Milyen kiszámíthatatlan és kifürkészhetetlen a jövő.....
Ez a közhely jutott eszembe.
Átjutottam az ORFI-ba. Nagyon klasszul le voltak zsírozva a dolok, mert miután odaértem 5 perc múlva behívtak. Minden elő volt készítve. Főorvos asszony nagyon kedves volt, várt már (hangsúlyozom 2 napja telefonáltak rá!!)
és tüzetesen megvizsgált, majd felvázolta a közeli jövőt...
Hát... Mondhatnám azt is, hogy talán ezt követően az akciót követően vége lesz a történetnek, de hát valahogy eddig nem érzem, hogy úgy alakulnak a dolgok.....
Szóval a dolog úgy fog kinézni, hogy a decemberem rámegy egy sugárkezelésre.
A részletek:
6 héttel a sinovectomia műtét után, azaz dec. 9-n bejuttat a főorvos asszony a térdembe holmium izotópot, ami szépen besugározza azt a vidéket és megöli a sejteket. Természetesen nem fog válogatni, így az izületi hártya is (ismét!) le lesz bontva. Tehát eddig ami visszaépült a műtét óta, az újból ugrik.
A műtét előtt ultrahangos vizsgálat, vérvétel, röntgen stb. tehát a szokásos vizsgálatok kellenek. Aztán dec. 8-n befekszem(!) az ORFI-ba, majd két nap szigorú fekvés után ha minden sínen van hétfőn kiengednek. Ezt követően 1 hétig (!) mivel még javában világítani fogok a sötétben sem terhes anyuka, sem kisgyermek nem jöhet 1 méternél közelebb hozzám!!
Főorvos asszony felhívta a figyelmem arra, hogy ezen ne izguljak, mert ezt a sugarazást a gyerekek is megkapják ha kell nekik, tehát kisgyerekekről van szó. ergo az én fiaim elvileg már nem esnek ebbe a kategóriába. DE, kérdezem én KI FOG KOCKÁZTATNI?
Hmm... kissé rámijesztett, bár ebben a történetben ezt igazán nem nehéz megtenni :-)
És mondom/kérdezem az én kis "előzigótáimmal" mi lesz? Azokat elfelejthetem örökre? Mert még szükség lehet rájuk?!!
Erre is az a "megnyugtató" válasz érkezett, hogy no para, hiszen ez nem befolyásolja a nemzőképességet, de biztonsági okokból FÉL évig nem javasolják a kísérletezést. Khmmm.... Ez igazán nagy öröm.
Továbbá nem felejtem Kiss doki szavait, aki azt mondta, hogy nem tudja, hogy a főorvos asszony hogy dönt, mennyi sugarazást kapok. Ő 2-3 alkalmat prognosztizált. Az 2-3 befekvés, 2-3 hét sugárzás különböző időpontokban.
Hmmm...
Rehab? - Főorvos asszony szerint napi 1000-2000 (!!!!) hajlítás az ami kell ahhoz, hogy karban tartsam a lábaimat (?!) így ezt kell nyomni mindanddig, amíg helyre nem állnak a dolgok.
"De ne izguljon, mert Ön ülőmunkát végez, így fog tudni dolgozni, és közben tudja jegelni a lábát és időnként mozgatni"
1000-2000 hajlítás, mi? Gondoltam magamban.
Továbbá folyamatosan szednem kell gyulladáscsökkentőt, mivel a sugarazás hatására lebomlanak a sejtek, amiknek fel kell szívódniuk, az pedig idő és az bizony járhat gyulladással.
Jah, az izületi hártya vissza fog épülni, no para, bár ez egészen pontosan 6-12 hónap... :-) Az már nem tétel, jövő karácsonyra lesz újra lábam :-) Két év nem a világ vége!
Hip-hip hurray!!!
Természetesen NEM ennyire rossz a helyzet, csak eldramatizálom. Hiszen úgy is leírhattam volna, hogy egy kis utókezelésként lesz némi besugarazás, de csak lokálisan, ami jár némi kellemetlenséggel (egy-két nap kórház, némi fekvés, egy rövid ideig célszerű nem foglalkozni a gyerekgyártással), de no para...
Hmm...
Egyáltalán nem tetszik ez a történet :(
De fel a fejjel, mindjárt itt a vége, már csak egy év :DDDD
(holmium és izotópjai itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/A_holmium_izotópjai
- a link ékezetet tartalmaz, ha nem megy, keress rá a wikin -
Csak nehogy a 4000 éves felezési idejű izotópot nyomják belém (lsd. wiki) :-) Akkor még az ükunokáim is velem világítanak majd a borospincében :-)))
