Nos, nov. 22-re, pontosan 32 nappal a műtét utánra volt időpontom az első kontrollra. Mire számítottam? Alapvetően semmire, hiszen nagyon is sejthető volt, hogy mi lesz a kimenetele a dolognak.
Hja kérem a rutin...
Reggel nem siettünk befelé, tudtuk, hogy az orvos osztályon van ilyenkor, így beadtuk a kocsit műszaki vizsgára, aztán Évi továbbrobogott velem a kölcsön Avensissel az ortopédiára.
9-re értünk be, teljesen időben voltunk. Beregeltem, aztán leültem várni. Azon izgultam, hogy túl hamar végzek, mert gyanúsan kevesen voltak és így sokat kell majd "potyára" ülnöm. Szerencsére (?) nem így történt.
Ahogy azt sejteni lehet nem így történt :-)
Az orvos kb. 10 órakor ért le az ambulanciára. Így máris vártam egy órát. Valahogy sejtettem, hogy annak ellenére, hogy nincs konkrét időpontom jó helyzetben vagyok....
Be is jött a számításom. Másodikként (!) 10.15kor behívtak.
"Hogy van Tamás?"
"Köszönöm, a lehetőségekhez képest jól".
"Feküdjön fel, megnézzük a térdét!" - miközben nekivetkőztem és lebontottam magamról a három fáslit, amivel próbáltam a lábam valahogy életben tartani a függőleges "időszakra", dokibá' folyamatosan magyarázott egy ifjú titánnak. Valaki mindig tanul itt. Hol én, hol a kadétok :-)
De ez a fiatal srác szimpatikus volt és a többiekhez képest nem kérdezett akkora hülyeségeket.Ráadásul volt a beszélgetésnek olyan szakasza, amikor kb. 3 mondaton keresztül csak a magyar kötőszavakat értettem, mivel repkedtek a latin kifejezsések és látszólag képben volt. Egyből beugrott, hogy mit érezhetnek időnként a "laikusok", amikor MCSE-ről, DHCP-ről, JRE-ről, J2EE-ről vagy DataProtectorról beszélünk a kollégáimmal. Pedig ez utóbbi jóval hétköznapibb és ismertebb terület....:)
Megnézték a térdem...
Megállapították, hogy nem állapítottak meg semmit. Minden a várakozásoknak megfelelő. Nem (annyira) dagadt és minden okés (kívülről). Én se sokat tudtam hozzátenni azon kívül, hogy elmondtam, hogy kicsit csalódott vagyok, hogy nem tudok járni és nem tudok állni. Továbbá azért dagadt a térdem, mert bátorkodtam néhány 10m-t megtenni saját lábon :( De hát dokibá' szerint ez így jó.
Jelenet: fekszem az ágyon, orvos vizsgál és közben magyaráz a fiatal srácnak. Egyszer csak:
"Ez egy tipikus PVNS. Nézze meg, hogy a műtétet hogy csináltuk. Jól látható, hogy balról jobbra végeztem a vágást, hiszen a lefutó inak, és idegpályák így kerülhetők..... ...... ...."
Egyszercsak témát vált és izgatottan mondja: "Képzelje csak Tamás! VAn megint egy PVNS-es betegünk!!".
Van amikor érzed, hogy egy orvos örül. Ez az a pillanat volt.
Mint egy gyerek, amikor kap valami rég áhított játékot...Próbáltam válaszolni:
"Hát izé.. Igen doktor úr..."
"Ez.... Hmmm... Igazán remek dolog..."
Nem igazán tudtam ,hogy erre mégis mit mondjak :-) Részemről sajnáltam az illetőt, de leginkább magam. Miért nem csak az az ember kapott PVNS-t? Hogy kerültem én a képbe? :-))) Gond nélkül leomndanék ezekről a babérokról... Valahogy én nem tudtam annyira örülni, mint ő :-))
Vizsgálatot befejezte, aztán rátértünk a folytatásra.
"A BIK -ben beszélek főorvos asszonnyal és kap egy tartós kezelést. Ennek az lesz a lényege, hogy egy sugárzó anyaggal hosszú távon eltávolítjuk azokat a PVNS sjeteket, amelyek esetleg még ott maradtak, hgoy ne tudjon újra kialakulni".
"Egy kezdeti stádiumban levő pnvs-t jó eséllyel szoktunk így kezelni, megelőzni. Ez az Ön esetében ugye már nem volt lehetséges"
Ennek nagyon örültem. Hajrá, csináljuk, essünk túl rajta.
Aztán kiderült, hogy akkor még kéne telefonálni, így jött az ötlet, hogy várjak kint, amíg 11 kor felhívja a doktornőt, mert akkor fog ráérni.
Irány ki, aztán gondoltam, hgoy itt ma nem lesz korai hazamenetel.
Így is lett. 12 felé még javában kint csücsültem, de szerencsére jött a felmentő sereg Linda személyében, így egy bő fél órát beszélgettünk, amikor csörög a telefonom. "Heló! Kész vagyunk az autóval, lehet érte jönni!"Majd miközben beszélek a telefonba, hallom az asszisztens hangját, hogy hív az orvoshoz.
HURRÁ! Egyszerűen minden sínen van. Ennél jobb időzítés nem is lehetett volna!
Irány be a dokihoz, megvan az időpont. most CSÜTÖRTÖK a dokinéninél (!!!!). KÉT nap átfutási idővel időpontot kapni.. Ez nem is magyarország!!! Most éreztem először, hogy ez a doki tud valamit, ha akar :-)))
ENNYI. Nem több. Csütörtökön irány a rheumatológia. Sűrú a program :((
