Újra itt vagyok, hosszú út vezetett (ismét) idáig. Szeptember 26 helyett október 19....
9től betegfelvétel. Rutinosan tudva, hogy itt nem kapkodnak 9.03-ra értünk ide. Kb 6-an vannak előttem. Várunk.
Jó sokáig várunk. Eddig egy óra telt el, legalább 3 beteget már felvettem osztályra. Ebben a tempóban van esélyem arra, hogy ebéd előtt ágyat fogok J Na nem mintha ez itt bármit is számítana. Nem tök mindegy hol várok?
Türelem és ismét csak türelem. Itt ezt tanítják meg az emberrel. A felpörgetett rohanó világunkban, ha valamit, hát ezt felejtjük el. Leülni és megállni .Néha csak pillanatokra is. Visszatérő téma itt a kórházban. Kérdés képes leszek-e megtanulni, alkalmazni? Állandóan jár az ember keze, lába, agya, mindene. Egy állandó alapfeszültség ide-oda cikázás, mozgás. Mindig van valami. Takarítani, rendet rakni, dolgozni, fusizni, házat felújítani, gyereket neveleni, gyereket terelni, autót javíttatni, lejárt okmányokat cserélni, fogorvoshoz bejelentkezni, hajat levágatni, új ruhát venni, régit lecserélni, szemetet az utcára kihúzni, barátokkal találkozni, rokonokat felhívni, nyaralást szervezni, karácsonyi ajándékokat beszerezni, mások gondolatait, kívánságait kitalálni, mások problémáit megismerni, meghallgatni, sportolni, új kihívásokat keresni, régieket elhagyni, vagy megtartani. Soroljam? J Ez a mai világ. Nem unalmas, de sok(k). Állandó változások közepette, rohangászva, nagy feszültség közepette élünk. Ha nincs, akkor hiányzik, ha van, akkor azt mondjuk, hogy ELÉG! ki akarok belőle lépni. De azért jó, ha szép és rendes a ház, azért jó, ha van az embernek munkája, jó ha tud nyaralni, öröm, ha ott a gyerek a háznál és akár rombol, akár nem, de ott van, jó ha vannak barátok, jó örömet szerezni a karácsonyi ajándékokkal. Minden jó, nagyon jó!
Nagyon szeretek élni J
Már leírva is félelmetes, hogy ezt miért kell most hangsúlyozni? J Naná, hogy azért, mert tele a gatya J Rendesen tele. Nem kicsit, hanem nagyon L Sehol az a nagy bátorság L Volt időm rá, hogy felteljek a bizonytalanság érzésével. Hiszen eleve nem akartam szeptember végéig várni, most meg összejött az október közepe is. Hmmm. Ez az elmúlt 3 hét nagyon nem hiányzott. Fejben nem tett jót. Sokat agyaltam teljesen feleslegesen és nem volt igazi megnyugvásom. Oda a karácsonyi síelés, ami a fő motivátor volt, hogy még idén meggyógyuljak. Új célt kell kitűzni és az most így nehezen megy. Egyre többet gondolok szétvágott testrészekre, elvágott izmokra, inakra, vérre... Nem folytatom L Rossz irányba mentek el a gondolataim. Mindezt miért? A türelmetlenség miatt .) Valahogy összeszedem majd magam, felállok ismét és megyek előre, hiszen így szoktam, de most úgy nagyon leültem, nagyon lelombozódtam. Kell néhány nap (?), vagy a műtét, vagy nemtom mi, hogy sínre kerüljek ismét és menjek előre. Kicsit talajt vesztettem egy rövid időre. De fogom én még azt mondani, hogy nem adom fel J Azt azért most sem, de most jó egy kicsit „leülni”.
Mindig lemaradok valamiről. Legalábbis ez a világ ezt sugározza. Semmi nem elég, semmi nem elég jó, mindenből több kell. Élményből, szeretetből, örömből, bánatból, materiális javakból, mindenből. Nehogy lemaradj valamiről!!! Sugározza a TV és olyan könnyű rákattanni. Hiszen minden nap új reklámok vanank, amik elől nem menekülsz. Nem vagy trendi, ha nem tudod mit reklámoznak, hiszen jó, ha te ajánlod először a legújabb csodaszert a torokfájásra, amit a reklámban láttál és TE MÁR PRÓBÁLTAD! Te már tudod, hogy mások miről maradnak le. TARTS VELÜNK! Sugározzák az agyadba.
Én rohadtul le akarom ezt szarni. Az egész idióta kapitalista baromkodás a GDP meg a NÖVEKEDÉS. Pfuj. Elanyagiasodnak az emberi kapcsolatok. Nem vagyok egy nagy buddha fan, de azért tény, hogy a keleti kultúrákban megvan (nyomokban?) még az a tisztaság, ami a „nyugati” kultúrából hiányzik. Talán azt hiszem, nem tudom, hogy ők még nem akarnak mindenen és mindenkin áttaposni. Nem arról szólnak az emberi kapcsolatok, hogy vagy velem vagy, vagy ellenem.
Ezzel kapcsolatosan volt nem olyan régen egy érdekes tapasztalatom. A baráti ismerősi körben kettő olyan emberrel állok kapcsolatban, akik nem jól, hanem kiválóan kezelik a mai emberi kapcsolatok, értik és érzik, hogy kinek milyen hasfájása van, vagy lehet és képesek (szinte) bárkit maguk mellé állítani egyrészt a pozitív gondolkozásukkal, de leginkább azzal, hogy képesek egy-egy helyzet, szituáció méregfogát megtalálni és ki is húzni!
Nos ez a legutóbbi történet is erről szólt. A részletekbe nem akarok belemenni, de a lényeg, hogy van egy csapat, aki szeretne valamit megoldani, és van egy másik csapat, akin múlik az ő sikerük is, mert a segítségük nélkül ez nem megy. A „B” csapat, akinek a segítsége kell egy végtelenül destruktív vezetővel megáldott csapat. Leülsz, tárgyalsz velük és rájössz, hogy itt nincs pályád. Ha akarod, ha nem ezek az emberek NEM fognak neked segíteni, mert nem ismered őket, így NEM mondják el mi bajuk van, csak szerepet játszanak és ellenségesek, mindenáron mások bukását akarják látni csak azért, hogy ezzel igazolják valamilyen állításukat (amit persze te nem ismersz). Nos én első körben azt mondtam, hogy jó, ilyen bandával nem állunk le dolgozni, mert nem éri meg a befektetést. De nem úgy csapatunk vezetője, aki hihetetlen érzékeivel nem csak átlátta a problémát, hanem meg is akarta oldani, nem adta fel csak azért, mert brutális falakba ütközött. Egy számomra teljesen lehetetlen helyzetben képes volt tőlünk megkérdezni, hogy „Megcsináljuk?”. És nem lehetett rá nemet mondani J Szóval most ott tartunk, hogy elkezdtük kihúzni a méregfogat. Megpróbáljuk feltérképezni, hogy a B csapat vezetőjének mi a baja, és megodljuk a problémáját, amit ő nem tudott. Ebben az a szép, hgoy ezt az embert nem ismerjük és nem az lenne a feladatunk, hogy az ő nehézségeivel bajlódjunk. De ha mi sikeresek szeretnénk lenni, akkor ennek ez a kulcsa. MÁR nagoyn sokat tanultam az esetből. Csodás érzés.
De a fenti eset is csak csodásan jelezte a mai magyar helyzetet. Duzzogunk, betartunk, ellenségeskedünk csak azért, mert buták, hülyék, alkalmatlanok, vagy egyszerűen csak sértettek, fáradtak vagyunk. Szomorú, hogy ilyenek az emberek. Lehetnénk boldogabbak is némi odafigyeléssel, törődéssel. Vajon miért egyszerűbb az embereknek állandóan csak nyígniuk meg magukat sajnáltatniuk és még csak esélyt sem adni arra maguknak, hogy a problémáikat megoldják? Mindent meg lehet oldani, kérdés mennyi idő, energia és mi árán. Persze magamon, jelenlegi példámon is látom, hogy sokszor nehéz erőt venni magunkon, de nem is az kell, hgoy mindig mindenki toppon legyen, mert az nem megy, de az, hogy rengeteg ember folyamatosan le van ülve és nem hajlandó semmit se tenni, hogy ez az állapot változzon... Hmm....
Besértődnek, duzzognak, értetlenkednek, majd kiakadnak, nyígnak csak hát itt meg is állnak ....
Nah. Örömmel olvasom vissza soraimat, mert kezdek egy kicsit észhez térni J Nem akarok leülni, bepunnyadni, szóval máris sokkal jobban érzem magam J Megyek letámadom a Főnővért J
A papírokkal....
