Nos ennek is eljött az ideje. Kiengedtek a kórházból :-)
Világító májjal és belsőségekkel boldogan, felszabadultan szaladtam végig az utcán, vállamon a pillekönnyűvé vált táskámmal, amelyben 4 napos ott tartózkodásom minden kellékét cipeltem. Örömmel töltött el a tavaszi szellő lágy fuvallata, miközben szerelmesen bújtam kedvesemhez. Turbékolva, dalolva kéz a kézben ugrándoztunk, míg
CSAK FEL NEM ÉBREDTEM :-))
Na szóval, back to the real life.
Ezt az etapot is letudtuk. Mocskosul elegem van már a kórházakból, meg az öregemberekből, ahogy ezt írtam már legalább ezerszer.
Laci bátyám hajnali fél kettőkor keltett először, majd fél háromkor és még néhányszor. Megint rájött a fél-egy óránkénti wc-zhetnék. Ugyebár rémesen odafigyelős nővérkék, ha tehetik nem adnak kacsát estére, mert azt akkor valakinek ki is kell ürítenie, és ugyebár a beteg már felkelhet, akkor minek neki?... Na így Laci bátyám minden alkalommal mikor elhaladt a lábam előtt felelevenítette bennem azt az érzést, hogy milyen is a 6.20-as személyvonaton zötykölődni. Mi másba kapaszkodott volna, mint az én ágyamba? (ahogy szokta). Jó volt a legmélyebb álmomból mindig felébredni :) De így legalább nem tudtam mély álomról beszélni :-)
Aminek viszont örültem, hogy így ő is valam imiatt fáradt volt és így kb. 7.00ig nem kelt fel, amikor is megközelítette a mosdót (fejem mellett volt). Rámfarolt. Így kénytelen voltam az aurámat védve felébredni/kelni.
Elkezdett tisztálkodni, majd megszólalt:
"De jót aludtam!" és nyújtózkodott egy nagyot...
"+!%+!%/+!/" - káromkodtam egyet magamban :-) Az élet ugyebár ismétli önmagát! "Laci bácsi! Veled vagyok!! Láv Ya!!" :-) Gondoltam magamban.
Aztán gyors összekészülés, irány le a Nukleáris központba, újabb vizsgálatra. Meglepő (?) módon most elmaradt a kontrasztanyag befecskendezése a véráramba, helyette egyből feküdhettem be a gép alá :-) Vajon miért? A kis ledek világítanak odabenn :). (Táblázatomat megnézve kb. 20% környékén jártam reggel). Így nem kellett további döfködés áldozatává válnom.
Gyorsan megvolt a fotózkodás, irány fel a főorvos asszonyhoz, ott se kellett sokat várnom, megbeszéltünk mindent és kb. 9.30 felé már szabad is voltam.
És a folytatás?
- dokinéni kedvesen mosolyogva, anyáskodva megjegyezte, hogy most egy nagy seb keletkezett a lábamban (hah, ezt már hallottam egyszer-sokszor Kiss dokitól is az ortopédián), így "szegény" beteg ide, vagy oda, még meg sem gyógyult a lábam a műtétből, most újra tele van sebbel a lábam, ezért:
- várhatóan folyamatosan jegelnem kell a lábam amíg el nem múlnak a tünetek
- várhatóan fél év mire helyreáll a rend a lábamban. Azaz visszanő a belhártya.
- addig (főleg eleinte) fájdalmaim lehetnek, amiket a gyógyszerrel jól tudok kezelni (folyamatos donalgin szedés, ahogy ezt korábban is ígérte)
- semmi terhelés! Hónapokig semmi (főleg nem sport)! Az eddigi utasítástól eltérően most nem is szabad sokat hajlítgatnom, főleg eleinte. A sebészet után a cél, hogy mozgásban legyen a láb, a radiológia után, hogy NE. Úszni szabad, bringa minimális (múlt héten béreltem szobakerépkárt -> lamer :().
- folyamatos lábemelgetés, mert a no sport azt eredményezi,hogy a combizom még jobban eltűnik, ami többek között tovább terheli az izületet. Napi 1000-2000 lábemelés. MINDEN nap, Ahogy ezt már pár napja javasolta. Semmi újdonság :-) Fél évig :)) Hahahaa....
- valamennyi izületi folyadék lehet a lábban, no para. De nem sok, szóval ezért sem szabad terhelni, jobb meghagyni a porc maradékát ami van. :)
- ne ilyedjek meg, ha annyira feltelik a lábam, hogy pungálni kell. Dokinéni szívesen megteszi, ne aggódjak, csak hívjam fel.
- havonta ultarhang vizsgálatok, hogy segíthessem az orvostudományt (és persze magamat) az eredmény megismerésével (ennek mondjuk nagyon örülök!) Végre odafigyelnek rám!
- Aztán fél év múlva meglátjuk mi a helyzet. NE aggódjak, mert volt olyan páciense főorvos asszonynak, akinél a 2 cm-t is átvitte a sugár. Ezt is mondtam már vagy kétszer. (nálam ugye az egyik darab 3cm, a másik 9 cm, amiről megoszlik az orvosok véleménye, hgoy az kell oda-vagy sem). Így csúcsbeállítási kísérlet van folyamatban :-)) Meg kell mutatni a világnak, hogy megy ez :-)
- Ha esetleg nem volt elég a dolog, akkor FÉL év múlva adható be az újabb izotóp és kezdődik minden elölről. Gyulladás, jegelés, bicegés, kímélés, gyereknemcsinálás.
Tehát a LEGESLEGIDEÁLISABB esetben nyár elejére rendbejön a lábam. Esélyét nem tudják megmondani, de a fentiek fényében ennek (optimistán) 20% esélyt adok. Nagyobb eséllyel kapok újabb sugarat, hiszen erre voksolt a hallottak alapján mindenki. Ez mondjuk 45%. És a fennmaradó 30%, hogy azt a 9 cm-es darabot vagy nyáron, vagy az év második felében ki kell metszeni és akkor viszont utána jön még egy sugarazás.5% arra, hogy még ez sem lesz elég.
Azaz sztori vége prognozis:
20 % - 2012 június
45% - 2012 december
30% - 2013 június
5% - 2013 után valamikor, talán 2014
Nah, ezt pénzügyi tervezésben már mindenképpen középtávúnak, de néhol hosszú távú tervezésnek hívják!
Most akkor boldog vagyok ?! :))
Mindegy, egy lépéssel beljebb vagyok. Januártól végre újra emberek között leszek, attól csak jobb kedvem lesz :) A párkereső profilomban pedig frissítek egyet, hogy IDŐSEK KÍMÉLJENEK :)))
