Ma (azaz tegnap) történt :D
Este van. Vacsora és Scooby Doo után vagyunk. Fürdés következik. A program és a sorrend mindig ugyan az. A két fiú beterelése a kádba (kb. 10 perc), aztán folyamatos noszogatás, cselezés, motivátorok bedobása, hogy még ma végezzenek.
Így végre 2 percre leülhet a szülő is.
És csak vár....
Mert tudja, hogy mi következik...
"Máté NEE!"
Loccspoccsloccspoccs... - hallatszik a fürdőből.
"Nee!!!"
"Nee!!!"
Kisvártatva:
"Brühühűűűűűűű"
"Brühühűűűűűű"
"APA!!!!! GYERE BE!!"
Mindig ez a menet :) A vége mindig az, hogy a kisebbik bömböl a nagyobbik meg tagad. Kisebbik fröcsköl, a nagyobbik meg hárít... De 10ből 8szor biztos ez van.... (Előző napról tanúm van, mert épp telefonáltam és más is hallotta :-)))
Apa bement.. De már rutinosan egész nyugodtan. Senkit sem hibáztatunk, mert mind a ketten benne voltak a buliban.
Következő felvonás is szokásos: KOLLEKTÍV büntetés.
A mai "ajándék" az lett (volna), hogy mindeki vehet két cukorkát a "varázsdobozból".(Amit amúgy Évi nevezett el ennek, de a gyerekeknek nagyon találó név)
"Fiúk! Akkor ezt most elbuktátok. Áron te megint telefröcskölted a fürdőt, pedig 100szor kértem, hogy ne tedd, Máté Te pedig piszkáltad az öcsédet, amiért szintén minden alkalommal szólok!"
"Akkor most nincs nasi! Ez ugrott! Előre megegyeztünk, hogy nem lesz balhé. Nem sikerült..." - mondta az igazán (!?) mérges szülő!
"Brühühühüüüüüü.... Mert Máté megint Te piszkáltál és tessék, ez lett a vége" - bömbölte a kicsi....
Tényleg mindig ez van. Ha álmomból felkeltenek is tudom a pontos dramaturgiát
"Brühühühüüüü.... Mert igenis Te is tehetsz róla nem csak én!!" - NA itt már egy komoly változás van a korábbiakhoz képest, mert néhány hónapja még "Te tehetsz" róla volt. Most már megértették, hogy ketten hozták össze a bajt. Fejlődnek :-)))
"Brühühüüüüü...."
"Pedig egy cukorkát akartam nektek adni, de ha még fel sem takarítjátok a vizet, akkor semmi nem lesz!" - fenyegetőzött tovább az "Apa" :-)
"Brühühüüüüü...." - folytatta a kisebbik még hangosabban az újabb fájdalom miatt...
Közben a nagyobbik az egyes pályán szépen megúszott és csöndben kisomfordált a fürdőből, miközben hihetetlen, soha nem látott sebességgel felöltözött.
A kicsi maradt bent bömbizve. Sejtettem,hogy ma kivételesen tényleg a nagyobbik volt a hunyó és Ő kezdte... De ez nem mindig van így és hát már döntöttem. Mind a ketten hibáztak!
Kicsit később....
Mivel a takarítás megvolt, így úgy döntöttem enyhítek a sanyarú sorsukon, ezért mondtam, hogy az 1-1 cukor azért jár.
A Kicsi viszont hajthatatlan volt. Annyira igazságtalannak ítélte a dolgot, hogy nem értette meg, hogy az 1 az több, mint a 0. Így elindult felfelé az emeltre nagy búslakodva, duzzogva, hogy ne is lássa a gonosz bátyját, miközben már a cukorra sem tartott igényt.
(most következett az igazi nevelési fázis :-))
Leültettem a nagyobbikat.
"Máté! Miért bántod állandóan az Öcsit? Hiszen nézd meg, mindenkinél jobban szeret. Lépten nyomon rajtad lóg, imád mindenkinél jobban. Nem ezt érdemli! Szeresd egy kicsit Te is, hisz te vagy a mindene! Akit szeretünk azt nem bántjuk!"
Fogaskerekek forognak.
Máté elmegy a dobozhoz, megkérdezi melyik a finom cukorka, Áron milyet szokott választani, melyikre "esküszik". Kivett kettőt, látszólag magának. Megeskettem, hogy egyet ad az Öccsének.
Megígérte, majd felment az emeletre az Öcsi után.
Nem telik bele egy perc és leszegett fejjel, jön lefelé a Máté.
"Mi az? " - kérdezem a Mátét.
"Odaadtam neki!" - válaszolt síri hangon...
Nekem még nem esett le, hogy attól miért ennyire szomorú, jól jártak!? Bár sejtettem, hogy még mindig búslakodik, hgoy a két cukorból csak egy lett.
De tévedtem...
"Mi a baj? " - kérdeztem
"Odaadtam neki mind a kettőt...." - válaszolta halkan.
HÁT NEM EZÉRT ÉLÜNK???? :DDDD
Annyira, de annyira büszke voltam rá! Érezte, hogy hibás volt a dologban, megértette (ha csak átmenetileg is :-), hogy ha valakit szeretünk, akkor azt nem veréssel kell megajándékozni, hanem kedvességgel, törődéssel.És miközben egész este azon álmodozott, hogy két cukorka az övé lesz, az egyetlen maradékot is odaadta az Öcsinek, hogy megvígasztalja vele..... Képes volt lemondani valami olyanról, ami már az övé volt.....
Megöleltem, megszeretgettem, majd mondtam neki, hogy most nagy tettet vitt véghez és a kezébe nyomtam két cukorkát.....
Hát ezekért a pillanatokért csodaszép az élet :)))))
