Nos, ilyen is van. Egy tulajdonképpen tartalmas, ámde mégis rém unalmas napon vagyok túl. Kedvem se az igazi, de néha ez még velem is előfordulhat. Eddig mindig történt valami, de ma lapos volt a buli, úgy döntöttem, hogy ma a "maradék" közjátékokat osztom meg az olvasókkal.

A pirula

Kora délután van. Misi bá't már éppen visszahozták egy laza 4 órás műtétről, Orbán urat pedig éppen most vinnék a fagyasztóba. Nem, nem az az Orbán. Nem is hasonlít rá. De gyanús, mert ma jött és már viszik is a műtőbe. Itt mindenki gyanús, akit a bejövetele napján műtenek.

Nővérke éppen adja be  A PIRULÁT Orbán úrnak. Ragadozó szemeimmel mindenhova követem a pirula útvonalát. Hmmm... Édes érzés... Milyen jó is volt tegnap. Akkor még bezzeg nekem járt....

Szólok a nővérkének, hogy "Ugyanmá' haggyon itt belőle", abból baj még nem lesz. Kacag... "Neee, azt nem lehet". "Dehogynem, csak nyugodtan, senki nem fog megharagudni érte. ". Közben S. a devecseri Allianz-os üzletkötő is besegít (jah kérem nekem csak ilyen híres szobatársaim vannak). "Valóban hagyhatna itt belőle, nekem is tetszett."

"Neeem lehet :-)" "értsék meg..." De mi csak folytattuk, hogy kibeszéljük a kezéből azt a fránya D betűs csodát.

(Dormicin... Hmmm.. most is érzem az ízét a számban.... )

És csoda történt. Elejtett egy tablettát.... Nem akartam elhinni. "Jaj de ügyetlen vagyok" . Hoppácska mondom magamban. "Hova esett, nem látom?!" - MI sem látjuk nővérke, hagyja csak ott. "Valahova nagyon elgurult. Tessék  itt egy másik Orbán úr". HOPP! Erre nem számítottam. Szemeimet alig bírtam levenni a fehér kis bogyóról, ami pontosan ott volt Orbán úr ágya alatt. De nem szabadott odanézni, hogy megszerezhessem ami már félig az enyém :-)))

És a nővérke elment :-))) Ez komoly? Most hívjam a biztonságiakat, vagy örüljek?

A tabletta ott hevert az ágy alatt. Én jól láttam.

A jó horgász beetet. A jó horgász türelmes.....

Nem vetettem rá magam a tablettára. Kivártam. Egész estig. Mindenki elfelejtette már. Aztán megérkdezett É. közben Orbán urat is visszahozták és már magához is tért. Vártam, aztán Orbán úr kiment. "É!" - kiáltottam. "Menj oda az ágyhoz és hozd ide nekem..."

"Viccősz? " - volt a válasz.

"Nem, csak hozzad, hozzad...."

Odalépett...

És nemsokára a kezemben volt a "D 7,5"feliratú tabletta......

Sokkot kapok a látványtól

Azért csak van ez, az amaz. Rövid leszek.

S. délután ült az ágy szélén (csipőprotézises). Egyszer csak "Jajj.. ssszzzz..". Nézek oda, fájdalom az arcán, kapja a mobilját.

"Doktor úr! BAJ VAN!"

"Kiugrott a helyéről...."

KÉt perc múlva ott a doki. S. pedig szenvedő arccal várja, hogy valaki segítsen neki visszatenni a kiugrott csípőt.

VAzze...

VAzze...

Éppen jó passzban voltam, mintha most néztem volna végig a Killing me softly 3. évadját.

Hát azt a fájdalmat.... A csipője oldalán pedig egy b...tt nagy púp volt. Broaf..... Jön a dokija, aztán pár perc múlva hoz újabbat. Az "öreget". Nah az megcibálja rendesen és miközben S. arca hol zöld, hol lila a fájdalomtól nem átallik viccelődni.

"Most mit fintorog?"

"Nincs ennek semmi baja"

"Emelje meg! - de nem tudom! - Mi az, hogy nem tudja? emelje meg!"

Nah, eddig nálam ő a citromdíjas doki. De hát ugye ő a hierachiában fent van. Alázhat bátran.

Kemény menet volt. A vége az, hogy a három nagydarab doki visszaforgatta a csípőt. Hurrá.

Eredmény: a holnapi beígért hazamenetel helyett még egy hét itt a kóterban, plusz egy csípőtartó csodafülének a hordása 3 (?)  - 6 (!) hónapig. hip-hip hurray....

A járás

Reggel már fájt, délben is. Elkezdtem szedni a fájdalomcsillapítót. Aztán megkaptam a copfos gyógytornásznőt. Az első amit jeleztem neki, hogy rajtam nincs alsógatya (hiszen még a szexi műtős szerkóban feszítettem az ágyban, lévén, hogy be voltam csövezve), így részemről sztornó a gyógytorna buli. Ne szórakozzon már velem.

Aszonta, hogy nem fog odanézni.

 ?!%+!/+ Heh?.... Hülye-e vagy? 

Tegnap még bátor voltam, de ma még nincs bennem a bátorságtabletta.

De aztán megint olyan határozott és kemény voltam, mint tegnap a párna einstandolós Pásztor fiúval, azaz doktorral... Üveggolyóim és párnám megmaradt, viszont alul maradtam a  gyógytornázzuk-e vagy sem kérdés eldöntésében.

Szóval maradtam a Tarzan szerkóban és gyógytornáztunk. Miközben a gyógytornásznő kiváló (???!) angolsággal magyarázott egy újabb kadétnak. "She has a sinovitis in his knee". bazmegbazmegbazmeg, mivanmá? Te hol tanultál külföldiül? Nem az előbb mondtam, hogy mi a szitu? Vagy ez télleg nem nézett oda? FÉRFI vagyok.

Otthon erre még nem volt panasz.....

"Inkább mutogass neki, ez még nekem is fájt (nem a térdem)." - gondoltam.

Amúgy ezt a csákót eddig még nem láttam. Nem csoda. Mondjuk a kadét se látta/nézte az én térdemet, inkább a tornásznő csö..... akarom mondani melllyeit nézte :( NA tessék, hogy lesz így belőled jó szakember öcsémcsávó? Majd a beteg nézelődik helyetted, Te meg tanulj!

Én persze valahogy megvoltam mellek nélkül, miközben épp a térdemet akarta rossz irányba hajlítani (szerinte jó irányba feszegette). Váltig esköszöm rá, hogy arra még műtét előtt sem hajlott. Becsszó dokinéni....De csak nyomatta a rossz irányba. Meg vagyok én áldva. Egy sintért küldtek, sztem eltévesztette a házszámot...

Na mindegy. Kicsit megmozgattuk a térdem, és kaptam egy ígéretet, hogy ma jön még egyszer. Hurrá. Milyen jó dolgom van.

Fájt. Tulajdonképpen baszottul :-) Aztán még fel is állított a nap folyamán a hölgy, mármint az ágyból. Úgy, hogy 3 dkg-t nem tudtam ráterhelni. "Hey Bébi Gabi, nem leszünk így jóban! "- gondoltam. 

Ne kínozzá, haggyá... de aztán egy ilyen kellemes kis sétálókerettel sikerült abszolválni az első bizonytalan lépéseket. De jó érzés! fáj, de jó..... A végén még elhiszem, hogy ő is ért valamihez.

Nah, aztán meghagyta, hogy nyomogassam, mozgassam egész nap, legalább óránként és be ne hajlítsam. Meg is lett az eredménye, egész délután 30-40 percenként nyomogattam (mi a rossebbet csináltam volna? ) , majd utána már önállóan felálltam és egyre nagyobb távokat (1-3m, majd 5-6m, majd 2*10m) tettem meg. És ami csoda, hogy kora délután még képtelen voltam a magasba emelni a jobb lábam, de estére, már szinte simán meg tudtam csinálni. Hű de kemény csávó vagyok!

Bár a vizet csavarni lehet a gatyámból.

Vazz. Nem tuggya valaki, hogy ennek a csőnek (drain?) a kezemben (ahova az infúziót kötik) meddig kell bent lennie? Az egy dolog, hogy zavar, de állandóan zsibbad a kezem tőle....

Fos ez a nap én mondom, pedig ma többen is mondták, hogy példaértékűen pozitív a hozzáállásom az élethez, meg az adott szituhoz és, hogy mindnekinek így kéne csinálnia.....

BRUHAHAHA :-))))