Azért annyi előzmény, hogy olvasható legyen:
Elvileg pvns-em van a jobb térdemben. Két műtét vár rám idén, egy "kisebb" artroszkópos, ahol elölről "takarítanak" cca. 2-3 hetes rehabilitációval, míg lesz egy "nagyobb" műtét, ahol hátulről felnyitják az egész térdet és onnan "takarítanak". cca. 2-3 hónapos várható rehabilitációs idővel.
Az első kórházi nap leírása (artroshcope-os megoldás):
Jó volt a nap. A nővérek kedvesek, a Kislippói címerezőtáborhoz szokott szememnek pedig
nem újdonság a higiéniai ilyen magas foka. Szinte felüdülés, de leginkább olyan, mintha
hazatértem volna. Mégsem múlnak el nyomtalanul az emberben a gyermeki évek.
I love you Kislippó!
Jó itt. Tényleg. É. is sokkal többet foglalkozik velem, mint korábban valaha, pedig akkor sem volt rossz dolgom. Gyakran felhív, érdeklődik felőlem, reggel is, este is bejön láthatásra. Olyankor kimegyek a beszélgetőbe, a nővérek vigyázó tekintete mellett felveszem a telefont az üvegfal egyik oldalán, és ő is ezt teszi a másik oldalon. Mosolygunk egymásra és olyan jó.
Jó szobatársaim vannak. Egy 28 éves GYula nevű srác, meg egy Zoli, aki akár 50 is lehet. Fiatalos meg még humora is van. Jó ez a közösség. Azaz csak jó volt, hiszen itt minden nap kiszavaznak valakit. Ma Zoli-t küldte haza a zsűri. Csernus doktor azt mondta, hogy
benézte a naptárát és ezen a héten mégsem műtik meg. Jött a kérdés, hogy most mi legyen? VÁLLALJA?!!!
Vállalta. Hazament. Ha vállalta, hát csinálja!!!!!...
Azaz Zolit egy napos ismeretség után megsirattuk és elengedtük este 8kor. 10 órás ismeretségünk akár mély nyomot is hagyhatott volna bennünk, de egyenlőre ezt nem érzem. Viszont milyen jó is lesz jövő héten a tábori ágyam hajlataiból felkászálódva régi ismerősként üdvözölni, amikor ismét nekifut a Csomolungmának, hogy hátha most kap
friss csípőprotézist, amit koptathat öreg korára....
Mert ugye az legalább garantált, hogy összefuthatok vele jövő héten....
Jó fejek amúgy az orvosok is. Az én dokimat is láttam ma sokszor.
Hol a folyosón, hol pedig a szobákban.
A mienkben nem.
Akarom mondani nem igaz, mert amikor már éppen feladtam este hét felé, hogy a reggel 8kor már ügyeletben levő orvos biztosan elment haza, akkor kiderült, hogy NEM! Még itt van.
És este hétkor jött a vizit.
Elöl a főorvos, aztán a többi doki, no meg a nem túl kedves, ám attraktív (abb..) nővér.
Így szokott ez lenni. Orvosok hierarchikus sorban jönnek be a kórterembe (jól mondom?), míg a nővér annál bunkóbb, minél jobb nőnek hiszi magát. Ez szegény nem elég ronda, így elhiszi magáról, hogy szép. Ergo vannak vele gondok. Hmmm...
Így ő majd nem kap borítékot a végén :-))) Máris spóroltunk.
Szóval itt járt a doki. Majdnem megismert. Ehh... Majdnem megvolt :-))) Olyan jó érzés volt, hogy kutatott, kutatott, aztán azt mondta, hogy fél óra múlva menjek utána az orvosi szobába, mert "újra memorizálnia kell az MR képeket"... De hát ő szerintem havonta vagy 200 embert kezel, szóval mégis honnan kéne tudnia?
De megnyugtatott, hogy van még remény. 10 órás várakozás után felcsillant a remény, hogy MA, hogy még MA valamit meg fogok tudni.
A tutit!
Fél óra múlva ott toporgok az orvosi szoba előtt. Jön a nem túl ronda, nem is túl szép. ámde rém undok nővérke, szólnék neki kedvesen, de már emeli is rögtön a kezét, és..... Lekezelően int, hogy hozzá se merjek szólni, mert itt Ő, azaz Ő az úr.
Hát igen. Helyre tettem magam, elmorzsoltam egy kérdést, amire a határozott válasz egy kifejezetten bamba (szőke?) nézéssel annyi volt, hogy "Ha az orvos azt mondta, az úgy is lesz!".
KÖSZÖNÖM ISTENEM!!!
Ez a mondat számomra aranyat ért, hiszen az elmúlt hetek bizonytalansága után EZ az, ami most már teljes bizonyossággal eltöltött. Lehet, hogy adni kéne mégis neki is borítékot? Hiszen tudta a kérdésre a választ.
42....
De mi a kérdés???
Na azt biztos nem tudta.....
Sebaj, jön a doki 3-4 perc várakozás után. Mi ez nekem 10 óra után (0,16 % az semmi).
Bejutottam .....
És megtört a jég. A doki elkezdett beszélni. És beszélt és beszélt és közben megtanítottam neki, hogy tud printscreen+word+ctrl+V-vel remek nyomatokat készíteni a pigmentált villonodulár sinovitisemről :-)
Nagyon boldog volt. Többször is megköszönte. "Enyém a megtiszteltetés Doktor úr!!"
Különben nagyon szép fotók, viszek É.-nek belőle a hálószoba falára. A családi képeket amúgy sem kedveli úgy, mint majd ezeket fogja! Igazi csemege egy ortopéd(us) tanoncnak...
Megtudtam mindent, amit akartam. Nem lesz műtét holnap. Tán holnap után sem. De még az is lehet, hogy lesz, vagy később.
"Majd a B. doktorral megbeszélem!"
"MIndig túlfoglalja a naptárát, de szerdánként artroszkópizál!"
"És én bízom abban, hogy lesz olyan, aki nem jön el a műtétre. Oda majd befér." "Szerdán!".
Azon a szerdán.....
No para. Én tényleg nem izgulok. Hiszen kevés a cigány is. Tényleg. Ez is jól ki van találva. Meg is lepett. Komolyan.
De van esély rá, hogy 2-3 héten belül autót vezethetek. Ez az ígéret. Ez az egy amit elhittem. Mert hinni akarok!!!
És van esély rá, hogy tényleg megműtenek szeptemberben, és arra is van esély, hogy valóban felhasítják az egész térdem hátulját cca. 15 cm hosszban és valóban lesz néhány hónapos mozgásnehézség :-)
De már nyugodt vagyok. Csak legyen aki a héten megműt....
