtét szept 26 (szerda) - figyelem SZERDA! Ez még később fontos momentum lesz!
Szóval kb. 4szer nézték meg, hogy akkor szept 26. szerda! Mondom mér' nem lehet előbb? Ő azt hitte, hogy arra gondolok hétfőn. "Nem, hétfőn, kedden nem leszek bent, szerdán feküdjön be!"
"És doki, éhgyomorra jöjjek?" - okulva a legutóbbi felesleges koplalásból...
"Nem, majd csütörtökön, vagy pénteken műtöm!"
hát jó....
kb. ennyi.
nos, sikeresen blogoltam egy órát. Szalad az idő. Zsír.
Ittam a vizet, ettem a szilvát, szendvicset, nyomtam a billentyűt és kedvesen mosolyogtam mindenkire, hisz volt ülőhelyem is és tudtam, hogy ezbiza' sokáig fog tartani...
Közben összeismerkedtem egy gödöllöre emigrált ifjú édesanyával, aki két ikerfiát nevelgeti a férjével. A különlegesség az, hogy szegénynek a tumor elrágta a tér felett a csontot, így neki reccsent a történet még műtét előtt :(
Hát a lányka pont olyan volt, mint a legtöbb beteg, pedig szimpatikus volt:
- szar volt a koszt a kórházban
- nincs beteg/orvos kapcsolat
- nyomni kell a paraszolvenciát még a nővérnek is
- kiszolgáltatott vagy
- koszos minden
- nem figyelnek rád
- sokat kell várni
- mire megy a tb
- borzalmasan visszahúzza az embert a környezet
- nem lehet felépülni
és a többi....
Huh bazz, nem egy kórházban voltunk, vagy mi????
A helyzet az, hogy ezek lényegében akár igazak is lehetnek, de hát sajnos még csak esélyem se volt meggyőzni, hogy leginkább ő tehet azért, hogy jobb legyen. Nem akartam az észt osztani, mert mákom is volt, de eleve úgy jöttem/mentem, hogy majd valahogy lesz. Ennél lejjebb már nem sok van, így csak jobb lesz.
Minek stresszeli magát a szaron? Én is sokat bosszankodok mindenen, az tény, de minek kell olyan dolog miatt a haját tépnie, amin aztán végképp nem tud változtatni. Ezt mi, betegek nézhetjük, de befolyásolni aztán nem tudjuk. Ha meg beszól a dokiknak, csak rosszabbul jár.
Látva, hogy mennyit dolgoznak ezek az emberek, és milyen körülmények között, a dokikat, nővéreket nem tudom bántani. Hogy az egész rendszer meg nem működik?
Ez igaz, de ezt még nálunk fejlettebb országokban sem tudták megoldani, nálam sokkal okosabb emberek, így inkább csöndben maradok,hogy mi is a véleményem...
Furcsa volt ez a beszélgetés...
no para. tudnak rólam. Azóta nővérke jött ment, és is kortyolgattam a vizecskémből.
SÜTI a buli! Tényleg nagyon jól érzem magam! Minden nagyon fasza! Komolyan.
Reggel a mérleg is megint 84 kilót mutatott, ami valljuk meg 91-84=7 kg egész pontosan. Ez remek. Tényleg el fogok fogyni! Sokkal jobb a közérzetem.
Leszoktam a cigiről, leszoktam a cukros levekről, leszoktam a nagy zabálásokról, le is fogytam ÉS a legfontosabb, hogy mégsem érzem sazrul magam. NEM lett szegényebb a világ ettől. Sőt.
Sose gondoltam volna :-) Van élet a cukorszirup és a 100%-os almalé után is!
Manapság nyersen tisztán facsart citromot tolok a vízbe és azt iszom. Hát... Régebben ránézni, se tudtam, bezzeg most...
Miért is írom ezt? Mert ráérek ezeken agyalni, és most ehhez van kedvem :-))
Csókolok mindenkit!!!
Búskomorságba kerültem. Hiszen időpont nincs, gépben ugyan bent vagyok, de nem aza alpján hívnak. Egyenlőre nem jók az esélyeim. ....
De nem adom fel. Miért tenném? Nem azért jöttem...
Egyszercsak.... Kb. 2-3 perccel az előző behívást követően a néni megint megjelenik.
Addigra már helyezkedtem és KÖZVETLENÜL a bejárat elé pozicionáltam magam. "Túrtam" magamnak két széket is. Az idős és mankós emberek között nem volt nehéz előrefurakodni és helyet találni mind magamnak, mind a táskámnak, cipőmnek, reggelimnek, vizecskémnek, pulcsicskámnak, webstickecskémnek, notebookomnak, egy könyvemnek, 3 újságomnak, orvosi papírjaimnak, bicskácskámnak, rágócskámnak, TAJ kártyácskámnak....
A néni ismét kiált. ...ana.... De én már ott állok FACE TO FACE pontosan előtte két centire.
Hangosan elordítja magát, némi értetlenséggel az arcán "KOZMA TAMÁS!"
HEEEEEEEEEEEEE????????????
Most az én arcomra ült ki az értetlenség.
??? Nem tévedés ez???
Az én nevemet mondta volna, vagy csak álmodom????
"JA WOHL! FRAU OBERSTURMABFÜHRER!!!"
Széles vigyor az orcámon....
"Be fogom küldeni röntgenre!"
Csak tessék, csak tessék......
"Üljön le!"
"JA WOHL!"
és már pattantam is vissza a székre vigyázzülésben.
Csupa, csupa jó hír!
Bent vagyok a rendszerben, tudják, hogy itt vagyok, valaki még ma fog rám gondolni... Ez tök jó.... Tényleg annyi, de annyit köszönhetek ennek a kórháznak .... :)
Ui.: természetesen az összes mankós, öreg embert magam elé engedtem a székeknél :-)
szaladás vissza. Itt már egy kicsit más kép fogadott, mint reggel.
Kb. csilliárd szor csilliárd ember. Evriver ól öráund dö vörld!
Hú, de jó. Ezt már szeretem.
Megálltam, befordultam az ambuláns ajtóval szembe, kicsit oldalt és támadási pozícióba helyezkedtem. Ha kijön a nővér azonnal rávetem magam!!!
WROAH!
Alapvetően csak a bejutás érdekel. Nem más. :-)
Megjelent az ajtóban "KOVÁCS BÉLA! JÖJJÖN!"
Ugrok az ajtóhoz, csak 4 lépés, egy embert kell megkerülnöm. Már épp odaérek. DE!
Nővérke hátra arc, besurran.
:((((
Bili füle letört.
Esélyem se volt. Kijött, bemondta amit be kell és azonnal hátra arc.... Villámgyors és vérprofi.... Tudja hoyg kell.
Igazándiból pont az olyan pincérekre emlékeztet, mint amilyen az a fajta, aki nem akar jattot keresni. Úgy tud átnézni a pult mögül a vendégek feje felett, hogy még véletlenül sem kerül szemkontaktusba a vendéggel, így gond nélkül ki tudsz száradni alig pár méterre a söröshordóktól, mert nincs aki kiszolgáljon....
Hát van ilyen is. Ők ezt tanulták az évek alatt.
De nem hibáztatom őket, valahogy túl kell élni a harcot!
