Pont én vagyok az az egy az egymillióból-PVNS

 

Lecc tók öbáut szex, akarom mondani gondoltam jelentekezem, bár szinte majdnem mindenkit hívtam ma telefonon. No, nincs mit tenni, egy oroszlánnak kell a törődés :-) (ez visszatérő momentum a reportjaimban - vagy az életemben?!).

 

Szóval egy short description annak, aki még nem hallotta (eleget) a sztorit:

(amúgy nem is értem, hogy erről mit tudok ennyit dumálni, hiszen más nem teszi. Fogalmam sincs, hogy nekem ez miért olyan fontos?! Bár lehet, hogy el kéne olvasnom az első bekezdést).

 

 

A para tegnap este folytatódott. Doki bácsi esti vizitre jött és újból éreztem, hogy itt bizony megint belenyúltak a Mátrixba.

 

DEJAVU-m volt.

 

Sűrű bólogatások közepette. "Igen, igen, meglesz ez a műtét csütörtökön." He? Csütörtökön?

"igen, de ha akkor nem, akkor hétfőn" - broafkrccss? He?

"lehet, hogy pénteken" - ???

"bár akkor én nem vagyok az intézményben, de nem is én műtök" - hurrá, alakul

"de akkor majd a holnapi viziten reggel" - de. doktor úr kérem, izé, bigyó

"akkor reggel" - khm. köszönöm .........

 

Épp a relativitáselméletről olvasok egy könyvet, így rájövök, hogy bennem van a hiba. Csak az a kérdés, milyen viszonyítási rendszerben nézem a dolgot. Ha máshonnan nézem, akkor akár eljuthatok oda is, hogy ez a műtét már megtörtént, csak még nem vettem észre :-) És ez jó.... E=mc2, mint tudjuk. Ez a nagy dolgok alapja. A kőbe vésett tuti. Értek én mindent.

 

Sebaj. Aludtam rá egy kellemeset, hiszen most már tudtam mindent(?!), amit eddig nem.

 

Megműtenek.... (pff :-))

 

Egy nyugodt 5-6 órás forgolódás után eljutottunk a mába. 2011.06.22.

Izgatottan várom a vizitet és, mint aki tudja, hogy fordulópont lesz a mai nap, érdekes módon nem eszem, iszom reggel. Magam se tudom miért. Talán jártam a közeli jövőben? Hmmm.. Einstein szerint azért az nem így van. Szerinte nem lehet időutazni...

 

Jön a vizit.

 

Egyre kevesebben vannak. Hétfőn még prof+dokik hada+ rengeteg kadét (izé? orvostanhallgató), meg a csodás nővérkék és az izmos gyógytornásznők :-)) Csak az É.nek  ne mutassátok meg a postot, mert kinyír :DDDD

Ma meg? A dokim és még legalább ketten. Egy aki figyel (a kadét?) , egy aki még jobban tipeg. Minden bizonnyal nővér. Egy újabb... Huge staff you know... VAn itt píz!

 

Namármost K. doktor úr megint csak bólogat, ahogy szokott:

 

"volt már reggeli?" - nem igazán

"jó akkor ne is legyen!" - bref?

"ma elmaradt B. doktorúrnak két műtéte, de persze lesz helyette sok másik , de szerintem befér..." - hátaddddödödödö izé, örülök...

"akkor kérem ne egyék, aztán készüljön!"

 

HURRÁ!!!

 

Mondaná az óvatlan beteg, akinek még tojáshéj a fenekén. De én rutinos kórházi lakó vagyok (két napja rulez..). Tudom én, hogy nem eszik forrón a kását. A szobatársam hétfő óta vár és most már jövő hétfő előtt szóba sem kerül, míg a másik 1,5 hetet várt.

 

Nem úgy van az doktor úr!! Én aztat jobban tudom ám :-))

 

De azért izgalommal telve elmentem fürdeni és boldogan néztem, ahogy mögöttem a 3 g-os vajat a 10 dkb kenyeret és 12,4g dzsemmet a szobatársak majszolják. hahaha. Ti esztek én meg MŰTÉTRE KÉSZÜLÖK!

 

Tudniillik megtanultam, hogy a mi a kórházi hierarchia.

Az első helyen a prof áll. Ő az igazi kiváltságos. Előre köszönnek neki, alázhatja mások előtt a kollégákat, akik amúgy országos szaktekintélyek és persze fogdoshatja a nővéreket. Mármint a vállukat, csak barátilag. Semmi több. (de ő nem teszi, csak olvastam egy kiváló tanulmányt erről :-)))

 

http://www.natursziget.com/itthon/20080813-amikor-az-orvos-allva-varatja-beteget

 

Ez már neki alanyi jogon jár.

NADE a második helyre 2 nap alatt felküzdöttem magam! Akiket MA MŰTENEK! A kiváltságosok tábora, az áhított vér szaga, a mindent elöntő fájdalom édes ízére már nem csak áhítozók, hanem bizton megkapók igen igen szűk tábora.

 

Mi vagyuk a második helyen!

 

Ismét sikeresnek éreztem magam az életben. Érdemes volt a reikisek dandárjainak az energiákat küldeni, a két hadosztálynyi nadisnak veszta szüzeket áldozni, hogy még idén műtsenek.

 

Közel voltam már hozzá.

 

Így dióhéjban a délelőtt:

 

- fogmosás

- kaki

- pisi

- fürdés

- olvasás

- pisi

- kaki

- megismételtetett fürdés

- lemondó nyilatkozat aláírása

- infúziós csonk bekötése

 

ez volt az első 2-3 óra. Közben persze DJ R. rezidensünk is tiszteletét tette és kevert nekem egy kis jó hangulatot a reggeli (?) mellé a napsütötte börtönablak árnyékába.

 

11.30 felé már csöpögött a lötyi (infúzió!). Lényegében sós víz. Remek, már épp kezdtem a szaharában érezni magam.

11.50kor pedig megkaptam amire már régóta vártam és amit már sokan beharangoztak .

 

A PIRULA!!

 

Amiről mindenki örömódákat zeng, hogy ettől aztán tuti lesz a buli....

Megfoghattam. Néztem és rájöttem, hogy se nem piros, se nem kék. Honnan fogom tudni, hogy most a valóságot, vagy a mátrixot választottam?

 

Bekapni és lenyelni egy szemvillanás volt....

 

Érzés? - Semmi.

10 perc - Semmi.

 

Baszki! Rossz pirulát kaptam?

 

Nem volt idő gondolkozni, jött a tepsitológató! Izmos, kopasz gyerek. Nah ez tuggya a tuttit. Felsegített a tespire és már száguldottunk is a műtő felé.

 

"Hej, Te srác! Én még józan vagyok, nem ezt ígérték! " - Az bizony nem az Ő asztala, ő csak tol. De azt nagyon. Van itt nyomaték ezerrel csiptuning nélkül is. Zsír....

 

Befaroltunk a műtőbe. Irány a folyosó közepe. Se előre, se hátra senki. ITT VAGYOOOK!

 

De aztán nem láttam mást, mint a Vészhelyzetben. Ide oda rohangáló zöld ruhás clone-ok.

Jön a kedves néni, hoz nekem párnát, mert látja, hogy csak úgy fűt a szakmai kíváncsiság, hogy tudjak mit mesélni majd a rokonyoknak meg a kölköknek.

Hmmm... finom, puha és persze zöld.

 

DE 10mp után jön egy morci doki, komolyan rámnéz "Ezt most elviszem, jó?" és kikapta a fejem alól a párnát :-) "ANYÁD!" mondhattam volna, de mivel nem otthon voltam és itt én voltam a vengég így megúszta egy "Köszönöm!"-el tőlem... hmmm.. néha úgy érzem lehetnék őszintébb is az emberekkel :-))))

 

De a néni rendes volt, látta hogy pácba kerültem, látta, hogy itt nem egy multi cég vezetője, hanem egy kis nyárfalevél hever, hát segített. Hozott másikat. Én meg mondtam valami vicceset, amiért nagyon hálás volt. Alapvetően végig vicces voltam.

 

Szerintem..... :-)

 

Jött az aneszteziológus. Jó fej csákó. Kedves, értelmes, végig beszél, megnyugtat.

"Na kérem doktor úr, a helyzet az, hogy én nem vagyok bekábulva. És az az igazság, hogy van egy kis para bennem. Nem nagy csak úgy szolídan...".

"Tényleg? Akkor ezen segítünk!"

 

- csillogó szemek - "TÉNYLEG??"

 

És már közelített is a tű - "Ettől egy kicsit meg fog szédülni!".

 

Hah. még ki sem mondta és már mosolyogtam rajta. Csak üssön már ki vazze'. Jöjjön az anyag....

 

 

~~~~~~~~~~~~~~~~ és igen, bejött a flash.... Zsír. Egyből megcsapott. Tényleg jó adagot kevert. Jó doki én mondtam már az elején is. Érti a szakmáját! Jó aneszteziológus!

 

Mondta, hogy most felültet, mert jön az a bizonyos spinális szakasz, amiről sok rosszat és kevés jót hallottam. De szerencsére a jót pont a műtét előtt, így nem volt para. Gondolom a szer amit kaptam nem játszott közre abban, hogy szinte magamnak is megcsináltam volna a gerincérzéstelenítést, ha én lennék Hudini.

 

De segítettek. Jött egy kedves hölgy is. az nyomta lefelé a fejem, míg a bácsi hátulról döfködött.

 

"Nem jó, feszes, még egyszer"

"Még mindig nem jó, lazítson"

"Nem lesz ez így jó, megint"

 

huh. Talán háromig számoltam (mármint a szúrásokat, amúgy a vége pontosan 4 luk a hátamban). szerintem akkor tovább nem is tudtam volna. Közben a néni néha megkérdezte, hogy "kihúztad?" (amikor épp rángattak), de mindig a megnyugtató igen volt a válasz. Szóval tűvel a hátamban nem hagytak rohangászni. Ez jó. Tényleg megnyugató. Van itt rend...

 

Összejött. Ez is megvolt. Fekvés vissza. A sátor azonnal bedőlt középen (mármint derék alatt középen)... Mintha soha többet nem is lehetne már használni. Élettelen húsdarabként hullott alá, mint egy döglött hernyó a kertben (újabb broaf). Nem volt valami megnyugtató érzés, (sőt!) de valahogy akkor ez sem hatott meg. Inkább viccesnek találtam a dolgot. Hiszen BULI van, tolnak befelé a kés alá :-)   (Doktor! Nincs esetleg még egy adag abból a tuti keverésből? Rám férne...)

 

Betoltak. Jött egy nálam fél fejjel alacsonyabb 70-75 kilós csákó. Oszt felkapott és áttett egy másik ágyra.

"Öcsi, ezt hogy csináltad? Hova jársz kondizni?".... Ez tényleg lesokkolt. Egy 91kg-os rongybábút simán átemelt a másik (szülő) székbe. Vazze.... RESPECT!

 

Műtét.

 

Én ismerkedek. Mindenkivel próbálok kedves lenni, vicces lenni, de nem mindeki vevő rá. Néha inkább csak megmosolyognak, néha meg aszongyák nem értik mit kérdezek. pfff.... és még mondják azt, hogy az orvosok olyan okosak.... Pedig én tényleg olyan okosakat kérdeztem (már nem emlékszem a részletekre)

 

Doki bácsi betolja az artroszkópot, meg közben ugye a tv-t lehet figyelni, ahol szépen látszik, hogy éppen hol jár (megkérdezték az elején, hogy jól látok-e mindent. Milyen figyelmesek). A terv az volt, hogy semmiről nem akarok tudni, csakhogy kiderült, hogy ez engem érdekel, így én is figyelem a tv-n az eseményeket, ahogy behatol az ellenséges területre.....

 

Közben tanítja a kadétokat is. Hol angolul, hol magyarul. Biztos vagyunk bent 8-10-en. Nem zavar, hogy látják meztelenségemet, hiszen remek testem van és szégyenlős sem vagyok :-) Legalábbis műtét alatt.

 

"nézzék milyen szép PVNS"

"Gábor csinálj róla néhány fotót"

"most még egyet"

"meg most is"

"ezt is fotózd"

"igen, nagyon szép"

"jaj ezt nézzék, de jó, gyönyörűen látszik"

"professzor úr!! Ezt nézze, milyen szép PVNS"

"látják?!"...

 

hát igen. "örülök, hogy örömet okoztam önöknek doktor úr!" - mondtam kedvesen B. doktor úrnak.

 

"nem, ne gondolja..."

.

.

"de azért szépen látszik"....

 

Szóval örültek nekem, hogy remek kutatási anyag lesz belőlem, meg a kiváló pigmentált sinovitis szöveteimből. Ismét tettem valamit a társadalomért.

 

(bassza meg, elkezdett hasogatni a térdem. 23:57 van)

 

 

Nah jó, próbáltam egy darabig még beszélgetni, viccelődni, de egyre kevésbé figyeltek, így ráuntam a műtétre. Milyen egy uncsi banda....

(mint kiderült innen hiányzik kb. 1 óra a RAM-ból).

Aztán már látom, hogy doki nincs is. Jééé, de gyorsan megvoltunk.

Összeraknak, pakolgatnak, kitolnak (nincs meg a kép).

És már az ágyamban is vagyok. Néhány szó a szobatársakkal, aztán 2 óra alvás.

 

Felébredek délután 4kor. A hátam beszakad, az ülepemen, meg mintha lenne vagy 60 kg olóm, és megmozdulni nem tudok.

 

Ez nem fasza..... De kibírható.

 

Szóval túl fogom élni.

 

Elkezdődik az új élet.... Mert, hogy élek. És lassan költözik vissza belém az élet és 3 órán belül a kacsát is meg tudom tölteni éltető(?) nedűvel, amiért mindenki nagyon hálás (?!).
(amúgy most már a 3. kacsát töltöm tele. tudjátok ez itt fontos :-)).

 

 

Hát itt tartunk... este É. szépen megetetett. Kértem gyógyszert, hajnali kettőkor kapok véralvadás csökkentőt és megpróbálom túlélni az estét. Merthogy itt most épp k***a meleg van. Lerohad rólam a bőröm. mert hogy más nem nagyon van rajtam....

 

nah ennyi. Megnézek még egy filmet. kettőig sok idő van még :-)))

 

csók mindenkinek és tényleg nagyon -nagyon köszönöm, hogy ennyit foglalkoztok velem. :-) ugyan nemtom, ezt hogy viszonozhatnám, de télleg nagyon jól esik!!

 

jah és a kedvencem továbbra is ez, élvezzétek : https://www.youtube.com/watch?v=bt4ixiUteNM