Csak összejött :-) Este 5 után sikerült kiszabadulni a börtönből.
Újra itthon. Beléptem a lakásba és egyből a megszokott, lelkemnek kedves látvány fogadott.
Balra a mosogató tele az egy hete ott gyűlő mosogatatlan edényekkel, hiszen É. hétközben nálam volt a kórházban, nem itthon.
Szemben látom szárad a mosott ruha, talán már száraz is. Hurrá jobb oldalt a fürdőben álló újabb adagot lesz majd hova kiteregetni.... Legalább lesz lábedzés, hogy kimenjek a mosógépig meg vissza a szennyessel. Ahogy a doki kérte "Szigorú pihentetés!"
Ránézek az asztalra. A haverok, ismerősök notebookjai hegyekben állnak, arra várva, hogy majd valaki lementi és esetleg megcsinája őket. De jó, hogy ez is megvárt.
Felmegyek az emeletre, jó látni, hogy a halak nem haltak éhen. É. gondos gazdájuk volt etette őket rendesen... Így holnap jöhet az akvárium nagytakarítása. Legalább a lépcsőzést is megkapja a térdem, amire felhívta a doki a figyelmem "Csak semmi lépcsőzés!!".
Leülök megnézni az emileket, céges postaláda tele. Szaftosabbnál szaftosabb feladatokkal. Minden halad úgy ahogy azelőtt. No stress.
Milyen jó is lesz holnaptól itthon lábadozni, hiszen végre nincs társaságom, akikkel olyan jókat beszélgettem, nincs kedves nővérke, aki behozza a reggelit, ebédet. Majd most itthon ráérek gondolkozni, meg főzőcskézni :-) Sweet kórház, sweet kórház... Sose gondoltam volna, hogy egyszer még megsiratlak ....
Nah ja, ahogy Virág elvtárs is mondta, "A nemzetközi helyzet és az osztályharc egyre fokozódik". Szóval valahogy fel kell itthon találni magam, nincs mese :-)))
