Fürdés ok. Tepsis srác, be a szobába.
Jó fej. Ez megnyugtat. Ugyanis a dormicin nem tud megnyugtatni, mert a nővérek szekrényében hever.... Nem az én gyomromban... Enélkül meg ugye kicsit máshogy látja az ember a világot... Hej de örülök. Uccse izgultam, mitől is? Minden a tervek szerint alakul (?!)%Í+!%). :-)
Szóval felültet, fektet, robogunk be. A legutóbbi műtéthez képest annyi a változás, hogy az egész sokkal realisztikusabb. Vajon, vajon miért? ..... (Tudom, sokat nyígok)
Ott vagyunk a műtő ajtónál. Évi mellettem, hisz itt van, bejött a Drága! Tologatós fiú felhívja a figyelmünket, hogy most mehet az utolsó puszi :-) Hát ez rém mókás volt abban a szituban.
Visszautasítom, mondván Évi nem steril :-) (Ami persze még jól jöhet később, de most nem annyira :-))
De a fiú mondja, hogy Ő bizony örülne egy puszinak, ha ilyenkor kaphatna és nem lesz belőle gond :-) Kezdem nem érteni, hogy most akkor Ő akar puszit, vagy csak nézni akarja, vagy mi van? De tényleg tök jó fej volt így hiszek neki és bezsebelem a bátorító puszit.
Hmmm... Végülis igaza volt. Jól esett :-) Évinek is ... Bruhahaha...
Átléptük a szentély ajtaját.... Otthonos kép fogad. Fejkendőben rohangászó műtősök hada. NÉmelyik csak két nagy fém kalapácsot ütöget egymáshoz, másik meg zsák tűvel rohangál. Jah kérem, itt minden a megszokott mederben zajlik, no para...
Srác ismét megnyugtat, látja, hogy para vagyok. Kétszer is visszajön, hogy minden okés lesz. Tényleg tök jó fej. Jár neki a jatt, csak lássam még és megismerjem...
5-8 perc heverés után betolnak az előkészítőbe.
"Vénája van?"
"Hogyne ott van a helyén, csak nincs felszúrva" - mondom én
"Mifasz?" - kérdezi magában a középkorú műtősnő. Rendes, kedves néni.
"Srácok ez ma már a harmadik beteg, aki így jön be, kéne szólni a főnővérnek, mert irgumburgum, nem tudok így infúziót adni neki! VAlaki csinálja már meg neki. ".
Én is ezt gondolom (mármint, hogy irgumburgum) és örülök, hogy megint a tömeghez tartozom és nem a kisebbséghez. Bár ebben az esetben ez tulajdonképpen inkább káros, mint sem... Így jártam a rohadt magánnyugdíjjal is ...
Nem részletezem, nagy nehezen csinálnak ilyen bigyót a kezemre, belökik az első adag sós vizet is a fejem fölé, csöpög rendesen, félig már sínen vagyunk, csak én még mindig rezgek, mint a nyárfalevél....
Jön a lényeg, a gerincérzéstelenítés!!!! Ezt szoktam kedvelni. Szerencsére a tűt, amivel csinálják nem láttam, de nem is akarom sose megtudni, hogy mivel nyársalják az embereket.
A két műtős és aneszteziológus rém egy hullámhosszon vannak. Én éppen besz...ni készülök, miközben ők "beszélgetnek".
(aneszteziológus - egy fiú, műtőslány - hát az lány)
"Na most nézd, hogyan adom be agerincérzéstelenítőt! Ez nem olyan lesz, mint a Te bekötésed..." - mondt az aneszteziológus
"Mér' azzal mi baj...?"
"Hát, hogy Te csináltad Drágám!"
"Nem baj, akkor is mindig a nők tudják jobban, majd nézd csak meg..." - válaszol a leányzó.
Egy másik, amikor az aneszteziológus a hátam mögött ül, hogy épp felnyársaljon:
"Adj egy tűt!"
"Mekkorát?"
"Legyen 25-s"
"Oké"
"Nem is, inkább 27-es"
"Most akkor?"
"Tudod mit? Legyen 22"
"Te szórakozol velem".
röhögés
"Naaaaa, adj már valamit...."
Hurrá, ezek itt flörtölnek, miközben én még mindig be vagyok szarva.
Közben annyit el kell mondani, hogy kérésemre, kaptam két tablettát. De a dormikum elfogyott, nem is xanax, hanem valami más, ami volt a polc hátulján. Végülis hót mindegy, csak hasson, de izibe.
De mivel ezek orálisan bevett cuccok, így a véráramom közelébe nem nagyon kerültek ennyi idő alatt.
Elkezdődött a döfködés a gerincembe.
"Ez fájni fog. Kb 10 másodpercig." - aneszteziológus
"1,2,3,4,5-.... " kezdtem magamban a számolást
"24,25,26,27...."
"69,70,71,72,73,74" - tudtam, hogy baj van. A szokásos. Nem találnak be a tutiba....
Kiveszi a tűt. Újra.
Döfés, szúrás érzés.
"áááhhh " - ez fájt, mondtam
"Hol fájt?" kérdezik ingerülten
"A hátam"
"Jó..adj másik tűt"....
Ment tovább a dolog.
Újabb bökés, újabb fájdalom... nem megy.
Egyszer csdak éles fájdalom.
"MI van? " - kérdezik
"Rosszul vagyok..." - mondom
"Mennyire? "
"Nagyon!" - mondom kétségbeesve.
"Nem! Nagyon-nagyon"- helyesbítek. Mintha buli után lennék, tök részegen és valaki egy jó meleg taxiba beültetett volna és még a fűtést is az arcomba nyomta volna. Megvan az érzés? Forog a világ ezerrel és mindjárt jön a sárga répa.....
Kb. 3 másodperc alatt jött az ájulás közeli állapot. Mi a fasz van már????
Lefektettek azonnal, szinte kapkodva. Gondolom nem akarták, hgoy beájuljak.
"Mindig ez van a fiatal pasikkal" - mondta kedvesen a fiatal csajszi.
"Ezt sejtettem, hogy csak velünk van gond" - válaszoltam félig viccesen, félig sértődötten. Pedig aranyos volt, de én csak korlátozottan értettem most a térfát!
"Kérek párnát" - mondtam (mert már ezt is tudom, hogy ha akarják, akkor tudnak adni)
kapok egyet, rögtön félbetűröm a fejem alá
"Nézd már, milyen ügyes" - mondta az idős néni
"Biztos otthon is mindig félbetűri " - mondta a fiatal lány. Végig nem tudtam eldönteni, hogy ezek most csak poéniok, vagy sem?! De utána úgy döntöttem, hogy jó fej a csaj és jó a humora, szóval kacagok rajta. (akkor nem :-))
"Jó akkor csináljuk fekve, ne ülve!"- adták ki az utasítást
Tőlem aztán, csak oldják már meg.
Döfés, szúrás fájdalom a gerincben és a szoksásos kérdés hol fáj?
Mjad kaptam helyi érzéstelenítőt és ment tovább a döfködés.
Egyszer a jobb lábam rándult be, másszor a bal, mint amikor bevezetik az áramot és az izmok összerándulnak. Mindig kérdezték, hogy hol és mi fáj. Én készségesen válaszoltam.Kezdtem aggódni, hogy kell-e nekem az, hogy a gerincembe turkáljanak?!
Aztán kicsit abbahagyták. Maradtam embrió pózban, ahogy kérték. Az tetszett nekik, ahogy csinálom, de eredményre nem vezetett. Én meg komolyan ott tartottam, hogy elbőgöm magam. Konkrétan tényleg nagyon kész voltam. Nagyon kikészültem már idegileg. Az előző hetek idegőrlő várakozása, az utolsó két nap műtünk/nem műtünk, most műtünk/nem most műtünk, költözöünk/nem most költözünk eseményei aláásták az amúgy sem túl jó kedvemet. Itt tényleg minden ilyen nyögvenyelősen megy?
Hívták Attilát, aki mindent tud, még az ilyeneket is beoltja spinálisan, mint a "fiatal pasik". Persze Attila baszott mindenkire, nem figyelt, mikor hívták. Rájöttem, hogy Attila az az enervált fickó, akitől múltkor nem akartam érzéstelenítőt kapni ."bevonzottam", ahogy Évi mondaná :-)) Szóval aztán jött. Szúr, eredmény ugyan az. Akkro már nagyon kiakadtam.
Nem volt rendben az időérzékem, de hogy minimum 20 perce kínlódtak rajtam, azt el tudom képzelni.
De ő rutinos volt megérezte, hogy a tököm kivan és szólt a csajszinak, hgoy "Figyi, adjá má' a betegnek valamit, hogy ezt ne így élje meg..." Jééé. Egész humánus.Nem minden a zord külső! Ismét tanultam valamit.
Szóval megkaptam az adagomat intravénásan. Nem olyan volt, mint legutóbb, mert most nem volt flash, meg szédülés (talán mert feküdtem). De pillanatok alatt olyan kedves, barátságos légkör vett körbe és lám-lám egy két szóra le is tudtak bénítani... (nemtom hányadikra, de nem is érdekelt).
Szóval végre megvolt. De ez lebalább 30-40 perc, talán egy óra is volt....
Utána a műtét jól ment, elég sokat voltam ébren, sokat traccsoltam megint, bár nemtom miről, aztán a végén megkérdezték, hogy akarom e látni mit vettek ki belőlem?
"Naná!" mondtam bátran, hiszen egy igazi kábszeres nem csak betompulni igyekszik mindig, hanem nyitott is az új dolgokra (szerekre?) így megnéztem a formalinba bújtatott PVNSkéimet.
Nem mondom, olyan volt mint néhány nagy kelés. És mennyiségre sem volt sovány a tétel. Szóval vizeletmintát kisebb üvegben szoktunk leadni. Ha figyelembe veszem, hogy ezt mind a lábam egy rövid kb. 10 cm-es szakaszából vették ki, akkor lényegében ott most nincs hús... Na mindegy, még néhány nap és megtudom mit jelent ez, hogy onnan eltűnt valami.
Aztán tepsis srác kitolt és a szokásos módon simán átemelte az alélt testemet.
Túl vagyok rajta....
A szerek is végre elkezdtek hatni, így igazán mókás kedvem lett, egy darabig talán viccelődtünk is az Évivel, de hogy ez fél perc, vagy 5 perc volt, nemtom. Igazándiból ott és akkor bármit megtehetett volna velem :-)
Aztán bealudtam...
Összességében talán 11.15 körül toltak be és ha minden igaz 14-14.15 felé jöttem ki, de mondom ebből az előkészítő szerintem legalább 40 perc volt, ha nem több.
