17h, kimegyek diskurálni egyik kedves kollégámmal. Filmeket hoz, meg híreket a külvilágból. Felvidít. Lent vagyok 20 percet.
Felérek, Béla bá' már süvölti!
"KERESTEK!"
hööööööö.. mia'? Miaz, hogy kerestek? 5 óra van.
"Vizit VOLT!" - tessék vazz?
Nah, rohanok az illetékes után, és tényleg .... Élethű nagyságban ott áll Kiss doki. Elérhető közelségben. Hát ilyen csak minden második fényévben van.... LECSAPNI RÁ! Jött a parancs az irányító központból...
Traptarapp tarapptarapp...
Nővérke (nem a FN, hanem a sima N), aki szintén nagyon kedves és már tegeződünk, mert hogy megismert, hogy én visszajáró vendég vagyok (annak meg ugye törzsasztal (ágy?) jár), szóval megismert és látszólag nagyon segítőkész volt, így mondta, hogy bátran, bátran, jöjjek csak a doktor úr közelébe (merthogy háttal állt és két másik dokival konzíliumban volt .... hahaha. érzitek... konzíliumban volt. Itt ezt így mondják) :DDD
Szóval jattolás, meg minden és mondta, hogy 5 perc.
Nem haragszom érte, de végülis 30 perc után az ajtaja elé álltam, amikor már a 4. beteget processzálta az én 5 percemben és így sorra kerültem. ÉS akkor kifaggattam....
