Térd:

Ma elkezdődött a gyógytorna. A passzív mozgatóban a térdem 45-os szögig volt hajlandó hajlani. Ez jó. kicsi séta járókerettel már megy. 5-15 totyogós lépés. Gyógytorna gyakorlatok jól mennek, van még kraft a lábamban.

Nem mintha számítana, de nyáron a műtét utáni 5. napon hazameneteljre alkalmasnak nyilvánítottak,miután kétszer körbesétáltam a kórházat a saját lábamon. Most az a helyzet, hogy a 4. napon már rá tudok tenni 20-30% terhelést a jobb lábamra :-) Jéé. Ez tényleg kicsit lassabb processz, mint  a legutóbbi volt :-) Nem hazudtak.

Közérzet: 

Sajnos elég rossz, mert szédülök. Folyamatosan. Reggel a dokik le se szarták ezt a kérdést, mert sajnos ma viziten nagy kutya volt velük, azt meg nem érdekli a beteg, hanem csak a státusz. Ő nem ér rá holmi betegeket meghallgatni, hiszen ő már évekkel ezelőtt hallgatott meg betegeket... Khmmmm... Szóval szédülök.

Úgy volt, hogy infúzióra tesznek, ezt adták utasításba profék. DE, aztán itt van rémkedves (legutálatosabb) nővérkém, aki bejött 9 felé, megkérdezte, hogy ez minek nekem (mármint infúzió). Mondom szédülök, ezt adták utasításba, bár szerintem iszok eleget (tényleg 3l biztos lecsúszik).

Döntés? 

"Akkor ez nem kell!" és fogta az infúziót és kivitte. Hmmm.. Örültem is meg nem is :-) 

De hát ugyan ez a nővérke az, aki (egyedül Ő), aki jobban tudja, hogy nekem mi kell vénásan, mert egyedül ő nem adja be az 5ml mosófolyadékot, csak a 20ml mérget (antibiotikumot). Szóltam neki, de megmagyarázta, hogy az nem kell. Pff.. menny anyádba.  Mi a faszt kezdjek ezzel a p***val, amikor mozogni nem tudok? 

Szóval a szédelgés még áll, de próbálok többet fent lenni, meg kólázni.

Vérnyomásom 101/70, tehát béka segge alatt. De hát nekem általában ilyen.