Három hét telt el a műtét óta... Döbbenetesen gyorsan elment ez az idő. Szinte úgy érzem, hogy tegnap még ott feküdtem a műtőasztalon, annyira elevenek az élmények.
Hogy is áll a lábam?
Egyre kevesebb bicegéssel tudok, nagyon óvatos, finom lépéseket megtenni. Kényelmes távolságok: ágy - wc, ágy - fürdőszoba, ágy - hűtőszekrény, ágy - tv, ágy - mikró :-)))
Ennél persze már nagyobb távot is bevettem, mert a héten egy nap kivételével napi kétszer bringáztam (szobai bicikli hiányában a rendessel), és a garázs kb. 10m oda és 10m vissza sétát jelent.
A bringázás egy nagyon jól mérhető tevékenység. És mint tudjuk measurement az már pedig jó és az bizony kell... Ezt tanultam a napi munkám során...
Az első nap ha jól emlékszem 2*80m majd 2*250m -t tudtam tekerni :-) Ez még gyalog se sok, de most már ott tartok, hogy napi 2*5km sík terepen tekerés megvan úgy, hogy a lábam a kezdeti éppenhogy körbeforog helyett rendesen körbeforog. Sőt már kifejezetten hiányolja a lábam ezt a fajta mozgást.
Furcsa, de ahogy nyáron, most is kiderült, hogy a gyaloglás sokkal jobban igénybe veszi/nyírja az izületeket, mint a biciklizés. Így mindenkit arra bíztatok, hogy ne járjon gyalog :-)) És persze vegyen részt a Critical Mass-en!
A seb a lábamon nagyon szépen gyógyul. Ahol rendesen össze volt fércelve, ott már a hegesedés éppen kezd lepörögni. Ahol pedig mélyebb volt a seb, ott is szép varras, tehát egy-két nap múlva leveszem a kötést.
Kedd óta a fáslizást is hanyagolom, mert rájöttem, hogy most már berizikózható, hogy belemenjen teljesen a vér, ha "felpattanok" így talán enyhül a zsibbadás és a fásli szorító ereje a nagy fájdalmak miatt már nem kell.
Reggelente már nem ébredek kínzó fájdalomra felállásnál. Érzem ugyan, de egyrészt megszoktam, másrészt már nem olyan rémesen erős az érzés.
Ezek voltak a jó hírek. Ami viszont még nagyon nem okés:
Szerdán vagány voltam és ültem 2-3 órát és picit (kb. 50m) sétáltam. Ennek eredménye az lett, hogy feldagadt ismét a lábam és este megint nem aludtam semmit a fájdalomtól, pulzálástól, továbbá állás közben csütrötökön megint nagyon fájt a lábam. (Egy példa: A lábam valahogy a mosogatást nagyon nem bírja. Két edény és már hasogat is, és le kell ülnöm. Szóval fájdalom, de Évi az, akire ebben a kérdésben most számíthatok... xD)
Így mint látható, a terhelhetőség kb. a nullával egyenlő :( Ez lehangoló.
Zsibbadás: ez a legzűrösebb terület. Bár többen is "megnyugtattak", hogy ez átszabás után "normális", de akkor is... A zsibbadás semennyire sem múlik. Szedek rá frontint, amit persze a körzeti doki nem írt fel, de azért hát izé. Szóval ezt ahogy mondtam megoldottuk... :-) Illetve nagy dózisban B vitamint. De leginkább semmi hatás. :( A seb közelében elviselhetetlen a zsibbadás, míg a másik "célterület" a sarkam és a lábfejem, ahogy korábban is írtam. A cipő viselése is elég kellemetlen, mert a cipő pont nyomja a zsibbadó részeket és egy fájdalmas érzést okoz :( Hát ezzel sokat nem lehet tenni. Meg kell várnom a nov. 22-t.
Érdekesség, hogy vágás van a térdhajlat felett is, mégis a hajlat felett egyáltalán nem zsibbad a lábam. Szóval ahogy azt korábban is gyanítottam az a szép keresztbe metszés tett rosszat az idegeknek a hajlat alatt.
Fájdalom: Ez ugyan rengeteget javult, és a hét eleji nyilalló, lángnyelvek eltűntek a lábamból, (ez a vágott seb okozta fájdalom volt), de a belső fájdalmak még megvannak, bár nem olyan intenzíven. Ahogy írtam, állásnál még sajnos fáj.
Hajlítás: Azt gondolom ezen az egy területen kéne beavatkozni egy kicsit. A hajlítás szöge a bringázás miatt már biztos legalább 100 talán 110 fok is van, de nem tudom kiegyenesítaeni a térdem. Hiányzik 3-4 fok. Ami jó minden olyan sporthoz, ahol a súlypontomat lejjebb kell helyezni (korcsolya, síelés, kosárlabda, soroljam? xDD stb.) De nem túl esztétikus, hogy nem állok egyenesen (meg gondolom hosszú távon amúgy sem okés). Ezt egyenlőre nem értem, mert sokat foglalkozok vele, hogy kiegyenesedjen, de sajnos az is benne van, hogy van egy minimális alapgyulladás a térdemen elöl, tehát egy kicsit még mindig dagadt és szerintem emiatt nem tudom kiegyenesíteni. Ehhez kéne a doki, hogy megmonjda a tutit, de hát az megint csak nov. 22. Csak kéne az a gyógytornász is. Lusta vagyok elintézni, mert hát ez vidéken nem olyan egyszerű :(
Hát itt tartunk. Javul, sokat javul, de a minimum 5-6 hét gyógyulási időnél jobbat tényleg nem tudok kihozni belőle :-) Bár ez a kezdeti, doki által prognosztizált 8-12 hét helyett még mindig pompás eredmény :-)
A végére néhány kép:
Nos a hiúságomnak a legjobban az fáj, hogy eltűntek a lábizmaim. Ezt minden nap legalább kétszer elmondom magamnak, ami persze nem segít, de én úgy szerettem őket :-))) Újakat kell majd faragni :-)
