Nos 2011.12.08 van. Ma kell befeküdnöm az eddig helytelenül általam ORFInak hívott BIK (Budai Irgalmasok Kórház)-ba. A cél, hogy lebontság sugárzó izotóppal a jobb térdemben az izületi hártyát. :)
Na jó, szóval ez a melléktermék/hatás és a cél, hogy az aranyos kis fodros karfiolkáimat végre és véglegesen kiirtsák belőlem.
8.15 re érkezünk, időben vagyunk.
Főnővérnél jelentkezés, simán megy. Olajozottan, gyorsan. Nincsa akkora tömeg, mint az ortopédián volt. Látszólag ágy is van (erről még később lesz szó).
Odaadnak egy paksaméta papírt, aláíom. Belenézek, de hát tudom mi van benne. Lemondok lényegében minden szervemről, az életemről, beleegyezek, hogy gyakorló kórházként itt is odavessenek a tanoncoknak, szükség esetén kísérletezzenek és feláldozzam testem a tudomány oltárán. Ez már nem új, így boldogan firkantom oda a rettenet hosszú aláíroásom (kb. 3-5 mm) ( max.!). Már ha ez érdekel bárkit is.
Ágy elfoglal, semmi para, aztán irány dokinénihez. Relatíve minimális várakozás és utasítás, hogy menjek "terheléses " vizsgálatra az épület másik végébe.
Leértem kb. 9.30ra. Lent qrva hideg én meg egy szál melegítőben feszítek a kb. 15 fokban a folyosón. Nem részletezem, mert most nincs kedvem írni a lényeg, hogy 3 (!!!) órát fagyoskodtam ott, mire sorra kerültem. Persze 2 óra után már qrva ideges voltam, onnantól már beszóltam a drága kis nővérkéknek, hogy mégia mifasz? de persze ezzel csak felhereltem őket. Sebaj. Bejutottam, ott kaptam egy kis sugárzó anyagot, ami ugye szépen megfesti az ereimet.
Mi ez nekem gondoltam, mostanában már annyi ilyet kaptam, hogy rohadtul nem számít.
Azztán betoltak a gép alá, 15 perc fekvés és kész. Délután doki néni ismét, aztán ennyi. nem volt nagy izgalom.
Eltelt a nap.
