Éjjel, miután nem kértem altatót, így nem is aludtam :-) Volt időm gondolkozni. Rájöttem, hogy attól félek, hogy nekem is lecsapják a lábam, mint a szembeszomszédnak. Aztán persze rájöttem, hogy nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni (ahogy ezt biztos mindenki tanácsolná), de valljuk meg, hogy nehéz nem erre gondolni, amikor az első szobatársamnak a bordáit verték ki rák miatt, a mostani szobatársak közül egynek a lábát csapták tőből rákkal, a másik bácsit 9. alkalommal hasítják rák miatt és még legutóbbi emlékként nagyon él bennem annak a cigánylánynak a képe, akinek még itt se vállalták, hogy levágják a karját... MInden nap itt sétált és arra várt, hogy valaki levegye a kezét.....
Szóval ebben a kórházban nagyon nem igaz az az állítás, hogy "Velem ez nem történhet meg!". Ezt a lecsapott lábú srác is mondta.... Pedig Ő nagyon összeszedett, de hirtelen megtanult néhány nagy alapigazságot...
Rájöttem, hogy nem biztos, hogy nekem itt kellene rehabilitálódnom :-) Pedig eddig épp azt mondtam, hgoy milyen jó. Csak egy újabb példa:
Szmeágolt ma vitték el műteni. Az ágyáról áttették a műtőágyra. Hát.... Szmeágol csípőprtoézisre várt, mert kiugrott a helyéről a csípője. Konkrétan annyi látszott, mint a rajzfilmekben: Az egyik lábon a lábfej előre néz ÉS a bal lábon a lábfej HÁTRAFELÉ néz. Ilyet se láttam még.... nem teljesen 180fokban volt elforgatva csak kb. 135-145 fokban. B****g nem hittem el.
Na a lényeg:
A zsibbadásra kapok kétszer 1 frontine-t :_) illetve cymbalta-t. hmmmm... ez alapvetően a problémáimat nem oldja meg, de nem fogom érezni a zsibbadást :-) csak jobb lesz.
