Bruhahaha :-) Most már röhögök, de egy órával ezelőtt nem annyira .-))

Délután 14-kor szólt a nővérke, hogy üljek be varratszedésre a kötöző szobácska elé. Végülis kb. 15 felé be is keveredtem. Doki bácsi szokás szerint full rohanásban. Lefektet, oldalra "lök", hogy haladjunk. Nem durva, csak megjött a prof. és ilyenkor világégés van. Mert akkor azonnal nagyvizit, meg konzílium, meg konzultáció, meg az isten se tudja mi minden még.

Szóval oldalra fordulok, letépi a korábbi ragacsokat a sebről és ismét megállapítjuk, hogy hihetetlenül rendben mennek a dolgok, merthogy ez a seb a műtét után is és most is csodaszép. Annyira, hogy se egy gyulladás, se egy dagadás, se egy vérömleny nem látszik!!! Semmi. Teljesen el van csodálkozva. Tehát vagy nem vér folyik az ereimben, vagy ez télleg nagyon fasza lett.:-)

Akkor essünk is neki a varratoknak.

Meglepődve tapasztaltam, hogy a korábbiaktól eltérően ez a varratszedés márpedig FÁJ. Ez meglepett, mert legutóbb szinte semmi fájdalom nem volt. De most mire végighaladt centriől centire, ez úgy nem volt jó.

Elért a comb tetejére. Addigra már elkezdtem izzadni a fájdalomtól, (konkrétan folyt végig a lábamon a víz. érdekes) majd jött az utolsó varrat.

Mint tudjuk, mindig az utolsóval van baj. Itt is volt :-)

Meghúzta.

Fájdalom.

Nem jött.

Megtépte.

Fájdalom a négyzeten.

Nem jött.

Ráncigálta.

Fájdalom a köbön.

Nem jött.

Vazz'

"Doktor úr pihenhetnénk?" - kérdeztem.

Rántás, fájdalom a köbön..... Nem akart kijönni az istennek sem.

"Jó Tamás, most akkor egy kicsit pihenünk!" - mondta alattomosan, majd egy k***a nagyot rántott rajta.

ORDÍTOTTAM :-) De tényleg. Presze nem kéne eldramatizálni, de rá kell jönnöm, hogy a varrat kiráncigálása nem egyenlő a varrat kiszedésével :-) Fájt.

Nah, aztán még két-három ráncigálás és hallom, hogy mérgesen morog a doki, mint egy bolondos prof, aki épp egy új bombát talált fel és csodálkozik, "Mé' nem robban már fel?!"

Aztán hosszas rángatás, ordibálás, mérgelődés után kijött. Vagy legalábbis ezt mondta. Fellélegeztem, aztán talált még lejjebb valamit és még egyet húzott rajta :-)

Halkan megjegyeztem, hogy "Ebbe mindannyian beleizzadtunk...", de Ő nem izzadt...

Végeztünk .Doki rohant tovább, mert hát a Prof....

Kiszaladt, nővérke is otthagyott. Egyedül maradtam. Felöltöztem, aztán kijöttem.

A kötöző melletti padon ült egy idősebb hölgy. Falfehér volt és csak bámult rám... Nézett és csak nézett. Elkezdtem bicegni a 117 felé. Megszólalt a néni: 

"Nagyon ránk ijesztett!"

"?!" - ugyanmá...

"Én is varratszedésre jöttem...." - mondta halkan a néni.

Majdnem elröhögtem magam :-)))) Szegény néni... Mint kiderült az ordításom nem volt annyira hétköznapi és annyira halk. Valszleg a folyosó végén is hallották :-) Büszke voltam magamra. AZ OROSZLÁN elüvöltötte magát.... Nah, de próbáltam menteni a menthetőt.

"Ne aggódjon, nekem nagy volt a seb, sok varrás volt rajta, csak az utolsó fájt!"

:-) Vajon ez megnyugtatta?