Pont én vagyok az az egy az egymillióból-PVNS

Ezt tolják belém napi 3*:

http://www.hazipatika.com/gyogyszerek/termek/CEFAZOLIN_SANDOZ_1_g_por_oldatos_injekciohoz_vagy_infuziohoz/6561

Rá kell jöjjek, hogy a rengeteg befizetett Tb-met lassan visszakapom :) Kellett ez nekem? 

Hahhhahahaaaaaa. Amire oly régóta vártam.... Íme :

 És van egy biztonsági másolatom is :-)

Azt kell mondjam rém elégedett vagyok! Ugyanis ez a láb konkrétan nincs bedagadva. Nem, hogy bedagadva, hanem egyszerűen semmi. Tényleg semmi. Emlékszik még valaki a nyári fotókra? A térdem elöl akkora volt, mint egy buci. Ez meg itt? Semmi.. Basszus ez több, mint jó. Látszik, hogy az antibiotikum nagyon durván dolgozik bennem (azért napi 3*20ml+3*5ml valami lötyi intravénásan, az nekem rémisztően sok(k)).

De ettől függetlenül is, amíg ez az egész tartott a térdem általában mindig elöl dagadt be, nem hátul. Most is különben ahogy néztem (azt nem fotóztam), elöl azért van egy kis duzzanat, de az is egész kezelhető méretű. Sokat számít ám a folyamatos jegelés is. Jó, hogy az Évi 4 (!) akkut szerzett be nekem, így szinte folyamatos a megfelelő hűtés és van, amikor alul, felül egyszerre tudom hűteni.

Hát ez csodaszép :-)))

Kaptam házi feladatot is a Mátétól, amit meg kell oldanom (matek, self hand made

feladatokkal): 

Kimentem WC-re egyedül :-)))

Nem bírtam tovább. Egyedül voltam a szobában, de rájöttem, hogy most vagy soha :-) Eljött az alkalom. Összeszedtem minden erőmet, és ledobtam a jobb lábamat az ágy mellé. Bár jobb megfogalmazás, hogy finoman lecsúsztattam.

Aztán óvatosan elkezdtem a bal lábamon ugrálni a járókeret felé. Persze jó messze volt :( Valaki visszatette a helyére :( De elértem néhány megállás alatt. Ráereszkedtem. Így már jobb volt. A vér folyamatosan tolult bele a műtött lábba. Szokatlan, feszítő érzés, de elviselhető. Nem ebbe fogok belehalni.

Aztán irány a kerettel a mosdó. Csak pár lépés, de mire besakkoztam magam leizzadtam. Bal combom addigra már szépen feszült, verőerek, vénák csak úgy pulzáltak rajta, ahogy dolgozott a régóta nem használt berendezés.

A leülés külön élmény volt. Ezt még a blog olvasókkal sem osztom meg teljes részleteiben, de izgalmas élmény, hgoy a lábam és a felsőtestem csak egy bizonyos szöget zárhat be, ha ennél szűkebbre veszem a dolgot, akkor olyan ,mintha fel akarnák tépni a lábam hátulját, így egy burleszk filmbe illő mozdulattal, mint aki nyakig be van gipszelve lényegében egy képzeletbeli forgáspont körül ráforgattam magam az ülőkére és bíztam benne, hogy jól számoltam és a fenekem a megfelelő helyre érkezik....

A kivitelezés 100%-os volt, de a tervezés kicsit hanyag volt, így a magasított ülőke szélén landoltam. Rögtön, mintha egy vitorláshajóban lettem volna, amint oldalba kap bennünket a viharos szél a hullámok hátán, már dőltem is balra, reccsent az ülőkemagasító az extra súly alatt... Hmmm... Vészhelyzet!!!! Szirénák bekapcsoltak!

De aztán korrigáltam. Helyben voltam :-))

A kijutás valamivel egyszerűbb volt, minimális rutinommal egész jól kezeltem a helyzetet, aztán mire ideértem az ágyhoz már csak leroskadni volt erőm, mint egy öregembernek egy 20km-es teljes menetfelszerelésben eltöltött erőnléti edzés után...

De itt vagyok, élek és megcsináltam :))) Most jó. Közben hallom, hogy kint mozgolódnak. Úgy néz ki lesz szobatársam...

Újraírom. Továbbra is pocsék a kedvem. 20.40kor elaludtam, de egy óra múlva ébredtem, nem tudok aludni. A lábam lényegében 1,5 nap alatt annyira elgyengült, hogy tegnap még vígan emelgettem a jobb lábam, ma már szinte semmi. Kínkeserves erőfeszítés árán épphogycsak meg tudom emelni. Rémisztő érzés ez a látványos leépülés :( Jó lenne ha már ennek az első pár napnak nagyon is vége lenne :(

Nos, ami tény, az tény. A VIP szobában megadják a módját az elmúlásnak.

A hűtő felett ez található: 

 Na szóval , itt ebben a szobában, ha már semmi sem segít, és itt a vég, akkor is még van kihez fordulni :-) 

Tudom, ez kicsit morbid, sőt egy igaz keresztény ezen hivatalból nem viccelődhet, de nem tudtam kihagyni. Istenem kérlek bocsáss meg nekem!!!

Bár ha jobban végiggondolom ez nem is olyan vicces. Eddig egyik szobában sem találtam Bibliát, miért van az, hogy én idekerültem és itt márpedig van és ráadásul csak egyedül én vagyok a szobában? 

Valaki megint többet tud, mint én....

Szokásos 18+-os fotómontázs következik. Nem a vértartalom, hanem az "amúgy" tartalom miatt. Kisgyerekek ne nézzék, még megijednek :-)))

Na szóval. Műtét előtt még ilyen voltam, kicsit elmosódva:

 Látszik, hogy gőzöm sem volt arról, milyen szar is lesz nekem eztán....

 És ez maradt műtét utánra:

Rémisztő!

Ugye mondtam, hogy 18+-os? :-) Na jó, az igazság az, hogy itt kicsit rájátszottam. Valójában műtét után (még) teljesen jól voltam: 

Nem is olyan rémisztő, de azért legközelebb tényleg elmegyek műtét előtt fodrászhoz  :-))) Mentségemre legyen mondva, hogy műtét előtt jártam arrafelé, csak a műtét eltolódott majd egy hónappal :-))

Sebaj. Így is, úgy is tiszta Apja :-))) %!/+%+/%!

:-) Eddig bírtam. Fogtam magam, felhúztam a lábam és felültem az ágyban, majd lelógattam a lábam. Nem álltam rá, de belengedtem a vért :-)

Vártam pár másodpercet, aztán zutty vissza. NÉzzük mi lett az eredmény: 

- kb 1cl újabb véradag a kis vákumdobozba

- némi szaggató, hasító érzés hátul a lábamban a vágásoknál, ami elviselhető

Kb. ennyi. Még élek. Hmmm.. Hát elkapkodni nem kell azt érzem, de tulajdonképpen jól esett... De lehet, hogy ma már többet nem keménykedek. Nem ezen a két napon fog múlni. Ennyit fél lábon (fekve) is kibírok :-) Talán....

Hmm. Rém unalmas a napom. Egyedül a szobában. Évi szerencsére meglátogatott, de hát épp rosszul voltam, szóval nem voltam az igazi társaság. Semmi nem jó, semmi sem tetszik.

Mozogni nem nagyon tudok, feküdni már szar, hőemelkedésem is van. Hmmm... Hát ezt az egy két napot túl kell valahogy élni, aztán csak jobb lesz :-)

Nos, nem tudom, hogy  a donalgin, vagy mi tette, de tény, hogy lassan 10 órája nem vettem be fájdalomcsillapítót és egész jól vagyok. Sőt aludtam kb. 4-5 órát, 1-1 órás meg-megszakításokkal. Ez hihetetlen gyors fejlődés :-)

De egyenlőre nem fogok ugrándozni, a mai napont még lustálkodásra szánom, aztán majd hétfőtől elkezdődik az edzés :-) Bár tény, hogy a derekam kezd beszakadni a sok fekvéstől, arra valamit ki kell találni....

Hmmm. ez is ilyen csodaszernek tűnik, de a tramadol helyett kértem egy donalgint minden mindegy alapon :-) Miért ne? Eccer élünk...

És bejött....

Erről a locsolóvers jut az eszembe.

Zöld erdőben jártam,

zöld virágot láttam,

elszívtam,

bejött.....

Na, hát én a donalginnal vagyok ugyan így. Valahogy ez jobban hat, mint a tramadol. Persze az is lehet, hogy ebben eleve több hatóanyag van. Ki tudja? mindenesetre ettől látszólag nem fáj annyira a lábam. Ez jó hír.

http://www.drdiag.hu/kereso/gyogyszerek.cikk.php?id=1000000662

Hmmm.... 17.00kor kaptam egy lázmérést és 37.00-t mutatott a mérő, ami 37.5-t jelent ezzel a digitális szarral.

Aztán 30 perc múlva már 37,8 volt, majd újabb 15 perc elteltével már 38,1 volt.....

Szóval kértem egy lázcsillapítót.

Meglátjuk mi lesz belőle....

Jaj, olyan jó volt. Délelőtt É. volt itt 1,5-2 órát, aztán horpasztottam egyet, majd jöttek A.-val a gyerkőcök egy 1,5 órára, aztán Zoliék jöttek be, majd az estét ismét az Évi zárta :-) Jó dolog betegnek lenni. Jó dolog oroszlánként betegnek lenni, hiszen ilyenkor többet lehet találkozni rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel :-))

Jó ez!

Ma is bejött. Szombat van, de bejött megnézni a betegeit... Ezért szeretem! Megbeszéltük, hogy jól sikerült a műtét, "Nagy műtét volt", mivel nagyon sok helyen kellett nyesni, illetve amit nem egészen értettem, hogy a porcból is ki kellett vágni 1-1,5 cm-t. Vagy valamilyen porc nemtommiből ki kellett vágni valamit. Hmm... Ez neki olyan természetesnek tűnt, így sejtettem, hogy ettől még fogok tudni járni.

Ezen felül azért, hogy csökkentsük a kiújulás kockázatát kapok majd egy szteroidos kezelést a térdembe. 2-3 alkalom. Hmmm.. A szteroid nem hangzik jól, de ha van rá esély, hogy ne kelljen megint pár év múlva újra bontani a térdem, akkor ennyi kockázatot be lehet vállalni....

Szóval a doki nyugodt volt és elégedett a művével....

Nos, próbáltam kikalkulálni az alvás mennyiségét. Kb olyan 2-3 között dőltem el először fél-egy órára, illetve valamikor 4 után, de az lehetett akár 2 óra is. Szóval minimum 3 óra alvás van bennem. Eleinte azt gondoltam, hogy ez rossz, de ez egyáltalán nem rossz. Cseppet sem vagyok fáradt. Leszámítva, hogy most olyan az érzés ,mintha valaki csőrrel szemből berúgott volna a térdkalácsom alá nekifutásból, más gond nincs. Hátul is fáj persze, vagy mittudomén hol, de valahol mindenképpen fáj.

Más: reggelire is megkaptam az antibiotikumot. Aki nem bírja a gusztustalan dolgokat, az most ne olvasson. ........... Szóval a pisim szaga olyan, mintha egy patikában keverték volna ki. És folyamatosan itt hever mellettem a kacsában ez a lé, ami kijön belőlem.... Broaf......

Szóval ha jól számolom már 3 adag antibiotikum van bennem. Ha volt is valami bajom, vagy akart lenni, akkor azt most nagyon durván kipurgálják... Nem lesz itt gond... Haladunk a jóba. Még néhány nap és már lehet álmodozni a síelésről :-) (Jóhány nap, de akkor is)

Bevettem a harmadik tramadolt :( Kicsit gyors a tempó. A fájdalom kellemesen valahol a "még elviselhető határon belül" :-) Nem sokkal, de azért beljebb....Jobb, ha beveszem a gyógyszert, amíg nem késő....

Hát ez egyenlőre nem túl fincsi. Valami miatt rosszul vagyok, melegem van, és baszottul fáj  a lábam. Legközelebb 4 felé vehetem be a következőt, csak hát egynelőre rosszul vagyok :-)

Megnézem a Torrente 3-at, hátha segít.... de ez fáj...

Hajnali fél egy van. Aludni még nem alszom. Nem is próbáltam. Két adag Tramadol után (egyet 8-kor, egyet éfjélkor toltam be) egész elvagyok. Konkrétan szinte izzad a kötés a lábamon. Nem egészen értem, de úgy csomagolták be, mintha hőszigetelni akarták volna. Egy baszott nagy vattát tekertek a lábamra és azt fáslizták be... Hmmm.

Szóval meleg van odabent. Fent maradt a tőkesúly, lent pedig a folyamatos talán most már úgy lehet fogalmazni, hogy egyenletes "mindenhol fáj" érzés. Hmm. Hmmm. Érdekes, ha megmozgatom, akkor jobban érzi magát, mintha rajta van a súlyom :-) Vajon miért? 

De hogy tanuljunk is valamit. MIt is szedek éppen? 

Egy morfin szerű, ámde nem morfin hatóanyagú fájdalomcsillapítót, aminek nagy előnye, hogy (elvileg nem okoz) függőséget. Ez még akár jó is lehet. Hogy mennyire hatásos? Ha figyelembe vesszük, hogy most csak annyira fáj a lábam, amit még pont el tudok viselni, akkor az vagy azt jeletni, hogy szar ez a kapszula, vagy azt, hogy rohadt jó, csak épp reggel qrvára fog fájni a lábam :-) 

További részletek itt:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Tramadol

Azért itt rondábbakat írnak róla....

http://www.egeszsegkalauz.hu/keresok/gyogyszer/tramadol-al-50-kapszula-11216.html

Tök jó! TEccik a szer.

De hát igen, hiában néztem meg egy újabb Torrentét, meg újságot olvastam, azér' csak-csak állandóan van időm magamat vizsgálgatni.

HOPPÁ!

új dolog történt, elkezdett viszketni a műtött vádlim. Vazz'... Nem leszünk így jóban! Erre nem volt szükség :-)

Most már este van, túlvagyunk a pisin, elővacsorán. Este 22 h van és ugyan bevettem egy fájdalomcsillapítot még időben, de azért most már egyre szarabbul vagyuk. A lábam olyan, mintha valaki rajta ülne és ki akaráná törni, miközben hátul elkezdett hasogatni valami. Gondolom nem túl bonyolult kitalálni, hogy a szészabdalás helye.

Érzem ahogy kezd feldagadni baszott módon az egész. Percről percre melegebb és gyanítom, hogy előbb utóbb be is lázasodhatok, bár még nem érzem.

Antibiotikumot már kaptam baszott sokat. Lement egy gyulladáscsökkentő voltaren infúzió és belém nyomtak egy kb. 20+5 ml-es csodaoldatot a vénámon keresztül. És már a műtőben is toltak egy adagot, az szinte biztos, mert arra emlékszem.

Szóval tele vagyok drogokkal.

A lábam meg egyre inkább hasogat.

Egyenlőre nem úgy tűnik, hogy hosszass nagy kellemes alvás lesz. Lehet, hogy eddig kellett volna aludni, mert eztán nem lesz alvás. ..

Na majd meglássuk a dolgot :-)))

Fürdés ok. Tepsis srác, be a szobába.

Jó fej. Ez megnyugtat. Ugyanis a dormicin nem tud megnyugtatni, mert a nővérek szekrényében hever.... Nem az én gyomromban... Enélkül meg ugye kicsit máshogy látja az ember a világot... Hej de örülök. Uccse izgultam, mitől is? Minden a tervek szerint alakul (?!)%Í+!%). :-)

Szóval felültet, fektet, robogunk be. A legutóbbi műtéthez képest annyi a változás, hogy az egész sokkal realisztikusabb. Vajon, vajon  miért? ..... (Tudom, sokat nyígok)

Ott vagyunk a műtő ajtónál. Évi mellettem, hisz itt van, bejött a Drága! Tologatós fiú felhívja a figyelmünket, hogy most mehet az utolsó puszi :-) Hát ez rém mókás volt abban a szituban.

Visszautasítom, mondván Évi nem steril :-) (Ami persze még jól jöhet később, de most nem annyira :-))

De a fiú mondja, hogy Ő bizony örülne egy puszinak, ha ilyenkor kaphatna és nem lesz belőle gond :-) Kezdem nem érteni, hogy most akkor Ő akar puszit, vagy csak nézni akarja, vagy mi van? De tényleg tök jó fej volt így hiszek neki és bezsebelem a bátorító puszit.

Hmmm... Végülis igaza volt. Jól esett :-) Évinek is ... Bruhahaha...

Átléptük a szentély ajtaját.... Otthonos kép fogad. Fejkendőben rohangászó műtősök hada. NÉmelyik csak két nagy fém kalapácsot ütöget egymáshoz, másik meg zsák tűvel rohangál. Jah kérem, itt minden a megszokott mederben zajlik, no para...

Srác ismét megnyugtat, látja, hogy para vagyok. Kétszer is visszajön, hogy minden okés lesz. Tényleg tök jó fej. Jár neki a jatt, csak lássam még és megismerjem...

5-8 perc heverés után betolnak az előkészítőbe.

"Vénája van?"

"Hogyne ott van a helyén, csak nincs felszúrva" - mondom én

"Mifasz?" - kérdezi magában a középkorú műtősnő. Rendes, kedves néni.

"Srácok ez ma már a harmadik beteg, aki így jön be, kéne szólni a főnővérnek, mert irgumburgum, nem tudok így infúziót adni neki! VAlaki csinálja már meg neki. ".

Én is ezt gondolom (mármint, hogy irgumburgum) és örülök, hogy megint a tömeghez tartozom és nem a kisebbséghez. Bár ebben az esetben ez tulajdonképpen inkább káros, mint sem... Így jártam a rohadt magánnyugdíjjal is ...

Nem részletezem, nagy nehezen csinálnak ilyen bigyót a kezemre, belökik az első adag sós vizet is a fejem fölé, csöpög rendesen, félig már sínen vagyunk, csak én még mindig rezgek, mint a nyárfalevél....

Jön a lényeg, a gerincérzéstelenítés!!!! Ezt szoktam kedvelni. Szerencsére a tűt, amivel csinálják nem láttam, de nem is akarom sose megtudni, hogy mivel nyársalják az embereket.

A két műtős és aneszteziológus rém egy hullámhosszon vannak. Én éppen besz...ni készülök, miközben ők "beszélgetnek".

(aneszteziológus - egy fiú, műtőslány - hát az lány)

"Na most nézd, hogyan adom be agerincérzéstelenítőt! Ez nem olyan lesz, mint a Te bekötésed..." - mondt az aneszteziológus

"Mér' azzal mi baj...?"

"Hát, hogy Te csináltad Drágám!"

"Nem baj, akkor is mindig a nők tudják jobban, majd nézd csak meg..." - válaszol a leányzó.

Egy másik, amikor az aneszteziológus a hátam mögött ül, hogy épp felnyársaljon:

"Adj egy tűt!"

"Mekkorát?"

"Legyen 25-s"

"Oké"

"Nem is, inkább 27-es"

"Most akkor?"

"Tudod mit? Legyen 22"

"Te szórakozol velem".

röhögés

"Naaaaa, adj már valamit...."

Hurrá, ezek itt flörtölnek, miközben én még mindig be vagyok szarva.

Közben annyit el kell mondani, hogy kérésemre, kaptam két tablettát. De a dormikum elfogyott, nem is xanax, hanem valami más, ami volt a polc hátulján. Végülis hót mindegy, csak hasson, de izibe.

De mivel ezek orálisan bevett cuccok, így a véráramom közelébe nem nagyon kerültek ennyi idő alatt.

Elkezdődött a döfködés a gerincembe.

"Ez fájni fog. Kb 10 másodpercig." - aneszteziológus

"1,2,3,4,5-.... " kezdtem magamban a számolást

"24,25,26,27...."

"69,70,71,72,73,74" - tudtam, hogy baj van. A szokásos. Nem találnak be a tutiba....

Kiveszi a tűt. Újra.

Döfés, szúrás érzés.

"áááhhh " - ez fájt, mondtam

"Hol fájt?" kérdezik ingerülten

"A hátam"

"Jó..adj másik tűt"....

Ment tovább a dolog.

Újabb bökés, újabb fájdalom... nem megy.

Egyszer csdak éles fájdalom.

"MI van? " - kérdezik

"Rosszul vagyok..." - mondom

"Mennyire? "

"Nagyon!" - mondom kétségbeesve.

"Nem! Nagyon-nagyon"- helyesbítek. Mintha buli után lennék, tök részegen és valaki egy jó meleg taxiba beültetett volna és még a fűtést is az arcomba nyomta volna. Megvan az érzés? Forog a világ ezerrel és mindjárt jön a sárga répa.....

Kb. 3 másodperc alatt jött az ájulás közeli állapot. Mi a fasz van már????

Lefektettek azonnal, szinte kapkodva. Gondolom nem akarták, hgoy beájuljak.

"Mindig ez van a fiatal pasikkal" - mondta kedvesen a fiatal csajszi.

"Ezt sejtettem, hogy csak velünk van gond" - válaszoltam félig viccesen, félig sértődötten. Pedig aranyos volt, de én csak korlátozottan értettem most a térfát!

"Kérek párnát" - mondtam (mert már ezt is tudom, hogy ha akarják, akkor tudnak adni)

kapok egyet, rögtön félbetűröm a fejem alá

"Nézd már, milyen ügyes" - mondta az idős néni

"Biztos otthon is mindig félbetűri " - mondta a fiatal lány. Végig nem tudtam eldönteni, hogy ezek most csak poéniok, vagy sem?! De utána úgy döntöttem, hogy jó fej a csaj és  jó a humora, szóval kacagok rajta. (akkor nem :-))

"Jó akkor csináljuk fekve, ne ülve!"- adták ki az utasítást

Tőlem aztán, csak oldják már meg.

Döfés, szúrás fájdalom a gerincben és a szoksásos kérdés hol fáj?

Mjad kaptam helyi érzéstelenítőt és ment tovább a döfködés.

Egyszer a jobb lábam rándult be, másszor  a bal, mint amikor bevezetik az áramot és az izmok összerándulnak. Mindig kérdezték, hogy hol és mi fáj. Én készségesen válaszoltam.Kezdtem aggódni, hogy kell-e nekem az, hogy a gerincembe turkáljanak?!

Aztán kicsit abbahagyták. Maradtam embrió pózban, ahogy kérték. Az tetszett nekik, ahogy csinálom, de eredményre nem vezetett. Én meg komolyan ott tartottam, hogy elbőgöm magam. Konkrétan tényleg nagyon kész voltam. Nagyon kikészültem már idegileg. Az előző hetek idegőrlő várakozása, az utolsó két nap műtünk/nem műtünk, most műtünk/nem most műtünk, költözöünk/nem most költözünk eseményei aláásták az amúgy sem túl jó kedvemet. Itt tényleg minden ilyen nyögvenyelősen megy? 

Hívták Attilát, aki mindent tud, még az ilyeneket is beoltja spinálisan, mint a "fiatal pasik". Persze Attila baszott mindenkire, nem figyelt, mikor hívták. Rájöttem, hogy Attila az az enervált fickó, akitől múltkor nem akartam érzéstelenítőt kapni ."bevonzottam", ahogy Évi mondaná :-))  Szóval aztán jött. Szúr, eredmény ugyan az. Akkro már nagyon kiakadtam.

Nem volt rendben az időérzékem, de hogy minimum 20 perce kínlódtak rajtam, azt el tudom képzelni.

De ő rutinos volt megérezte, hogy a tököm kivan és szólt a csajszinak, hgoy "Figyi, adjá má' a betegnek valamit, hogy ezt ne így élje meg..." Jééé. Egész humánus.Nem minden a zord külső! Ismét tanultam valamit.

Szóval megkaptam az adagomat intravénásan. Nem olyan volt, mint legutóbb, mert most nem volt flash, meg szédülés (talán mert feküdtem). De pillanatok alatt olyan kedves, barátságos légkör vett körbe és lám-lám egy két szóra le is tudtak bénítani... (nemtom hányadikra, de nem is érdekelt).

Szóval végre megvolt. De ez lebalább 30-40 perc, talán egy óra is volt....

Utána a műtét jól ment, elég sokat voltam ébren, sokat traccsoltam megint, bár nemtom miről, aztán a végén megkérdezték, hogy akarom e látni mit vettek ki belőlem?

"Naná!" mondtam bátran, hiszen egy igazi kábszeres nem csak betompulni igyekszik mindig, hanem nyitott is az új dolgokra (szerekre?) így megnéztem a formalinba bújtatott PVNSkéimet.

Nem mondom, olyan volt mint néhány nagy kelés. És mennyiségre sem volt sovány a tétel. Szóval vizeletmintát kisebb üvegben szoktunk leadni. Ha figyelembe veszem, hogy ezt mind a lábam egy rövid kb. 10 cm-es szakaszából vették ki, akkor lényegében ott most nincs hús... Na mindegy, még néhány nap és megtudom mit jelent ez, hogy onnan eltűnt valami.

Aztán tepsis srác kitolt és a szokásos módon simán átemelte az alélt testemet.

Túl vagyok rajta....

A szerek is végre elkezdtek hatni, így igazán mókás kedvem lett, egy darabig talán viccelődtünk is az Évivel, de hogy ez fél perc, vagy 5 perc volt, nemtom. Igazándiból ott és akkor bármit megtehetett volna velem :-)

Aztán bealudtam...

Összességében talán 11.15 körül toltak be és ha minden igaz 14-14.15 felé jöttem ki, de mondom ebből az előkészítő szerintem legalább 40 perc volt, ha nem több.

Tehát ott tartunk, hogy tegnap este óta nem ettem, nem ittam, délelőtt 11 óra van és elvileg délben műtenek.....

Nem csodálkozom a  történteken.

11 előtt nem sokkal, ismét odasomfordáltam a nővérekhez. Előtte már fél órával megegyeztünk, hogy nem kell kapkodnom (miután jeleztem, hogy szeretnék befürödni), merthogy még ráérek és majd a nővérke utánajár a dolgoknak.

Natürlich nem járt utána, így 11kor odaálltam az ajtajukba, hogy ha akarnak még infúziót is adni, akkor mosmá' legyen valami. Közben kijött a tologatós fiú a műtőből és csak úgy by the way megnéztem, hogy kinek a  papírját tette a tepsire... Ki lehet találni... .

Neemm. Nem a szomszéd néniét, hanem természetesen az én papperom volt ott... Hoppácska, itt eksön van. Ismét erőszakosan kérdeztem nővérkéket, hogy mizu? Míközben  a srác hangosan elkezdte keresni a 115/a lakóját....

Van egyezőség... Van egyezőségg....

"Hmmm... mondom én vagyok és itt vagyok melegítőben Dormicum nélkül...."

"Sebaj, akkor majd mindent bent elintéznünk a műtőben..." - jött  a mosolygós válasz...

"He?" - ez egy igen fos nap.... legalábbis én így élem meg....

Az összes nővér elkezd szaladgálni, mint pók a falon. Hogy hát ez nem lehet, mert hogy 12-t mondtak műtéti időpontnak, nem 11-et és hogy így meg úgy.

Persze én nem fogok felejeteni barátocskáim! Lesz ennek még böjtje. Ott bent traccsoltak a főnővérrel a kis szipirtyók és velem meg nem törődtek.... "Dögmeg!" - mondta volna általános iskolai osztálytársam!

Igaza volt.

"Menjen fürdeni gyorsan!" - jött az utasítás. Hah... mondom megint témánál vagyunk.

"Kézcsókom, nem kéne valamit kapnom hozzá?" - (lepedő, műtős ruha, fertőtlenítő folyadék a fürdéshez) .. hát csak pl. a szoksásos, mert hogy már bennfentesként ezt is tudom....

Nah, "legkedvesebb" nővérke odabassza a lepedőt, meg a ruhát a kezembe.

"Kézcsókom és a mosgatólé?" - mármint e fertőtlenítő cucc, amivel be kéne fürdenem.

"Jaj, hol van? A 117-ben? jaj, minek ez a kapkodás" - Anyád, mondtam ismét magamban. Bazmeg, ha nem itt traccsoltál volna, akkor most nem kéne kapkodni. B***d meg vazz'.

"Eh menjen, aztán a saját tusfürdőjével gyorsan fürgyön le!!" - jött az ukász!

"Kézcsókom, legutóbb még arra is felhívták a figyelmem, hogy a hajamat is mossam meg a fertőtlenítőszerrel. Én ugyan kedvelem az AXE tusfürdőmet, de perpillanat minden mást sterilebbnek tartok ehhez a művelethez, mint azt! És a doktor úr lehet, hogy nem kedveli ezt az illatot. "

"De nincs fürdetőnk" - nővérke.

"Márpedig én kérek" - mondtam. (basszátok meg sokadszorra, én nem döglög meg/fertőződök el itt emberi hanyagság miatt, kerüljön más a Blikk címlapra :-))

A legkedvesebb takarítónéni mentett meg.

"De hát ott van a szekrényben adjatok már neki!"

MIAKURVAANNYAPPICCSA?! Kezdek egyre vulgárisabb lenni.

Erre kezembe nyomnak egy flakont, tele ilyen cuccal!

A k****a anyátok! Tényleg rohadt pipa lettem! Basszák meg!

Nah, de végre minden előállt. Rohanás fürdeni. Mert itt bizony műtét lesz.

Panaszra nincs okom. A híres, hirhedt 101-es szobából átpakoltak a csókosok szobájába :-) Ez normál esetben fizetős hely :-) Saját (!!!) fürdőszoba, és hűtőszekrény jellemzi. HIbátlan technikai felszereltséggel (működik a motoros ágy, van saját járókeret)!

Hát igen, akárki akármit mond itt azért mindig történnek jó dolgok az emberrel. Becsatolok mindjárt néhány képet. Egyszerűen olyan, mint egy szálloda. Csak annyival több, hogy van szobaszervíz, aki nem kér felárat :-) 

Megint belenyúltam a jóba.

 saját wc, mosdó (szeparált...)

Szóval elsőosztályú....

Hah, hát ezen már meg sem lepődtem.

10 után már kissé idegesek voltunk, hogy sem a költözésről nincs hír (tüntetőleg a folyosón ültünk és kártyáztunk, hogy csak a vakok ne vegyenek észre), se arról, hogy most akkor mikor fürdök be, mikor keresnek rajtam vénát, no meg a hőn áhított bátorságtablettámhoz hogyan jutok....

Elmentem megnéztem az új helyem, majd kiderítettem, hogy lényegében akár már mehetek is.

"Igazán köszike..." - de a lényeg a fontos, nem az, hogy érünk oda. Ugye? mindig ezzel próbálom áltatlni magam.

Cuccok összekap, irány az új szoba.

Mert az élteti az embert :-) Jön NagyonkedvesFőnövér és bizalmasan mellém ül. Mosolyog...

Rosszat sejtek....

"Tamás, doktor úr még nem járt itt? "

"Hát nem"

"Majd Ő is mondani fogja, de másik szobába tesszük át..."

"Bref? Hova?"

"Azt még nem tudom, majd a műtét után"

"?!!? He?" - éppenséggel nem terveztem hogy serpákat is fogadok amíg én beszámíthatatlan vagyok...

"És mégis miért?" - kérdeztem

"Nyílt seb, meg Béla bácsi betegsége, meg amíg nincs seb, nincs gond, de most fő a biztonság éshogyakkor izé"

"Mifasz?" - konkrétan nem értettem, de a lényeg valami olyan, hogy Béla bácsiról fogalmuk sincs, hogy mi a baja és nem tuggyák, hogy nem-e fertőz (Hurrá!) és ameddig nincs nyílt sebem addig no para, de most, hogy lesz nyílt sebem hajrá.

Na most akkor megint izguljak az elmúlt két nap miatt, vagy sem? :-) Ugyanis egy tálból kekszeztünk Béla bácsival...

Jó dolog ez a műtét..

Szóval most irány összerámolni a lakásnyi cuccomat, oszt intézkedni, hogy É. ugyanmá' legyen itt amikor kell, hogy annyi cuccal érkezzek az új szobába, mint amennyivel indultam abból a bizonyos 101-ből!!!

Egész sokáig és jól aludtam. Persze sokat voltam ébren, vagy félig ébren, de az első éjszakához képest egész sokat aludtam. 10 felé eldőltem és reggel hétig bírtam. Az egész jó.

Ma lesz a műtét. Reggeli viziten is mondták, hogy 12 felé számíthatok arra, hogy betolnak a tepsin. Na hajrá....