Kimentem WC-re egyedül :-)))

Nem bírtam tovább. Egyedül voltam a szobában, de rájöttem, hogy most vagy soha :-) Eljött az alkalom. Összeszedtem minden erőmet, és ledobtam a jobb lábamat az ágy mellé. Bár jobb megfogalmazás, hogy finoman lecsúsztattam.

Aztán óvatosan elkezdtem a bal lábamon ugrálni a járókeret felé. Persze jó messze volt :( Valaki visszatette a helyére :( De elértem néhány megállás alatt. Ráereszkedtem. Így már jobb volt. A vér folyamatosan tolult bele a műtött lábba. Szokatlan, feszítő érzés, de elviselhető. Nem ebbe fogok belehalni.

Aztán irány a kerettel a mosdó. Csak pár lépés, de mire besakkoztam magam leizzadtam. Bal combom addigra már szépen feszült, verőerek, vénák csak úgy pulzáltak rajta, ahogy dolgozott a régóta nem használt berendezés.

A leülés külön élmény volt. Ezt még a blog olvasókkal sem osztom meg teljes részleteiben, de izgalmas élmény, hgoy a lábam és a felsőtestem csak egy bizonyos szöget zárhat be, ha ennél szűkebbre veszem a dolgot, akkor olyan ,mintha fel akarnák tépni a lábam hátulját, így egy burleszk filmbe illő mozdulattal, mint aki nyakig be van gipszelve lényegében egy képzeletbeli forgáspont körül ráforgattam magam az ülőkére és bíztam benne, hogy jól számoltam és a fenekem a megfelelő helyre érkezik....

A kivitelezés 100%-os volt, de a tervezés kicsit hanyag volt, így a magasított ülőke szélén landoltam. Rögtön, mintha egy vitorláshajóban lettem volna, amint oldalba kap bennünket a viharos szél a hullámok hátán, már dőltem is balra, reccsent az ülőkemagasító az extra súly alatt... Hmmm... Vészhelyzet!!!! Szirénák bekapcsoltak!

De aztán korrigáltam. Helyben voltam :-))

A kijutás valamivel egyszerűbb volt, minimális rutinommal egész jól kezeltem a helyzetet, aztán mire ideértem az ágyhoz már csak leroskadni volt erőm, mint egy öregembernek egy 20km-es teljes menetfelszerelésben eltöltött erőnléti edzés után...

De itt vagyok, élek és megcsináltam :))) Most jó. Közben hallom, hogy kint mozgolódnak. Úgy néz ki lesz szobatársam...