Egy igaz mondás. Rám is igaz.

Azaz igaz lett...

A háború áldozatokkal jár, hol kisebb, hol nagyobb vérveszteségekkel. De mindig a célt kell szem előtt tartani, és ameddig van miből veszíteni és a cél még mindig él, és tényleg annyira fontos, akkor addig űzni, hajtani kell a sereget. Hadd menjenek! Harcoljanak!

.

.

.

Este 6kor erre járt Kiss doktor úr (senkit ne tévesszen meg, hogy a post 17.11-es, ez maradjon az én titkom, hogy csináltam :-)), így tudtam neki szólni, hogy gáz van. Két órája levettem a kötést a lábamról és még mindig rohadtul zsibbad térdtől lefelé.Konkrétan nem érzem a vádlim, ha megfogom. Csak azt, hogy olyan, mintha a hűtőbe tároltam volna. Nem azért, mert olyan hideg, hanem olyan érzéketlen.

Sajnos újabb orvosi fogalmakat tanultam. Hasonlít a korábbiakhoz. De rájöttem, hogy ez volt az utolsó, amit hajlandó voltam megtanulni! És ezt nagyon nem is akartam.

Post traumás akut jelenség, amivel most szembenállunk.

Ezt még magyarra is tudom fordítani :-). Mechanikus behatás eredményeként fellépő sérülés utáni súlyos/rövid távon fennálló jelenség. Nagyon érdekes, mert normál esetben az akut szó azt jelenti, hogy súlyos, legalábbis számomra, de a neten keresve kiderült, hogy az orvosok, mint egy "rövid ideig tartó" dolgot is (!) érthetik alatta.

Ez akár még nem is hangzik annyira drámaian (!?).

Akkor mi is a megoldás a zsibbadásra, amit nagyon nem akartam hallani?

A lábamban futnak mindenféle idegek. Alapvetően függőleges irányban, ilyen például a lábat mozgató fő ideg is. Aztán ha jól értem vannak mellette "egyéb" idegek mindenfelé, amelyek akár futhatnak keresztbe kasul is. (mindig hiányoztam anatómia óráról, így nemtom:).

Ezek a kisebb, inkább úgy fogalmazok, vékonyabb keresztbe kasul húzódó idegek, hát hmmmm. urambocsá' sajnos egy ilyen "Nagy" műtét során bizony áldozatul eshetnek. Ahogy doktor úr fogalmazott...

"Sajnos a főideg védelme érdekében ezekre az idegekre nem is nagyon lehet vigyázni, továbbá ezek olyan vékonyak, hogy a műtét során szinte a legkisebb mozgatásra is elpattanhatnak!"

Khmmm... Értettem én, csak nem akartam hallani... Meg hát úgy érzetem, hogy így utólag aztán bárki, bármit mondhat.

"Az agy most dolgozik" - folytatta. "A műtét után keresi az ingereket, de nem találja, emiatt érződik a zsibbadás. A megmaradt idegek részben át fogják venni a szerepet. "

"Tamás! Ezek a tünetek jó eséllyel fél év alatt elmúlnak, de utána a vádlival nem fog érezni. Így arra majd vigyázni kell, hogy ne dőljön neki a radiátornak a lábával...."

Bruhahahaha...

 Már értem a rövid táv (akut) fogalmát is - 6 hónap. Vagy ő a súlyosra gondolt ? segíccsen má' valaki..

Összeomlottam.... Kiment dokibá, oszt magamba borultam.

Pedig nem a világvégét jelentették be. Nem azt mondta, hogy halálos beteg vagyok, nem azt mondták, mint a srácnak, akinek múlt héten még a helyén láttam a lábát, hogy kampec, nyessük tőből. Csak annyit, hogy fél évig zsibbad (-gat?) és utána nem fogok vele érezni.Csak hát ez úgy váratlanul ért....

Azt meg, hogy ez mit jelent? ... Arra térjünk vissza fél év múlva.

Szóval egy pici csatát elbuktam, de mi ez a háború méreteihez képest.

Mindenesetre úgy látszik maximalista vagyok :-) Nem akarok vérveszteségeket. B***eg. 6 hónapig zsibbad a lábad! Tudod mi az? Oszt marad egy fadarab a végén (bár mozog!!).

Túltettem magam rajta. 3 órába és sok törődésre volt hozzá szükségem.... Köszönöm.

Menni fog, nem a vonat ment el, de azért pár órát muszáj volt szomorkodni. Ismét...

Holnaptól új nap lesz.... Egyenlőre nem rákos beteg vagyok, csak hát a fejemben mindig motoszkál, hogy mindig elő, elő jönnek újabb és újabb "apróságok"....

Ez a bizonytalanság, ez az ami annyira nem okés... 

Most akkor megdöglök a végén, vagy mi? :-) Nem ezt tervezem!