szaladás vissza. Itt már egy kicsit más kép fogadott, mint reggel.
Kb. csilliárd szor csilliárd ember. Evriver ól öráund dö vörld!
Hú, de jó. Ezt már szeretem.
Megálltam, befordultam az ambuláns ajtóval szembe, kicsit oldalt és támadási pozícióba helyezkedtem. Ha kijön a nővér azonnal rávetem magam!!!
WROAH!
Alapvetően csak a bejutás érdekel. Nem más. :-)
Megjelent az ajtóban "KOVÁCS BÉLA! JÖJJÖN!"
Ugrok az ajtóhoz, csak 4 lépés, egy embert kell megkerülnöm. Már épp odaérek. DE!
Nővérke hátra arc, besurran.
:((((
Bili füle letört.
Esélyem se volt. Kijött, bemondta amit be kell és azonnal hátra arc.... Villámgyors és vérprofi.... Tudja hoyg kell.
Igazándiból pont az olyan pincérekre emlékeztet, mint amilyen az a fajta, aki nem akar jattot keresni. Úgy tud átnézni a pult mögül a vendégek feje felett, hogy még véletlenül sem kerül szemkontaktusba a vendéggel, így gond nélkül ki tudsz száradni alig pár méterre a söröshordóktól, mert nincs aki kiszolgáljon....
Hát van ilyen is. Ők ezt tanulták az évek alatt.
De nem hibáztatom őket, valahogy túl kell élni a harcot!
